Ez a cikk az Éva korábbi számában megjelent írás felfrissített változata.

Korábbi magazinjainkat ide kattintva tudod megvásárolni.

1953. május 29-ig, amikor is Sir Edmund Hillary és a nepáli serpa, Tenzing Norgaj elérte a Mount Everest csúcsát, a világ nem ismerte a serpák nevét. A serpa hegymászók még utána is évtizedeken keresztül küzdöttek, hogy teljesítményük ugyanolyan elismerést kapjon, mint nyugati sporttársaiké. Végül elérték, hogy mászásaikat éppúgy hivatalosan nyilvántartásba veszik, akár a többi, Everestet járó alpinistáét.

Közös dicsőség
Hillary és Tenzing mindössze negyedórát töltöttek a Csomolungmán, miután elérték a csúcsot. Először is körülnéztek az 1924-es brit Everest-expedíció nyomai után: erről az útról két hegymászó, Malory és Irvine soha nem tért vissza. 8500 méter fölé emelkedve eltűntek társaik szeme elől, ekkor látták őket utoljára, így azt sem lehetett teljesen biztosan tudni, hogy jártak-e végül a csúcson.
De Hillary és Tenzing semmi olyasmit nem találtak, ami a Malory-expedíció sikerére utalt volna, így megnyugodtak, hogy csakugyan ők hódították meg a hegyet. Hillary ünnepélyesen kezet nyújtott Tenzingnek, aki örömében társa nyakába ugrott.

Mi történik az emberrel a világ legmagasabb pontján?

Hillarynek és Tenzingnek a legnagyobb próbatételt nem a technikai nehézségek jelentették, hanem a nagy kérdés: vajon egyáltalán képes-e az ember egy ilyen magas csúcs megmászására. Hiszen ekkora magasságban még senki nem járt előttük. Hiába az oxigénmaszk, nem lehettek benne biztosak, hogy nem fognak-e holtan összerogyni, amikor fölérnek. Pszichológusok készítették föl őket arra, hogy az emberi teljesítőképesség határait feszegetik.

Mikor négy nappal később visszaérkeztek az alaptáborba, egy apró rádión meghallgatták a BBC-n II. Erzsébet koronázási ünnepségének közvetítését – így fültanúi lehettek, hogy a rádió az adást megszakítva büszkén bejelenti: a brit expedíció meghódította az Everest csúcsát. Az ifjú királynő első teendői közé tartozott Hillary lovaggá ütése.

Hillary nem tartotta magát átlag fölötti képességűnek, csak az elszántsága volt rendkívüli. Az ember, ha nagyon megtervezi és igazán komolyan akarja – mondogatta –, képes olyasmire is, amit a tehetségesebbek sokkal könnyebben elérhetnének, ha elég erős volna a késztetésük.
Tenzing, hálából a sikeres Mount Everest-expedícióhoz nyújtott segítségéért, megkapta a brit kormánytól a nem brit állampolgároknak adható legnagyobb elismerést, a György Érdemérmet és a Brit Birodalmi Érmet. Az immár világhírű serpát később pártfogásába vette az indiai miniszterelnök, Dzsaváharlál Nehrú.

Reményt adott a nepáliaknak

Hillary egészen addig nem is álmodozott a Mount Everest meghódításáról, amíg nem értesült róla, hogy egy brit expedíció engedélyt kapott a hegy megmászására Nepálon keresztül, ami addig külföldiek számára tilos volt.
Ezzel szemben Tenzing Norgaj az előző húsz évben részt vett minden olyan expedícióban, amelyik az Everest csúcsára indult. Több időt töltött a hegyen, mint bárki más, és ellentétben a legtöbb serpával, akik foglalkozásukat kenyérkeresetnek tekintették, Tenzinget az hajtotta, hogy kipróbálja önmagát. Semmit sem akart annyira, mint feljutni a csúcsra.
Az Everest meghódítása mindkettejük életét megváltoztatta.

Kik a serpák?

A híres, tapasztalt mászókat nagy tisztelet övezi világszerte, és a néhány éve elhunyt Babu Csiri egyike a világ legcsodáltabb hegymászóinak. Tízszer is járt az Everest csúcsán, sőt, egy alkalommal ott is aludt; huszonegy órát töltött fönt oxigénmaszk nélkül! Gyorsasági csúcsot is döntött: kevesebb, mint tizenhét óra alatt mászta meg a hegyet. A rekord azóta megdőlt, a jelenlegi csúcsot fele annyi idővel egy másik serpa, Pemba Dordzse tartja. A legtöbbször Appa serpa mászta meg eddig az Everestet: 2013-ban huszonharmadszor járt fönt.
De kik ezek a csúcsra mászó, csúcsot döntő, titokzatos serpák? A mintegy 45 ezer tagot számláló népcsoport Nepál hegyvidékén, a Himalája csúcsai között lakik, és fél ezer év alatt lassan szivárgott be Kelet-Tibetből. Innen ered a nevük is, ami tibeti nyelven „keleti embert” jelent. A nyelvük tulajdonképpen egy tibeti nyelvjárás. Közülük kerültek ki a Himaláját járó első nyugatiak kalauzai, s a mai napig is elit hegymászók, elsősorban idegenvezetők. Élesen megkülönböztetik magukat azoktól a nem serpa származású serpáktól, akik a nevet bitorolva csupán hordár szerepet töltenek be. Az igazi serpák erőnlétükről, állóképességükről, szakértelmükről ismertek, és hegymászó érzékükről valóságos legendák keringenek.

Hillary mindhalálig szoros szálakkal kötődött Nepálhoz és a Himalájához. Az 1953-as expedíció után mind jobban foglalkoztatta a Himalája népének sorsa. Szoros barátságokat kötött, és megérlelődött benne a szándék, hogy segítsen ezeken a szegény sorsú, melegszívű, barátságos embereken. Nem sokkal később létrehozta a Himalája Alapot, mely 27 iskolát, 12 egészségügyi központot és két kórházat létesített a vidék elszigetelt területein. 2008-ban bekövetkezett haláláig aktívan dolgozott az alapítványában. Az út- és hídépítés ma is folyik, az újraerdősítési program keretében pedig nagyszabású faültetés zajlik.

Tenzing a teljes ismeretlenségből Nepál és India ünnepelt alakja lett. (Ő ugyanis Tibetben született, Nepálban nőtt fel és Indiában élt.) Néhányan egyenesen Buddha vagy Síva isten reinkarnációját látták benne. Ő adott reményt a nyomorgó indiaiaknak, nepáliaknak, az elnyomott tibetieknek.
A hét nyelven beszélő, de írni-olvasni nem tudó Tenzing gyerekeit az Egyesült Államokba küldte elit egyetemekre. Ő maga huszonkét éven keresztül a Himalájai Hegymászó Intézet igazgatója volt, az indiai Dardzsilingben hegymászó iskolát vezetett, és 1986-os haláláig több hegymászó expedíciót szervezett.
Tenzing Norgaj és Edmund Hillary nem csupán a Föld „harmadik sarkát” fedezte föl, de egy nép életét is örökre megváltoztatta.

Nézd meg a lenti galériánkat: 6 dolog, amit a sport tesz a testeddel és a lelkeddel