Hosszú várakozás után végre sorra kerültem a bankban. Ebben a pillanatban ötéves lányom, Eszter sikítozni kezdett, és a földre vetette magát. Néhány idősebb hölgy megbotránkozott pillantásokat vetett rám.

Csalódottan néztem Eszterre, és higgadtan csak annyit mondtam: – Ez az érv nem hat meg engem. Nincs benne elég pathosz.Eszter pislogott néhányat, felkelt a földről, és sírásra görbülő szájjal elhallgatott. – Mit mondott a gyereknek? – kérdezte az egyik hölgy. Elmagyaráztam, hogy a pathoszra céloztam, vagyis a retorika művészetének egyik alapfogalmára. Első gyermekünk születése után nem sokkal logikavizsgára készültem az egyetemen, s megtetszett, amit a szónoklattanról olvastam. Ennek köszönhető, hogy Eszter szinte az anyatejjel szívta magába a retorika legfontosabb alapelvét: nem elég kifejezned az érzelmeidet, meg is kell hatnod a hallgatóságot. Ezúttal történetesen engem.

Addig tanítgattam őket, amíg Eszter és öccse, Andris olyan profizmusra tett szert a meggyőzés művészetében, ami mármár nekem is ijesztő.
– Bármit tanítson is a retorika, beválik – állapította meg az asszony a megnyugodott Eszter láttán. Igaza van. Megdolgoztam érte, hogy a gyerekeim elsajátítsák a szónoklattan fortélyait.
De miért is kellene egy szülőnek erre törekednie? A meggyőzés művészete értékes tudás, ami segít boldogulni az életben. Az ókori görögök nagyra tartották a kiváló szónokokat, és ha egy polgár nem tudott meggyőzően érvelni az igaza mellett a bíróságon, elveszthette a vagyonát vagy akár az életét is. A retorika sokáig az iskolai tananyag részét képezte. Régebben úgy vélték, hozzátartozik a jó neveléshez, hogy a társadalom felcseperedő elitjét megtanítsák vitatkozni, dönteni, konszenzust teremteni. Mára viszont kiveszett a kultúránkból ez a hasznos tudás. Az emberek többsége kerüli a vitát, ami passzív agresszióhoz vezet, a munkahelyeken hiányzik az önálló gondolkodás, még családon belül is nehéz megbeszélni olyan egyszerű dolgokat, hogy mit nézzünk meg a tévében. A retorika nem szemtelen kis akarnokká teszi a gyerekeket, éppen ellenkezőleg, megtanítja őket arra, hogy vegyék figyelembe a másik fél álláspontját.
Sokáig én is egyenlőségjelet tettem a vita és aveszekedés közé, de a szónoklattan szerint akettőnek semmi köze egymáshoz. A veszekedés során arra törekszünk, hogy az ellenfél fölébe kerekedjünk, a vitában viszont a saját oldalunkra akarjuk állítani a hallgatóságot.

Három testvér
Az értelmes vitához a gyermeknek meg kell tanulnia az érvelés három alapvető módszerét: a logoszt, az ethoszt és a pathoszt. A logosz mindig a logika erejére támaszkodik. Ha az érvelési módszerek iskolások volnának, logosz volna az okos nővér, aki mindig a legjobb jegyet hozza haza. A logikai érvelés révén rávesszük utódunkat, hogy keressen kapcsolatot a vágyai és az észérvek között.
– Fruzsina nem engedi meg nekem, hogy a kisautójával játsszam.
– Miért engedné meg?
– Mert egy disznó.
– Fruzsinának azért kellene odaadnia neked akocsit, mert egy disznó?
Ismételjük meg a gyerek érvét (Fruzsina egy disznó) és az ebből levont következtetést (oda kellene adnia a kocsit), hátha így felfedezi a logikai ellentmondást.
Az ethosz, vagyis a jellemre épülő érvelés mindig a beszélő jó hírére, megbízhatóságáravagy annak látszatára épít. (Miközben logosz avizsgákra készül, ethoszt megválasztják osztálypénztárosnak.) A gyerekeim hamar megtanulták, hogy az igazmondás meggyőző erejű érv. A retorika szerint nemcsak azért nem szabad hazudni, mert erkölcsileg elítélendő, hanem mert gyengíti az érvelésünk hitelességét. A szülő hajlamosabb hitelt adni a gyerek szavának, ha ritkán tapasztal füllentést. Abban az esetben például, ha mindkét gyerek – vagyis az összes szóba jöhető gyanúsított – azt állítja: nem ő ette meg az utolsó szem sütit, az ethosz perdöntő szempont lehet.
Én: – Valaki megette a sütit.
Eszter: – Csórtam én valaha sütit?
Én: – Eszternél a pont. Andris, ellenérv?
Végül ne becsüljük le pathoszt, az érzelmi érvelés módszerét. Ő a kis gyerek, akinek mindent elnéznek, olyan ügyesen játszik a szülő szívének húrjain. Retorikai értelemben Eszter nagyjelenete abankban túl kevés pathoszt tartalmazott, mivel csak a saját érzéseire koncentrált, ezért nem tudott hatni az én szívemre. A pathosz szóból ered a szimpátia kifejezés. Ha a gyermek megtanul olvasni az érzéseinkben, és úgy játszik rajtuk, mint egy hangszeren, akkor rokonszenvet ébreszt, vagyis a retorikai nevelés sikeres volt.
Eszter: – Apu, fáradtnak tűnsz. Szeretnél egy kicsit kikapcsolódni?
Én: –Aranyos vagy. Mire gondoltál?
Eszter: – Jégkrémre.
Logosz, ethosz és pathosz egyaránt hat a felnőttek és a gyerekek agyára, zsigereire és szívére. A fejünk megpróbálja logikus rendbe illeszteni atényeket, a zsigeri megérzések megsúgják, bízhatunke a másikban, és a szívünk azt javasolja, járjunk a kedvében. A rábeszélés művészete mindhárom módszert alkalmazza.

Rövidnadrág, hosszú ész
Amikor Andris hétéves korában tél közepén elhatározta, hogy rövidnadrágban megy iskolába, mindhárom retorikai módszert bevetettem a meggyőzésére. Először a szigorú apa álarcát öltöttem magamra: – Hosszúnadrágot kell felvenned, mivel én vagyok az apád, és így döntöttem. – Az apai ethoszra való hivatkozás nem hatott, Andris könnyes szemmel bámult rám. Ekkor a logoszhoz folyamodtam: – A hosszúnadrágban nem fogsz fázni – érveltem. – Sokkal kellemesebb lesz. –De én rövidnadrágot szeretnék felvenni.
Végül a pathoszban reménykedtem. Felhúztam anadrágom szárát, és ugrándozni kezdtem körbekörbe. – Trallala, nézz ide, munkába megyek rövidnadrágban. Ugye, hogy ostobának látszom? – Igen – válaszolta, de közben húzta fel a sortját. – Ha így van, miért ragaszkodsz a sorthoz? – Mert én nem nézek ki ostobán rövidnadrágban. És nem érdekel, ha fázik a lábam.
Andris legyőzött az ethosz (nem nézek ki ostobának), a logosz (az én lábamról van szó, a tied nem számít) és a pathosz (ne aggódj, kibírom ahideget) módszerével. Ez volt az első alkalom, hogy sírás helyett komolyan érvelni próbált egy vitában. Tudtam, hogy most hagynom kell győzni. – Jól van – mondtam –, viselhetsz sortot,ha az osztályfőnök is beleegyezik, rendben?
– Rendben.
Néhány hét múlva az osztályfőnök Andris születésnapját „rövidnadrágos napnak” nyilvánította, sőt maga is rövidebb szárú farmert vett fel. Megszületett az egész közösség számára kielégítő megoldás, legalábbis retorikai értelemben.
Minél nagyobbak a gyerekeim, annál több vitából kerülnek ki győztesen, nálam. Egyszerűen megőrjítenek. És nagyon büszke vagyok rájuk.

Szöveg: Zsoldos Tamás, Fotó: europress/getty images. Ez a cikk az Éva Kölyök 2011. különszámunkban jelent meg.