Hozzávalók:
1 kiló ehetetlen nyári alma
1 csomag gyönyörű bordó, új cékla
20 deka talált rebarbara
néhány evőkanál méz
1 csomag réteslap

Az úgy volt, hogy végre lehet nyári almát kapni a piacon, nem csak hűtőházi tavalyit. Vettem is egy kilót izibe. Miután rögtön az elsőbe beletörött (volna, ha hagyom) a fogam, ki kellett találni valamit a hasznosítására.
Első ötlet: Legyen belőle kompót. Nagy nehezen meghámoztam, kimagoztam, feldaraboltam. Ilyen melegben kompót?
Második ötlet: Van egy csomó csodás céklám. Eredetileg céklalé lett volna, de az almával keverve eredeti lekvárt főzök belőle. Könnyedén meghámoztam, feldaraboltam. Elkezdtem főzni. Az alma hamar szétfőtt, a cékla még keményen tartotta magát. Hogy ne legyen egyedül, hozzávagdostam a hűtőben lapuló maroknyi rebarbarát. Most töltsem üvegbe?
Harmadik ötlet: A múlt vasárnap már nem volt időm elkészíteni a tervezett túrós rétest, viszont a réteslap nem áll el örökké. Legyen tehát reform rétes. Belekevertem az alma-cékla-rebarbara pürébe még annyi mézet, hogy sütemény-édes legyen, megvártam míg kihűl, s szabályosan megtöltöttem vele a réteslapokat. 4 (lapos) rúd lett belőle.

Elkészítés:
Egy bevizezett, kicsavart konyharuhára raktam 2 két réteslapot. A felsőt félig felhajtottam, az alsót alatta olajba mártott ujjammal bekentem, majd visszahajtottam a felső lapot. A másik felével ugyanígy tettem, aztán a felső lapot is beolajoztam. Rászórtam egy fél maréknyi prézlit (dió még jobb lett volna, de nem volt otthon), hogy ne ázzon el a tölteléktől a réteslap. Rákentem a töltelék 1/4-éd (mert még 3x2 réteslap volt a csomagban), feltekertem a konyharuha segedelmével, s elhelyeztem a sütőpapírral kibélelt tepsiben. Itt megkentem a tekercset oldalt is, felül is. Pont így jártam el a másik hárommal. 4 rúd feküdt egymás mellett sütésre felkészülve.

Előmelegített sütőben (200 fok) kábé fél órát sült. (Akkor jó, ha ropogós barna a teteje, de nem ég oda.) Jó étvágyat!