Az első nap az ismerkedésé. Orvosi vizsgálat, mázsálás, ismerkedés az újaknak a környezettel, a régieknek az újakkal. Délben szerény egyfogásos ebéd, a vacsora már a böjt előszele.
Ráhangolódásképpen vacsoránál mindenki mond valamit magáról. A régiek az elmúlt böjtök dicséretét zengik (pl. „Ez a hét többet ér egy görög tengerparti nyaralásnál.”) Biztató az újdondászoknak.
A második nap már élesben megy a műsor. Reggelire gyógytea (kis adag mézzel, egy gerezd citrommal). Slussz. Teából lehet nyakló nélkül fogyasztani, egész nap ott melegszik egy óriási tartályban. A gyógytea és víz egyébként erősen ajánlott. Alkohol 0, kávé 0, tej 0.
A harmadik nap kinek a feje fáj, ki rettentően aluszékony, de van olyan is, akinek meg se kottyan az egész. Reggeli előtt fut, biciklizik, s mire én leimádkozom magam a reggeli tornára, ő már túl van egy adag edzésen. Este a változatosság gyönyörködtet címszóval tánctanulásra lehet benevezni: salsa a tananyag. Kicsit kevés a fiú, más baj nincs.
A negyedik nap, a kúra félidején úabb erőpróba következik. Mert nemcsak a bevitelt szükséges csökkenti, de a kibocsátást is maximalizálni kell. A szervezet teljes méregtelenítése, a belek kiürítése a cél. Mindez súlyosbítva a máj és az epeutak kitisztításával. A reggeli beöntés olyan megszokottá válik, mint a fogmosás. A májtisztításról a régiek mint valami mumusról beszélnek. Nagy ügy: este megiszol 3 deci langyos olajat (utána fél deci citromlé + fél deci Unicum), majd nyugovóra térsz, s várod a hatást. Nem marad el. (Finomabb megoldás: olaj helyett vízben oldott szorbit.)
Ötödik nap a legcsekélyebb szégyenérzet nélkül adja elő mindenki kis magánélményeit, hamarosan mindannyian tisztában vagyunk egymás emésztési képességeivel. A déli levesnél egyre több fűszer kerül elő, már nemcsak csilit, de borsot is tekernek az asztaltársak, hátha ehetőbb lesz a répaleves. Az esti rizsnyák fahéjjal szinte már tejberizs minőség…
A hatodik napot már fél lábon is kibírom. Főleg, hogy nem vagyok éhes, hiába röpködnek az asztalnál az ételreceptek. Délután nincs „hivatalos” program, strandolunk, ázunk a meleg vízben. Megérdemeljük. Megérkeznek a kúra elején elküldött laborvizsgálat eredményei, szemezgetünk a sok latin adat között, mindenre megnyugtató a válasz. Este megint tánctanulás: ezúttal tangó.
A hetedik nap vége a dalnak. A reggeli még a szokásos, de már mindenki a böjttörésre készül. Átszellemülten emlegetik a régiek. 11 órakor nem edzőruhában, hanem kiöltözve jelenik meg a társaság az ünnepi asztalnál. Minden tányéron egy-egy fényes alma. Ezzel törjük a böjtöt. No meg előtte egy közös meditációval. Az érzékenyebbeknél eltörik a mécses, én alig várom, hogy megízlelhessem a tiltott gyümölcsöt. Lassan, komótosan fogunk hozzá (pardon, a huszonkét éves leányzó harsogva harapja, hiába, fiatalság mohóság!), én negyedbe vágom, meghámozom, s a felét meg se eszem. Ebédre, nehogy üres gyomorral térjünk haza, pazar lakomát csapunk: párolt vegyes zöldség kapormártással. Mennyei!

Újra itthon
A család együttérző távolságtartással figyeli, mit (nem) eszem. Előre fölírtam a következő három nap teljes menüsorát. A piacon bevásároltam zöldségből, gyümölcsből. A böjt után egy-két napig még ajánlott kerülni a fehérjét és lehetőleg a mennyiséggel se döngessünk rekordot. Na, én itt hibázhattam: túlságosan ízlett a párolt brokkoli. Úgy bedagadt mindkét térdem (tipikus tünet a rosszul levezetett böjt után: ödéma), hogy kínkeserves volt minden lépés. De már túl vagyok rajta, normalizáltam a táplálkozásomat, próbálom tartani a mínusz 2 kilómat (és további 1-2-ben reménykedem). Most, néhány nap távlatából semmiségnek tűnik az egész. Az őszi megtisztulást sem fogom kihagyni. Akinek kedve van, tartson velem!