Ez a cikk az Éva Magazin korábbi lapszámában jelent meg először: Kényszerbetegség - kapcsoljunk idejében! címmel. Tudtad, hogy korábbi lapszámainkat újra megvásárolhatod? Kattints ide!

Túlzott kényszerességre, kényszerbetegségre akkor van okunk gyanakodni, ha gondolataink vagy cselekedeteink értelmetlenek, túlhajtottak, nem a helyzethez illők, és akadályozzák a mindennapi tevékenységeink elvégzését. A kényszerbetegek szinte teljesen elveszítik a realitásérzéküket. A kényszerbetegség, más néven obvesszív-kompulzív zavar (OCD) a kényszergondolatokkal és/vagy kényszercselekvésekkel járó tartós, az egyén életét jelentősen megnehezítő állapot. A betegség a negyedik leggyakrabban előforduló pszichiátriai kórkép, a szorongásos rendellenességek közé tartozik. A lakosság három százalékát érinti, de ennél jóval több ember él a betegséget megelőző állapotban – magyarázza dr. Csigó Katalin, a Nyírő Gyula Kórház intézetvezető klinikai szakpszichológusa. Ebben a szubklinikus formában már megjelennek ugyan kényszeres cselekvések vagy gondolatok, de nem érik el a betegségszintet, még nem rontják el a személy és környezete életminőségét. Nemzetközi statisztikák szerint a kényszeresség enyhébb formája a társadalom 15–20 százalékát is érintheti, férfiakat és nőket egyenlő arányban. Általában serdülőkorban vagy a húszas évek elején kezdődik és önmagától nem gyógyul meg, inkább csak súlyosabb lesz az idő előrehaladtával. Az OCD igen sok formában megnyilvánulhat – sorba vesszük a leggyakoribbakat.

KÉNYSZERGONDOLATOK

A kényszergondolatok az egyén tudatát tartósan elárasztó gondolatok, elképzelések, impulzusok vagy képzetek. Létezik kényszeres meggyőződés, amikor a beteg is tudatában van képzete valószínűtlenségének, de nem tud szabadulni a gondolattól (megcsalás, baleset, munkahely elvesztése). Kényszeres szorongás esetén az egyént blokkolja a kényszergondolattal kapcsolatos jövőtől való félelem. Akire a kényszeres tépelődés jellemző, az nem tud dönteni, folyton felülbírálja a már meghozott döntését, és szereti, ha végül inkább mások határoznak helyette. Kényszerimpulzusok során olyan késztetéseket él meg az ember, amik teljesen idegenek tőle (mások elleni agresszív kitörés, öngyilkossági kísérlet, trágár kiabálás). Ilyenkor az illető attól is szorong, hogy ha egy pillanatra nem figyel, szörnyű dolgot fog elkövetni. Extrém esetben a kényszerimpulzustól szenvedő anya nem is veszi kézbe a gyermekét, nehogy ártson neki. Az agresszív kitörésektől való félelem gyakran alaptalannak bizonyul, a szakértő szerint kevéssé jellemző, hogy a kényszergondolatoktól szenvedők valaha is agresszív cselekedetet követnének el.

Íme a kényszeres viselkedés 5 leggyakoribb formája!

Cikkünk a galéria alatt folytatódik!

KÉNYSZERCSELEKVÉSEK

Olyan ismétlődő, merev, valóságos vagy elképzelt tevékenységekről van szó, amelyek végrehajtásának az egyén megpróbál ellenállni, de sikertelenül – a tett pillanatnyi megkönnyebbülést és a szorongásra átmeneti oldást hoz. „Ezek sztereotip, meghatározott sorrendben zajló cselekvés- vagy mozdulatsorok, amelyeket a beteg érzése szerint nem tud nem megtenni – magyarázza szakértőnk. – Éppen ebben van különbség az emberek mindennapi rutin mozdulatsorai és a kényszeres ember között. Bár mindennap ugyanazt a cselekvési rutint követve készülődünk a munkába, el tudjuk viselni, ha megzavarnak minket ebben a cselekvéssorban, ha elalszunk és nem jut időnk indulás előtt zuhanyozni. Ezzel szemben a kényszeresen cselekvőket, ha egy apró hibát követnek el a gondosan felépített cselekvéssorban, olyan erős szorongás fogja el, hogy azonnal elölről kell kezdeniük az egészet.” Ezért is láthatunk az utcán néha például olyan embereket, akik körbefordulnak, előre-hátra lépkednek, mert ők csak így képesek balra kanyarodást végezni. Sokan egyre gazdagítják ezeket a rituálészerű cselekvéseket, és minden egyes apró részletet kidolgoznak bennük. A leggyakoribb cselekvési kényszer a tisztasági kényszer, és ennek enyhébb formái fordulnak elő a legtöbb preklinikai stádiumban lévő esetnél is. A tisztaságmánia enyhébb formáit azért is kell tudatosan kordában tartani, mert az ilyen szülők gyerekei sokszor lesznek kényszeresek. A kényszergondolatokhoz hasonlóan a kényszercselekvéseknek is számtalan fajtája van, és sokszor ez a kétféle kényszertípus együtt jelentkezik, a kényszergondolatok keltette szorongás kényszercselekvésekhez vezet, de ugyanez fordított sorrendben is igaz lehet.

A KÉNYSZERBETEGSÉG KIVÁLTÓ OKAI

Nem is olyan régen még a legkevésbé értett pszichés rendellenességek közé tartozott, de szerencsére ma már igen sokat tudunk erről a betegségről is. Az egyik pszichológiai szemlélet szerint az ösztönén impulzusait lehet hatékonyan elfojtani a kényszercselekvésekben megnyilvánuló elhárító mechanizmusokkal. A tiltott szexuális gondolatoktól fűtött egyén például piszkosnak érzi magát, így elkezdi túlzásba vinni a tisztálkodást. Egy másik megközelítés szerint a kényszerbetegség egészen kicsi, akár két-három éves korban kialakulhat, ha a szülők a gyermek határokat feszegető „rosszaságaira”, kitöréseire sorozatosan megszégyenítéssel reagálnak, esetleg bűntudatot keltenek benne. Freud úgy gondolta, a kényszerbetegek szülei többnyire ridegek és követelőzőek, de ma már jól látható, hogy a kényszerbetegség egészen másfajta családokban is előfordul. Dr. Csigó Katalin is elmondta, hogy a szülő hozzáállása mindenképpen meghatározó a gyermekkor egy-egy érzékeny korszakában, és egy túlóvó, túlkorlátozó szülőnek később valóban nagyobb eséllyel lesz kényszerbeteg a gyermeke. Ahogyan más pszichiátriai kórképeknél is láthatjuk, a kényszerbetegségnél sem lehet egyetlen okot találni, amely a kialakulásához vezet. A rendszerünk zavaráról van szó, és abba a család is egyértelműen beletartozik. A kezelés részeként alkalmazott pszichoterápia során a szakember fel tudja tárni a kiváltó okok együttesét. Sajnos csak a betegek kevesebb mint fele részesül orvosi kezelésben.

A KOMPLEX KEZELÉS

Nagy dolognak számít, ha egy OCD-ben szenvedő személy önszántából vagy akár családja kedvéért szakemberhez fordul, a betegek ugyanis gyakran szégyellik kényszereiket, sokan egy idő után inkább nem is lépnek ki a lakásukból. Magyarországon a budapesti Nyírő Gyula Kórház pszichiátriai osztályán zajlik a legösszetettebb terápia a kényszerbetegség kezelésére, s ez rendkívüli eredményeket tud felmutatni. „A kezelés hosszú és küzdelmes, mert ez a pszichiátriai zavar behálózza a személyiség teljes működését – magyarázza a doktornő. – Nemcsak a beteg viselkedését kell megváltoztatni a terápia során, hanem a pszichés működését is. A terápia alatt alapvetően megnő az egyén biztonságérzete és megtanulja kezelni a szorongásait is. A megnőtt biztonságérzet segítségével máshogyan születik meg benne egy-egy döntés, majd lassan bekövetkezik az igazi gyógyulás, és nem csupán a tünetek mérséklődése.” Dr. Csigó elmondta, hogy a terápia teljesen személyre szabott: a terapeutával való szoros konzultáció során dől el az is, hogy a beteg fog-e gyógyszert kapni vagy sem. A pszichiáterrel közösen a gyógyszeres terápia mellett döntő páciensek leginkább antidepresszánst, szorongásoldót kapnak.