Ez a cikk a Gyereklélek magazinban jelent meg először.

A kisiskolások gyakran produkálnak irritáló és előre nem látható hangulatváltozásokat, amelyek hátterében az áll, hogy zaklatottak a suli miatt, alakulnak a kis barátságaik, amiket intenzíven élnek meg és még ha nem is tűnik fel azonnal, a hormonális és fizikai változások is kezdenek beindulni. A bomba tehát bármikor robbanhat, de ezzel a négy tippel talán sikerül hatástalanítani.

Amikor rátör a szomorúság

Gyanútlanul, nagy mosollyal megérkezel a gyerekért a suliba és kíváncsian kérdezed, hogy milyen napja volt, de a válasz csak annyi, hogy “jó”, és ennél több információt nem is tudsz belőle kicsikarni. Na ilyenkor tudod, hogy nem lesz felhőtlen a nap hátralévő része. Ebben a korban a gyerekek általában jó mélyen hallgatnak a gondjaikról, akkor is, ha például társuk kötekedik velük, vagy bántja őket, de intenzíven élik meg a legapróbb kellemetlenségeket is, hamarosan megismerkednek a ciki fogalmával és belül jó sokszor egymás után lejátsszák magukban a történteket, mesélni róluk azonban elég ritkán szoktak. Amikor ezt érzékeljük, felesleges tovább kérdezgetni és még mélyebb duzzogásba lökni őket, sokkal jobban járunk, ha azt mondjuk: “oké, látom, most nincs kedved beszélgetni, de ha meggondolod magad, csak szólj, én itt leszek.” Később, egy nyugodtabb pillanatban, mondjuk az esti lefekvésnél lehet, hogy ő hozza majd fel a témát. Nehéz kivárni, de megéri, mert ezzel is csak a bizalmi kapcsolatot erősítjük.

Szuperérzékeny hercegek és drámakirálynők

Ugyanilyen megfizethetetlen pillanat, amikor lányod vagy a fiad abban a pillanatban, hogy meglát, térdre rogy előtted és hatalmas zokogásban tör ki. Igen, ez az, amit már ismersz az óvodáskorából, feszültségoldó hiszti, azt jelenti, egész nap vártalak. És ez az, amikor a “nyugi, minden oké”, csak olaj a tűzre, a sírás még hangosabb lesz. Helyette sokat segítenek az együttérző szavak (tudom, hogy fáj), a sok puszi és a figyelemelterelés. Ha mások is vannak körülöttetek, érdemes annyit mondani, hogy “gyere, sétáljunk egyet” és kimozdítani a szituációból.

Amikor elönti az őrjöngő hiszti

Akár az a baj, hogy az öccse véletlenül összetörte a legféltettebb Lego építményét, vagy az, hogy túl későn értél oda érte a suliba, ne lepődj meg, ha olyan toporzékolós hisztit csap le a gyermeked, amilyet utoljára dackorszakos kétévesként produkált. Pszichológusok egybehangzó véleménye szerint ebben a korban a gyerekeknek elég egy apró szikra és máris robbannak. A szülőnek ilyenkor egyetlen dolga van: nyugodtnak maradni. Ha ugyanis felhúzzuk magunkat, akkor a legkisebb vita is hatalmi harccá fajulhat. Elég egy nyugodt mondat, amivel jelezzük, hogy értjük, hogy ideges, és javasolhatjuk neki, hogy lélegezzen mélyeket.

A cikk további részét a famiily.hu-n olvashatod.

Hackek szülőknek, amik nagyon megkönnyítik az életünket