Kisgyerekes anyukáknak és apukáknak gyakran kell dönteniük a mandulák eltávolításának kérdésében. Az előnyök és a hátrányok mérlegelése összetett feladat, és előfordulhat, hogy a gondos szülők különböző szakemberektől eltérő véleményeket hallanak.

Torkunk védőrendszere
Csecsemő- és gyerekkorban a légúti fertőzések elleni védekezés feladata a mandulák rendszerére hárul. Közéjük tartozik az orrgarat hátsó-felső falán található orrmandula (adenoid), a garat két oldalán elhelyezkedő torokmandulák (tonsillák), valamint a nyelv tövénél lévő nyirokszövetek és a garat hátsó falán található apró nyirokcsomók is. A későbbi években a mandulák szerepe fokozatosan háttérbe szorul az immunvédekezésben: méretük is kisebb lesz.

Mikor kell kivenni a torokmandulákat?
Általános szabály, hogy a torokmandulákat szinte sosem veszik ki hároméves kor előtt, de többnyire még ennél tovább is várnak. Ennek az elővigyázatosságnak egyik oka, hogy minél fiatalabb a szervezet, annál jobban megterheli egy műtét. Fontos szempont továbbá, hogy a torokmandulák egészen kisiskolás korig komoly szűrőfeladatot látnak el, és a fehérvérsejtek érlelésében is nagy szerepük van. A mandulaműtétet (tonsillectomia) akkor fontolgatjuk, ha a gyereknek éveken keresztül legalább évi 3-4 mandulagyulladása van. Amennyiben egyik gyulladás a másikat éri, a folyamat krónikus formát ölthet. Ennek jelei kaparó érzés a torokban, kellemetlen szagú lehelet, esetleg fáradékonyság vagy tartós hőemelkedés. Ilyenkor a mandula már nem segíti az immunvédekezést, sőt annyira leterheli a szervezetet, hogy gyakoribbá válnak a fertőzések. A beteg mandula gyulladásos gócként távolabbi szervek (vese, ízületek, szív) megbetegedését is okozhatja. Ha tehát krónikusan gyulladt, akkor jobb kivenni. Az igen nagy torokmandula gyerekkorban nem utal feltétlenül betegségre, hanem az aktív immunműködés jele (sőt, az említett, krónikusan gyulladt mandula általában kicsire zsugorodott). Ezért a mandula túltengése csak akkor ok a műtétre, ha légzészavart okoz, illetve nyelési akadályt képez.

Az orrmandula-műtét javallatai
Az orrmandula az orrüreg hátsó részében, a garat tetején helyezkedik el, közvetlenül a fülkürt nyílásai mellett. Kisgyerekkorban a gyakori fertőzések hatására megduzzad, lezárja az orrgaratot és olykor a fülkürtöket is. Emiatt az orrban lévő váladék (takony) pang, könnyen elszaporodnak benne a baktériumok, s ez később arcüreggyulladáshoz vezethet. Az orrmandula-túltengés (adeonid vegetáció) legfőbb tünete a gátolt orrlégzés. Mivel a gyerek az orrán át nem kap levegőt, így kénytelen a száján át lélegezni. A következmény: gyakori, néha szinte állandó torokgyulladás, füldugulás. A gyerek szája mindig nyitva van, kiszárad, éjszakánként erősen horkol. Ha ez az állapot évekig fennáll, az állandó szájlégzés következtében a szájüreg jellegzetesen megváltozik (gótikus szájpad). A fülkürt a középfül szellőzéséért felelős, ha elzáródik, abból középfülgyulladás, hallásromlás származhat.
Az ilyen szövődmények láttán pár évig még reménykedünk, hogy a növekedéssel egyre több hely lesz a gyerek mandulája mellett, és akkor majd megszűnnek a panaszok. Ha nem, az orrmandulát ki kell venni.

Műtét esetén
A torokmandula-műtét (tonsillectomia) napjainkban rutin orvosi beavatkozásnak számít, mindössze 10–15 percig tart. Gyerekkorban mindig altatásban történik. A műtét után a mandulák helyén lepedékkel fedett seb marad. A műtét napján szigorú ágynyugalom, fájdalomcsillapítás és csak folyadékbevitel javasolt. A beavatkozás után 24–48 óra múlva távozhat a beteg a kórházból, a teljes sebgyógyulás azonban két hétig is eltart. Az orrmandulaműtét (adenotomia) a tonsillectomiánál kisebb beavatkozás. Utóvérzése szinte soha nincs, a gyerekek a műtét után jóformán nem is panaszkodnak kellemetlenségekre.
Gyakran felmerül az a kérdés, hogy műtét után visszanő-e az orrmandula. Ez valóban előfordulhat, hiszen az orrmandula „gyökerei” a garati izomszövetben találhatók. Elsősorban gyakori felső légúti fertőzés és a korán (kétéves kor előtt) végzett adenotomia esetén kell számolnunk ezzel a bajjal, méghozzá általában hatéves kor körül. Ilyenkor többnyire a műtét megismétlését javasolják, bár mindig mérlegelni kell, hogy mit nyerünk és mit veszítünk a beavatkozással.

Otthoni ápolás
A tonsillectomia utáni teljes gyógyulás várható időtartama körülbelül 14 nap. A lábadozás két hete alatt a gyerek nem mehet közösségbe, kímélő életmódot javasolt élnie. Az első napokban pépes étrend, valamint bő folyadékbevitel szükséges. A darabos, túl fűszeres, illetve a forró vagy túl hideg ételek megerőltetőek a toroknak, és hátráltatják a gyógyulást. A gyógyulási időszak kellemetlenségei közé tartozik a rossz közérzet, a gyengeség és a fülbe sugárzó nyelési fájdalom, de előfordulhat a műtétet követő napokban kisebb hőemelkedés is, ettől nem kell megijedni.
A műtét utáni két hétben a tipikus panaszokon kívül ritkán veszélyes helyzet is kialakulhat. A legfontosabb otthoni komplikáció a rózsaszín, esetleg friss, piros vérzés. Ha az enyhe vérköpés a nyakra tett jeges borogatástól nem szűnik meg 10–15 perc alatt, a gyereket azonnal be kell vinni a műtétet végző osztályra vagy a legközelebbi kórház fül-orr-gégészetére. Ugyancsak orvoshoz kell fordulni, ha a műtét utáni időszakban magas (38 fok feletti) láz lép fel.

Menjen vagy maradjon?
Régebben „biztos, ami biztos” alapon sok, még működőképes mandulát vettek ki, míg manapság – a természetes gyógymódok terjedésével – egyfajta műtétellenesség jön divatba. A helyes szemlélet félúton van: a mandulák nem véletlenül vannak a torokban, de ha a gyerek évek óta szenved, akkor lehet, hogy jobban jár a műtéttel.

Szöveg: Dr. Eörsi Dániel, Illusztráció: Kukla Ernő

Ez a cikk az Éva magazin 2007. novemberi számában jelent meg. Minden jog fenntartva.