Első nap: hajsza, duda, Maradona

A délolasz őrület már a reptéren elragadott minket, amikor leszállás után az angolt bájos akcentussal formázó hivatásos informátor laza csuklómozdulattal mutatta, hol vehetünk buszjegyet, amit egyaránt lehetett előre, hátra, jobbra és balra iránynak is értelmezni. Egy órás utcai bolyongás után meg is találtuk az információtól 20 méterre található bódét, ahol szinte könyörögtek, hogy készpénzzel fizessünk, de ezt az óhajt a teljes készlethiány miatt kénytelenek voltunk megtagadni. A busz viszont majdnem a szállásig elvitt, melynek környékén megismertük a Rómában és egyéb olasz városokban már sokszor megtapasztalt közlekedési szabályok turbóját: a piros-zöld itt tényleg csak azért van, mert nem volt jobb dolguk, mint lámpákat eszkábálni, a motorosok az úttest korlátlan urai, a gyalogosok meg örüljenek, hogy luk van a fenekükön. Mindenki ordibál, gesztikulál, széles taglejtésekkel ölelkezik, a város fölött pedig az állandó autóduda hangjai görögnek, mint haragvó római istenek, akik egyetlen pillanatra sem hallgatnak el. Nézzük a felhőket, ahogy összeérnek majd szétoszlanak a házak felett. Hálát adunk, hogy eddig minden zebrán átkelést túléltünk.

Este elsétáltunk a rettegett Garibaldi térre, ahol nem sok rettegnivalót találtunk, a pályaudvar melletti hajléktalankolóniák látványa viszont szívszorító volt. Egy büfében ettük meg az első, obligát nápolyi pizzát: a barátságos kis helyen az egész térségre jellemző Maradona-kultusz a csúcsára hágott a focistaikont ábrázoló rajzokkal, relikviákkal és zászlókkal - gyerekkorba repített vissza, amikor 1990-ben egy olasz fürdővárosban bámultam a foci vébét és a pályán valószerűtlenül cikázó argentin csatárt. És esküszöm, jobb bruschettát még nem soha nem ettem, mint amit az izgága pincér ott feltálalt.

Második nap: Pompeii romjai

Pályaudvar, Pompeii. Több mint félórás késés, a vonaton tuszkolódó, mégis meglepően nyugodt tömeg. Aztán belépés az antik romvárosba, csak túl kell lenni a kötelező körökön, és határozottan lerázni a kicsit erőszakosan lehúzni próbáló személyzetet.

Az úti beszámoló a galériában folytatódik – képekkel!