Magabiztos vagy öntelt? Ez a különbség a kettő között
A magabiztosság és az önteltség is kapcsolódik önértékelésünkhöz, de amíg az egyik magas önbecsülésről tanúskodik, a másik valójában a nagyfokú belső elégedetlenségből ered, amit megpróbálnak palástolni.
Magabiztos vs. öntelt
A magabiztos ember tisztában van a saját képességeivel, reálisan látja magát, és bízik a saját döntésében. Nyitott mások véleményére, hajlandó tanulni és fejlődni. Az öntelt ezzel ellentétben túlzásokba esik, amikor magáról és az eredményeiről mesél, másokat pedig rendszerint maga alá helyez és lenéz. Az önteltség általában bizonyítási és a külső elismerésre való túlzott vágyból fakad.
Aki magabiztos, könnyebben éri el a céljait, jobban kezeli a váratlan helyzeteket, az élete nehezebb periódusainak sincs annyira kiszolgáltatva érzelmileg, mint az, aki öntelt. Amíg az előbbi tudja, hogy magának tartozik elszámolással, addig az utóbbi a külsőségek miatt aggódik, és emiatt nem is képes a problémamegoldásra fókuszálni. Sőt, az öntelt személyiség nagyon nehezen fogad el más véleményt, nézőpontot, ami segítené a helyzetet átlátni, és a segítségre sem vevő.
A magabiztosság erőt sugároz, és a társaságában nem fogsz feszengeni
Egy magabiztos ember társaságában jól fogod magadat érezni. Hogy miért? Mert a magabiztos személyiség valós képet fest önmagáról, ismeri a saját erősségeit és gyengeségeit, nem akarja őket palástolni, elfogadja azokat, vagy éppen azon van, hogy változtasson, amin tud. A gyengeségeink méltóságteljes vállalása olyan erőt sugároz, amit semmi mással nem lehet kompenzálni.
A magabiztos ember nyitott mások felé, képes az empátiára, tudja, hogy nemcsak az ő igazsága és nézőpontja létezik. Együttműködő személyiség, akinek a tetteit nem a rivalizálás vezérli. A belső motivációja egyfajta belső elégedettség elérése, őt a sikerélmény vezérli (de nem minden áron) – ami nem feltétlen esik egybe azzal, amit a környezete sikernek tart. Képes arra összpontosítani, hogy számára mi jelenti a sikert, és ezért dolgozni, tenni is hajlandó.
Nyitott a tanulásra, a fejlődésre, és pontosan tudja, hogy az, hogy valamit nem tud, nem azt jelenti, hogy nem intelligens, csupán csak annyit, hogy nem egy két lábon járó lexikon. Nem fél kérdezni, és nem fél befogadni azt, amit hall. De ugyanakkor képes a kritikus gondolkozásra is – azaz nem fogad el mindent csont nélkül.
Az öntelt ember társaságában nem fogod magadat jól érezni
Mivel az öntelt ember önértékelése alacsonyan van, ezért külsőségekkel igyekszik elfedni a bizonytalanságait. Azaz nem engedi láttatni a valós személyiségét, hanem egy grandiózus ént prezentál, aki rendszerint mindig, mindent jobban tud – még a szakembereknél is –, okoskodik, és ha felsül, akkor támadásba lendül, hogy elterelje a figyelmet.
Képtelen együttműködni, folyamatosan le akar dominálni mindenkit, nem az a célja, hogy közösen oldjatok meg valamit, hanem az, hogy ő tündököljön, és az eszközök között sem igen válogat.
Az öntelt ember arrogáns, lenéz másokat, lekicsinyell, ezért az első, amit észre fogsz venni a társaságában, hogy a menekülő utat keresed, azaz azt, hogyan tudnál kilépni a vele való interakcióból.
Az öntelt embernek állandó visszaigazolásra van szüksége, folyamatos visszacsatolásra arról, hogy mennyire szép, okos, ügyes. Ha ezt nem kapja meg, akkor is megpróbálja valahogy kiharcolni.
Végül pedig, amit nem lehet nem észrevenni egy öntelt ember esetében: képtelen arra, hogy beismerje, ha hibázott. Mindig valaki, valami más lesz az ok annak, ha valami nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és az egészen nyakatekert, nonszensz magyarázatoktól sem riad vissza, csak hogy ne ő legyen a hibás.