Túlélhető az Everest? A hegymászó apa, Lincoln Ross Hall megcsinálta 2006-ban, hasonló körülmények között, mint Suhajda Szilárd

Borítókép: Túlélhető az Everest? A hegymászó apa, Lincoln Ross Hall megcsinálta 2006-ban, hasonló körülmények között, mint Suhajda Szilárd Forrás: Getty Images (Westend61)
2006. május 25-én Lincoln Ross Hall az éjszakát a Mount Everesten töltötte, halálát bejelentették, családját telefonon értesítették. Körülbelül 12 órával később, május 26-án hajnalban egy csoport hegymászó, akiknek azt mondták, hogy számítsanak Hall holttestére, megtalálta, ő pedig felült, kabátja kicipzározva, fagyási sérülésekkel borítva és gyengén, de csodával határos módon még életben volt.

2023. május 24-én nepáli idő szerint 19:30-kor Suhajda Szilárd 8795 méter magasan járt a Mount Everesten a Hillary-lépcsőnél. Ez az utolsó információ róla azóta a jeladója nem küld jelet. Egy másik hegymászó csapat megtalálta fagyási sérülésekkel és agyödéma jeleivel. Azóta egy mentőcsapat el is indult érte, de egyelőre nem tudni, milyen állapotban találnak rá.

Ami bizakodásra adhat okot, hogy történtek már csodák is a tragédiák mellett az Everesten.

Az egyik legismertebb ilyen történet Lincoln Hall ausztrál hegymászóé, akit 2006 májusában mentettek meg. Miután halottnak nyilvánították, mégis élve találták másnap a hegyen.

1984-ben tagja volt annak az ausztrál expedíciónak, amely előszőr próbált csúcskísérletet oxigénpalack nélkül. Túlélt egy lavinát, két társa szerencsésen el is érte a csúcsot, de ő néhány órával korábban visszafordult, amikor világossá vált számára, hogy az életét teszi kockára, ha folytatja.

„Ahhoz, hogy hegymászóként túléljek, a legfontosabb készség az, hogy tudjam, mikor kell meghúzni a határt, és akkor olyan tisztán láttam, mintha a hóba festették volna"
- magyarázta egyszer.

Huszonkét évvel később lehetősége nyílt arra, hogy enyhítse csalódottságát, amikor csatlakozott egy másik Everest-expedícióhoz, amelyben részt vett egy 15 éves fiú, aki a legfiatalabb ember volt, aki elérte a világ tetejét, és filmkészítők, akik dokumentumfilmet készítettek a kísérletről. A tinédzser nem érte el a végcélt - visszafordult, amikor légzése nehézzé vált -, de Hallnak ezúttal összejött.

Hall 20 percet töltött a csúcson, de röviddel azután, hogy megkezdte ereszkedését, a magaslati betegség egyik súlyos formája, agyi ödéma alakult ki nála is: ez az agy duzzanata, amely bénító letargiát, hallucinációkat és egyéb tüneteket vált ki.

Elmondása szerint megfordult, és megpróbált újra felmászni a csúcsra, de a serpák, akik elkísérték, megkötözték, és próbálták lehozni a hegyről. Két óra elteltével Hall nem mutatott életjeleket, és a kimerült serpák, akik rádión keresztül kapcsolatba léptek az expedíció vezetőjével, azt az utasítást kapták, hogy mentsék magukat.

"Mielőtt lementek, kérlek, takarjátok be kövekkel" – mondták nekik, emlékezett vissza később Hall. "Szerencsére azon a bizonyos helyen nem voltak sziklák."

Az éjszakát a hegyen töltötte, halálát bejelentették, családját telefonon értesítették. Körülbelül 12 órával később, május 26-án hajnalban egy csoport hegymászó, akiknek azt mondták, hogy számítsanak Hall holttestére, megtalálta, ő pedig felült, kabátja kicipzározva, fagyási sérülésekkel borítva és gyengén, de csodával határos módon még életben volt.

"Megdöbbentem, amikor láttam, hogy egy srác kesztyű, sapka, oxigénpalack vagy hálózsák nélkül napkeltekor 28 200 láb magasságban csak ott ült" - mondta a csoport vezetője, Daniel Mazur, egy amerikai, néhány nappal a mentés után. Hall így üdvözölte: "Gondolom, meglepődik, hogy itt lát."

Hall túlélt egy éjszakát a hegyen, egyedül, több mint 28 000 láb magasságban.

"A halál nem olyan fekete-fehér, mint amilyennek a többség hiszi" – mondta Hall 2008-ban a kaliforniai Sacramentóban tartott előadásán a hallgatóságnak. A tibeti buddhizmusban a halált úgy értelmezik, mint a tudatot, amely egy bizonyos idő alatt külön szakaszokban hagyja el a testet. Más a helyzet, ha elgázol egy teherautó, de ha az Everesten halsz meg, akkor a halálnak vannak szakaszai. A nyolc szakasz közül az első kettőt kipipáltam, és valamiért ez a folyamat megfordult. Szóval azt hiszem azért inkább mondhatjuk, hogy meghaltam, mint hogy nem.”

Tehát csodában bízhatunk még a magyar hegymászó esetében is, de sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy már csak abban.

forrás

A lenti galériánkban olyan ismert embereket mutatunk be, akik a hegyek szerelmesei.