Ha megtehetnék, áprilistól szeptemberig nyári álmot aludnának. Kisebbségben vannak a napfényhiány és a hideg okozta téli depresszió terhét cipelők között: önfeledt strandolás helyett a szoba sötétjében gubbasztanak, s iszonyodva rázzák a fejüket, ha barátaik nagy sétákat javasolnak nekik az aranyló természetben. Egy kánikulai délutánon a dantei pokol legmélyebb bugyrában érzik magukat, halálvágy, fáradtság- és sírásrohamok törnek rájuk, s ráadásul a többség hitetlenkedő reakcióját is el kell viselniük, ha beszámolnak panaszaikról.

A verőfényben jövő-menő vidám emberek mellett még feltűnőbb a nyári depreszszióval birkózók levertségtől görbülő szája, roskatag válla, gond barázdálta homloka. Javíthatnak a gyógyszeres kezelések, de főleg a pszichoterápia ajánlott. Megfelelő szakember segít kézben tartani a problémát mindaddig, amíg végre enyhülnek a nap agresszív sugarai, és beköszönt a megváltó, barátságos ősz.

Szöveg: Hegedüs Barbara, fotó: Europress