Kezdjük azzal, hogyan is szól Murphy törvénye!

– hangzik a híres mondás, mely a köztudatban gyorsan elterjedt. Használjuk itthon és a világ számos pontján is. Amerikai barátaink is kajánul vigyorogtak, amikor Murphy törvénye szerint a naptejes tubus nyomásra a perforált végén kilyukadt, és a naptej jelentős része a lábam elé tottyant a homokba. Mert nem csak dolgok elromlásakor emlegetjük fel Murphy-t. Olyan dolgoknál is ’murphyzünk’, amikor nem meghibásodásból, csak épp szerencsétlenségből fakadóan sülnek el balul dolgok; persze pont akkor, amikor nekünk az nagyon nem jókor jön.

Murphy törvényéről számos irodalom; vicces, félkomoly okfejtés született már. Például 1996-ban Robert Matthews, az angliai Aston Egyetem fizikus, tanulmányt is folytatott - majd írt - a pirítós vajas oldalára történő gyakori eséséről. Tudományos munkáját a Nobel-díj szatirikus változatával, az úgynevezett IgNobel-díjjal jutalmazták! A díjat valódi Nobel-díjasok adják át minden évben kollégáiknak, akik valami olyan dologban alkottak maradandót, ami a világot igaz nem viszi előrébb, de felettébb szórakoztató.

És hogy ki volt Murphy?

1952-ben említi Anne Roe Murphy törvényét, melynek figuráját egy meg nem nevezett fizikus ismerőséről formázta meg. Mások szerint az amerikai Edward Murphy mérnökre utal a mondás, akinek egy igen komoly, a gyorsulás emberi szervezetre kifejtett hatását vizsgáló kísérletét újra kellett kezdenie, mert a mérőműszerei felmondták a szolgálatot, a legfontosabb pontján a kísérletnek.

Hogy a hétköznapokban, hogyan szembesülünk Murphy hatalmával?

Például a mézes kenyér fix, hogy a kencés felével landol a földön, ha kiesik a kezünkből. A mogyoró ízű fagyi utolsó gombócát pont előttünk mérik ki, és ha egy pocsolya van az utcán, amiből felcsaphatja az autó a koszos vizet a ruhánkra, akkor mi pont akkor érünk hatótávolságon belül és az olajos víz persze, hogy minket terít be.

Na és mi a helyzet a szomszédsággal? Ott Murphy hogyan vicceli meg az életünket?

Kigyűjtöttem a galériába egy pár tipikus "Murphy helyzetet"