Varázslatos régi fotókon az egykori Budapesti Vidám Park, ahol már a nagyszüleink is nevetve szédültek a körhintákon

Az Óriáskerék 1980-ban Forrás: Fortepan/Gábor Viktor
Emlékszel az Elvarázsolt Kastélyra, a Mesecsónakra és a forgó óriáshordóra? Utazz vissza az időben, és nosztalgiázz velünk gyerekkorunk egyik legvarázslatosabb helyszínéről, a Budapesti Vidám Parkról!

A városligeti Vidám Park 1950. május 22-én nyitotta meg a kapuit abban a formában, amiben 2013-ig, a bezárásáig sokan ismertük. A több mint 6 hektáros terület rengeteg szép emlék helyszíne volt, sok-sok nevetéssel, gyerekzsivajjal és mindent belengő vattacukorillattal. A Vidám Park – az elődjeit is beleszámítva – közel 200 évig működött, és ezzel a világ egyik leghosszabb ideig működő szórakoztató parkjaként vonult be a történelembe.

Városliget: mocsaras területből gyönyörű park

A Városliget ma mindig nyüzsgő, hangulatos kirándulóhely, de nem volt ez mindig így. A középkorban még ligetes, erdős terület volt, egy kis tóval a közepén, azonban a túlhasználat miatt a fák kipusztultak, a tó pedig elmocsarasodott. Habár a 18. században Mária Terézia tett arra kísérletet, hogy helyrehozza, és erdőtelepítést rendelt el, azonban a prioritási listán nem kapott kiemelt helyet a rehabilitáció. Emiatt sok energiát nem szenteltek annak, hogy a frissen ültetett fák egészségesen fejlődjenek, így az első körös erdőtelepítés kudarcba fulladt.

De Boráros János, Pest városi főbírája, alpolgármestere nem hagyta annyiban: a térség üdülő- és szórakoztatóterületté fejlesztését indítványozta 1794-ben. Az újabb erdősítési, parkosítási kísérlet már sikeres volt, a területet újra beültették fákkal, parkokat alakítottak ki, sétányokat nyitottak, és a mocsaras tavat is rendbe tették, így birtokba vehették a polgárok.

Forrás: Fortepan, Budapest Főváros Levéltára, Klösz György
Városligeti-tó, 1880 körül

Vurstli, a szegények szórakozása

Később aztán az akkor még Ökördűlőként ismert terület népszerű kirándulóhellyé vált, ahol a módosabb réteg sétált, piknikezett és társasági életet élt. De miért csak a kiváltságosok korzóztak itt? Mivel leginkább csak lovasfogattal lehetett megközelíteni a területet – akkortájt még messze esett a belvárostól –, az egyszerű dolgozóknak sem módjuk, sem idejük nem volt a kiruccanásra – kivéve a majálisokat és a nagyobb vásárokat, búcsúkat. Az Ökördűlőn idővel megjelentek a mutatványosok, majd az első körhinta is, ami Grossinger Leopoldnak volt köszönhető: a kereskedő volt az első, akinek hosszabb időre, 2 évre adtak ki italmérési engedélyt, ő pedig körhintával támogatta meg a forgalma növekedését.

Ezt követően folyamatosan fejlődött a terület, és ahogy nőtt Pest, úgy helyeződött ide is egyre nagyobb hangsúly: megépítették az első favázas csúszdát, megjelentek a vendéglők, a kisebb bódék, és egyre gyakoribbak voltak a vásárok, ünnepek is. Egyre többek kaptak hosszabb távra italmérési engedélyt is, így az eleinte organikusan szerveződő eseményekből 1838-ban megalakult a Vurstli – ami a mai Vidám Park elődje volt. A körhinta, a céllövölde, később a lóhajtású óriáskerék, a bábszínház, a bohócok, a tűznyelők, a jósok és a bűvészek a szegényebb réteget vonzották, akiknek végre volt alkalmuk kikapcsolódni. Ekkor már könnyebb volt megközelíteni a helyszínt is, ugyanis már járt az omnibusz. A tehetősek eközben korzózni, korcsolyázni és csónakázni jártak a liget kevésbé nyüzsgő részeire.

Forrás: Fortepan, Szilvási hagyaték
Demmel Sándor családja és a Vurstli közismert körhintája, a Füzérhinta. Később a díszeit leszerelték (1915). A háború után a Vidám Parkba helyezték át, ahol Lánchinta néven üzemelt 1980-ig.

Galériánkban további varázslatos fotókban gyönyörködhetsz a régi Vidámparkról!