Nehéz út vezetett a sikerhez...

156 évvel ezelőtt született Marie Curie (leánykori nevén Maria Sklodowska) 1867. november 7-én Varsóban, egy értelmiségi család ötödik gyermekeként. Édesapja – akinek már az apja is tanító volt – matematika-fizika szakos tanár és egy fiúgimnázium igazgatója volt. Édesanyja egy leányinternátust vezetett, így ő is értelmiségi pályán mozgott, azonban nagyon fiatalon az életét vesztette. Ekkor Marie mindössze 12 éves volt. Ám nem sokkal ezt követően újabb tragédia sújtotta a családot, ugyanis Marie idősebb nővére is életét vesztette. Marie borzasztóan szenvedett, hiszen nagyon fiatalon vesztette el azokat, akiket teljes szívéből szeretett. Ezen megrázkódtatás hatására pedig teljesen elvesztette a hitét Istenben.

1883-ban, mindössze 15 évesen kiváló eredménnyel érettségizett le. Ekkor a legnagyobb álma az volt, hogy egyetemre mehessen, azonban édesapja nem tudta finanszírozni a tanulmányait. Marie ennek ellenére rendkívül eltökélt volt, akárcsak nővére, aki pedig az orvosi egyetemre vágyott. Így közösen megegyeztek abban, hogy egymást fogják segíteni anyagilag.

Marie annak érdekében, hogy összegyűjtsön pénzt az egyetemre, nevelőnői állást vállalt rokonánál. Ekkor beleszeretett a család matematikusnak készülő fiába, Kazimierz Zorawskiba. Ám a kölcsönös vonzalom ellenére a fiú családja teljesen ellenezte a románcot, a fiú pedig nem akart szembeszállni a szüleivel, így nem csupán a szerelem ért véget, de Marie az állását is elvesztette.

1890-ben azonban Marie nővére férjhez ment, és Párizsba költözött. A húgát pedig arra kérte, hogy tartson vele, és költözzön a szerelem és a kultúra fővárosába. Azonban Marie még mindig a reménytelen szerelemben reménykedett, és nem akart elszakadni Lengyelországtól. Így visszatért édesapjához Varsóba, és laboratóriumi munkát vállalt unokatestvére, Jozef Boguski mellett. Azonban egy évvel később Zorawski egy levélben szakított Marie-val, aki így nem várt tovább, és azonnal Párizsba költözött.

1891 novemberében Marie megkezdte a tanulmányait a természettudományi karon, ahol fizikát és kémiát tanult. Mindeközben pedig esténként magánórákat tartott, amelyből képes volt önmagának finanszírozni a tanulmányait.

A nagy egymásra találás

1983-ban matematikából diplomát szerzett, ezt követően pedig Gabriel Lippmann kutatólaborjában helyezkedett el. Ekkor ismerkedett meg jövendőbeli férjével, Pierre Curie-vel. Ez a szerelem pedig csodálatos volt, hiszen mindketten rajongtak egymásért és a tudományért is. 1895-ben összeházasodtak. Szerelmükből pedig rövidesen két gyermek is született, Iréne és Éve.

A nagy felfedezés

Curie folyamatosan hangsúlyt helyezett arra, hogy a felfedezéseit tanulmányok formában publikálja, méghozzá érthető, egyszerű módon. Ezeket 1898-ban a volt professzora, Gabriel Lippmann az Akadémia elé terjesztette. Ám mindössze két nappal csúszott le arról, hogy elsőként fedezze fel azt, hogy a tórium elem csakúgy sugárzó hatású, mint az urán. Ugyanis Berlinben egy német fizikus már két nappal korábban publikálta ezen felfedezését. Azonban volt egy olyan felfedezése Curie-nek , ami maximálisan egyedülálló volt. Ugyanis az uránszurokérc és a kalkolit tulajdonságát hasonlította össze az uránéval: „Ez a figyelemreméltó tény oda vezet, hogy ez a két ásvány olyan elemet tartalmazhat, ami sokkal aktívabb, mint az urán”.

Pierre Curie teljesen biztos volt abban, hogy amit felesége felfedezett, az teljesen megállja a helyét. Sőt, annyira inspirálónak tartotta ezt a meglátást, hogy ideiglenesen abbahagyta a kristályokon megkezdett munkáját, és felesége kutatásait segítette. Ennek köszönhetően pedig 1898 júliusában Pierre és Marie együtt adtak ki egy tanulmányt az általuk felfedezett elemről, melyet polóniumnak neveztek el. Ezt követően még azon év decemberében egy másik elem felfedezését is publikálták. Ennek nevét az erős radioaktivitásáról kapta.

1903-ban Curie átvehette a doktori címét, ezzel pedig ő lett az első nő, aki Franciaországban ekkora megtiszteltetésben részesült. Majd ugyanebben az évben Henri Becquerel, Pierre Curie és Marie Curie együttesen megkapták a fizikai Nobel-díjat. Ez azért is volt hatalmas dolog, mert a svéd akadémia történetében ő volt az első nő, akit ezzel a díjjal megtiszteltek.

Miután a Nobel-díj híressé tette a tudós párt, Pierre-nek egy professzori állást ajánlottak fel a Sorbonne-on, illetve egy saját laboratóriumot is kapott, melynek kutatási igazgatója felesége, Marie lett.

Gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember lett belőle

Azonban a hatalmas sikert és töretlen szerelmet egy borzasztó tragédia törte meg, mikor is 1906 áprilisában egy lovaskocsi elgázolta Pierre-t. A férfi tragikus módon, koponyatörésben életét vesztette. Ekkoriban már rengeteg spekuláció lengte körül a halálát, ugyanis sokan úgy tartották, hogy azért nem tudott felépülni, mert a folyamatosan sugárzásnak kitett szervezete már nagyon le volt gyengülve. Felesége ekkor mindössze 39 éves volt, akit teljesen letört és mély gyászba sodort szeretett férje halála. A beszámolók szerint egyszer úgy nyilatkozott, hogy gyógyíthatatlanul és nyomorúságosan magányos ember lett belőle. Egyetlen vigasza a munkája volt, így teljesen ebbe temetkezett.

Karrierje viszont szárnyalt

Szorgos munkájának eredménye is lett, ugyanis egy hónnappal a férje halála után a sorbornne-i fizika tanszék Marie-ra ruházta férje posztját, illetve a laboratórium teljes vezetését is, és ő lett az egyetem első női professzora.

Férje árnyékából kilépve a tudományos közösség is egyre jobban elismerte a munkásságát, így 1911-ben a svéd királyi Tudományos Akadémia neki ítélte a kémiai Nobel-díjat is, ezzel ő lett az egyetlen nő, akinek két különböző ágban is van Nobel-díja.

A sikereket látva a lengyel tudományos közösség megpróbálta visszacsalogatni a tudóst szülőhazájába, azonban ez a terv nem sikerült, mivel egy hónappal később súlyos depresszió és vesegondok folytán Marie kórházba került.

1910-11 között egy öt évvel fiatalabb fizikussal, Paul Langevinnel volt viszonya, aki nem mellesleg házas ember volt. Miután nagyon szerelmes volt, elhagyta a feleségét. Azonban ez hatalmas botrányba fulladt, méghozzá olyannyira, hogy Curie akadémiai ellenzéke is ezt emlegette, illetve a lakosság egy rétege is elkezdett arról suttogni, hogy Curie esetlegesen zsidó származású.

Ám szárnyaló karrierjét a rosszindulatú pletykák sem tudták kerékbe törni, ugyanis 1914-ben megalapította a Rádium Intézetet, ahol a kutatás mind kémia, fizika és orvostudomány területén is zajlott. A későbbiekben pedig Marie lánya, Iréne is itt dolgozott, aki szintén Nobel-díjban részesült.

Az első világháború alatt Curie rendkívül szorgalmazta azt, hogy mozgatható radiografikus egységek segítségével vizsgálják meg a sérült katonákat. 1921-ben, majd 1929-ben az Egyesült Államokba utazott, hogy megteremtse a rádiummal kapcsolatos kutatások további anyagi forrásait. Miután a két út rendkívül gyümölcsözőnek bizonyult, 1925-ben megalapította a varsói Rádium Intézetet is, ahol orvos nővére lett az igazgató. Ez az intézet a mai napig az onkológiai kutatások egyik fő központja, mely előtt Curie szobra áll. Egy kis érdekesség, hogy a szoborról az a legenda terjed, hogy Marie első, viszonzatlan szerelme, Kazimierz Zorawski idős korában sokat üldögélt a szobor árnyékában.

Kegyetlen mellékhatások

A Curie házaspár élettörténetéhez tartozik az a tragédia is, hogy akkoriban még fogalmuk sem volt arról, hogy milyen kegyetlen mellékhatásokkal jár a radioaktív sugárzás, és hogy milyen árat kell fizetniük kutatói munkájukért. Miután soha nem használtak védőfelszerelést, így rendkívüli módon ki voltak téve a sugárzásnak. Marie élete végén már kezein rádium okozta égésnyomok voltak találhatóak.

1934. július 4-én szanatóriumba került, és csontvelő-elégtelenségből adódó vérszegénységben életét vesztette. Férje és az ő holtteste jelenleg a párizsi Panthéonban található. A holttestek a mai napig sugároznak, akárcsak a jegyzeteik.

Marie Curie hagyatéka a máig elevenen él, 2011-ben minden idők legnagyobb lengyel személyiségének választották. Munkássága hatalmas hatással volt mind a 20., mind a 21. század világának alakulásához. Ezentúl hatása nemcsak ezen tudományterületeken volt érezhető, hanem a társadalmi konvenciókban is, hiszen olyan világban érvényesült női tudósként, melyben egészen másképpen kellett megküzdenie az elismerésért, mint napjainkban. Marie Curie nemcsak az egyik legnagyszerűbb tudós volt, hanem hős is, aki éltét adta a tudományért.

Képek forrása: Wikipédia - Marie Curie