JoyNapok logo
Elérhető az Éva legújabb száma most JOY-napok kuponfüzettel!
0 nap 0 óra 0 perc

"Visszatetetném a melleimet a gyári helyükre" - De tényleg ezt akarjuk? Bármi áron?

Borítókép: "Visszatetetném a melleimet a gyári helyükre" - De tényleg ezt akarjuk? Bármi áron? Forrás: Getty Images
Petyhüdt bőr, öregedés és ráncok egy olyan korban, ahol a tökéletes külső, az örök fiatalság és a különféle szépészeti beavatkozások kötelező kellékei egy sikeres életútnak? Ne már! Nők mesélnek, miért vállalták a plasztikát, a botoxot, a hialuront és miért nem.

Érdekes világot élünk. Nyíltan kiállunk a magát nőből férfivé operáltatók, a gyermekeiket gender-semlegesen nevelők mellett, ugyanakkor a szemünket forgatjuk, amikor valakiről kiderül, hogy megcsináltatta a mellét vagy plasztikáztatta az arcát. Én sem vagyok kivétel és néha el is gondolkozom rajta, miért olyan jó érzés kibeszélni őket. Irigységből? Gyávaságból? Vagy egyszerűen csak önigazolást keresve, hogy bezzeg én szépen tudok öregedni és büszkén viselem a ráncaimat?

Hogy ez mégsem igazán helytálló, arra akkor jöttem rá, amikor a velem egyidős barátnőm pár éve elkezdett hialuronos töltésre járni. Először csak az tűnt fel, milyen kisimultak a vonásai, aztán már az is, mennyire megváltozott a tartása, a testbeszéde.

Visszatért a régi önbizalma és ezzel együtt a csábító kisugárzása. Hogy mindezt a szépészeti beavatkozásoknak köszönhette vagy valami másnak, azt nem tudom, mindenesetre jót tett neki.

Az unszolására mentem el végül én is az általa ajánlott, neves doktornőhöz, aki a mértékletesség elvét vallja. Régi vágyam volt ugyanis, hogy a természetesen vékony ajkaimat kicsit feldúsíttassam.

A konzultáció előtt olyan ideges voltam, mint még soha. Rettegtem, hogy azt mondja, azonnal belenyom a számba 2 ml hialuront és én hatalmas kacsaszájjal távozom. Szerencsére a doktornő nagyon kedves volt és rögtön azzal kezdte, milyen szép, arányosak a vonásaim, talán csak a felső ajkam vékonyabb kicsit, és ha szeretném, oda tud tölteni, de nem sokat, mert nem híve a természetellenesen kifordult szájnak. Így kaptam a számba 0,5 ml hialuront, ami teljesen természetes hatást eredményezett, arányosabbá téve a felső és alsó ajkam közti különbséget. Fél évvel később mentem vissza hozzá, és a bizalmamat akkor nyerte el végleg a doktornő. Szerettem volna még töltetni a számba egy kicsit, de lebeszélt róla és helyette egy olyan - ún. skinbooster - kezelést javasolt, ami megemeli optikailag a száj körüli területet, ezáltal töltés nélkül érhető el a kívánt hatás, virsliszáj-effektus nélkül. Persze a doktornő szerint van, akit nem tud lebeszélni és a páciens megy a következő orvoshoz, aki elvégzi a beavatkozást.

„A mértékletesség és a minőség a kulcs, illetve az az érdekes, hogy a kép, ami magunkról él bennünk, a beavatkozással nem feltétlen úgy alakul, mint a tényleges fizikai való. Szerintem itt lehet nagyon elcsúszni. Én is beleestem ebbe a hibába, de szerencsére a családom még időben rám szólt, hogy nekem inkább pszichológusra lenne szükségem, nem újabb beavatkozásra.”- meséli a sokáig plasztikai beavatkozás-függő (mára már gyógyult) Andi.

Én úgy gondolom, hogy egy kis hialuron vagy más szépészeti beavatkozás, ha mértékkel alkalmazzuk, sokat segíthet az önbizalom visszaállításában főként akkor, amikor az ember már nem azt látja reggelente a tükörben, amit látni szeretne. Ugyanakkor elgondolkodtató, ha valaki ennek a rabjává válik és ettől reméli, hogy az élete megváltozik. Szerintem ott már inkább a lélekben kell keresni a problémát.

„Teljesen rendben van, ha valaki él ezekkel a lehetőségekkel, de csak az ésszerűség határain belül. Amíg valóban javít a helyzeten és nem ront. Madonna például már nem tud méltósággal öregedni, őt a legújabb fotóin már fel se lehet ismerni. Én ugyan ezen sem akadok ki, csak megjegyzem magamban, hogy ezt nem szeretném. De például szívesen visszatetetném a melleimet a gyári helyükre, vagy a szemhéjamat, mert romlik tőle a szemem és az éles látás elengedhetetlen a munkámhoz. A kulcs számomra a méltóság. Bármi belefér, ha nem tesz nevetségessé. Ám amikor azt látom, hogy huszonévesen ágyúval lőnek verébre, felmerül bennem a kérdés, hogy mihez nyúlnak majd 30 év múlva.”- mondja a 42 éves Betti.

„Amikor megérkeznek hozzám sminkelésre, sokan azt várják, hogy azt fogom skandálni, nincs szebb, mint felvállalni a ráncainkat, a korunkat és méltóságteljesen megöregedni. De én ezt nem teszem. Mert valaki a ráncaival együtt gyönyörű, és belülről sugárzik, mert elfogadta magát és látszik rajta, hogy önazonos, és olyan is megfordul nálam, akit hiába áldott meg a természet tökéletes vonásokkal, mégis elégedetlen és alig várja, hogy elérkezzen a soron következő szépészeti beavatkozása időpontja.”- meséli Szilvi, a sok nő által kedvelt sminkes, aki Insta oldalán sokszor oszt meg szókimondó igazságokat és bölcsességeket.

„Nem mindegy a mérték! Van, aki csak módjával él a hialuronnal és odafigyel a bőrápolásra is, így nagyon sokáig szép és fiatalos marad a bőre. Láttam már ilyet én is, és akkor azt mondtam, a büdös életbe, ez a nő nyert a genetikai lottón! De aki túlzásba viszi, annak felfújt gumiarca lesz, ami igaz, hogy ránctalan, de fura módon öregít.” – mondja a 48 éves Barbara, aki mindennél, még a látványos beavatkozásoknál is sokkal fontosabbnak tartja az egészséges életmódot a szépsége megőrzésében.

Vannak persze olyan nők is, akik priorizálnak.

Mert valljuk be, ha valaki elkezdi, annak nincs leállás: évről évre járni kell a kezelésekre, hogy a kívánt hatás megmaradjon hosszú távon is.

És valakinek ez nem fér bele az életébe.

„Addig nagyon könnyű volt azt mondani, hogy én ugyan soha nem plasztikáztatnék, amíg magánéleti problémák miatt 1 év alatt nem öregedtem vagy 5-8 évet. Akkor elkezdtem nézelődni. Aztán lehet, hogy sose csináltatok semmit végül, mert vannak napok, amikor azt gondolom, hogy ennyi pénzből mennyi klassz helyre lehet már utazni, jó a fejem, ahogy van!” – nyilatkozza a coach-ként dolgozó Alexandra, akinek az utazás a hobbija.

Méltósággal öregedni igenis lehet elegánsan is, de számomra abszolút nem elítélendő az sem, ha valaki ezt a folyamatot lassítani óhajtja optikailag. Mint ahogy azt is megértem, ha valakit zavar az elálló füle, nagy orra vagy egy hatalmas anyajegy az arcán. Ha emiatt vannak önértékelési problémái, miért ne tehetne azért, hogy ez ne így legyen? Miért nem elfogadott, ha valaki szeretne kicsit változtatni magán? Ha nem szereti a szeme alatti árkokat, sötét karikákat, a haragos ráncait, amelyek jóval zordabbá és idősebbé teszik a megjelenését? Vajon miért ítélkezünk felette?

Szerintem ez mindenkinek saját döntése. Mint ahogyan az is, hogy valaki boldogan él a ráncaival, adottságaival, az ég teremtette vonásaival és az öregedés amúgy teljesen természetes, és fájdalmasan szép folyamatával.

Kíváncsi vagy, mely sztárokra akarnak a legtöbben hasonlítani - amiért még a plasztikáztatást is bevállalják? Kattints a galériára!