1. „Akkor is nekem van igazam” – az elvárások embere

„Meg tudnád nekem mondani mondjuk százalékos pontossággal, hogy az általad javasolt ötlet milyen megtérüléssel kecsegtet?”
Béla – aki legyen most az „Akkor is nekem van igazam” archetípusa – alapvetően normális kolléga. (Hangsúlyozzuk, hogy az összes nehéz ember alapvetően normális kolléga!) Kérdez, válaszol és véleménye van a dolgokról. Bélánknak például pont mindenről, és nem is rejti véka alá: kinek kellene elvinni az új projektet, milyen a kávé a büfében, stílusos-e az esti partira kiválasztott szetted… és folytathatnánk, mert nem hagyja abba. Őszintén és kéretlenül (ha tetszik, ha nem), minden körülmények között megosztja veled az álláspontját, és beszédstílusa nyomán a véleményét könnyen hallod kritikának. Nem jellemző, hogy meghajolna észérvek előtt, hiszen látott ő már karón varjút, neki senki ne mondja. Mindennapjait az értékek és vélemények világában éli, ami kívülről inkább hasonlít fekete-fehér labirintusra, semmint bármi másra. Ha egyszer rossz irányba keveredsz benne, akkor a sorsod könnyedén megpecsételődik.

„Szerinted ez tényleg így van?” – ha Béla rossz passzban van vagy elégedetlen önmagával, akkor bekapcsol nála a másokat hibáztató-vizsgáztató kérdésgenerátor. Ahogy hallgatod, egyre inkább úgy érzed, hogy gyermekként állsz ott, mész össze kicsire, megroppant a kritikus hang. Elvárja, hogy tökéletes légy – ennek pedig nem igazán lehet megfelelni. Ha ezen a ponton nem tudsz fordítani a helyzeten, akkor jön a még kellemetlenebb: elkezd szónokolni. „Ha mindent pontosan úgy csináltatok volna, mint ahogy én már fél évvel ezelőtt kértem, akkor most…” A hangja egyre erősebb, dühödt, számon kérő, kioktató és támadó – és mindegy, kik vannak jelen a szobában. Ezen a ponton már többen nem bírják elviselni a fellengzős kritikai hangot, és felveszik a kesztyűt: parázs vita, védekezés, visszatámadás kezdődik, amiből senki nem kerülhet ki nyertesen. Mert Mr. „Akkor is nekem van igazam” egy dramaturgiai pillanatban jellemzően kisétál a szobából.

Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Nem lesz egyszerű: ne válaszolj, ne ellenkezz, csak hallgasd meg kíváncsian. Adj teret a véleményének! Nem egyetérteni kell vele, hanem megengedni neki, hogy elmondhassa, amit el akar mondani. Mert így is, úgy is el fogja.

2. „Okostojás” – aki tényleg mindent tud

„Ha a tényeket vesszük alapul, akkor sajnálatos módon nekem van igazam.”
Gáborral, az „Okostojással” nagyon gyakran találkozhatunk. Ő az, aki mindenről mindent tud vagy tudni vél. Képben van a tényekről. Nemcsak a mostani tényekről, de
a tegnapi tényekről és a holnapra várható tényekről is. Logikus, megértésre törekvő működésmódja nagyon jó, ha egy komplex feladattal találkozik a csapat. De amikor az új kávégép működését is szeretné alaposan megérteni, ha az irodai románcok logikája érdekli vagy bármi, aminek igazából nincs logikus magyarázata, akkor máris akadékoskodóvá lesz. Okoskodó viselkedése mögött könnyű felfedezni azt
a vágyát, hogy saját kompetenciáját megmutassa a világnak – és néha semmi mást sem csinál, pusztán ezért harcol. Ha kellemetlen helyzetbe kerül, akkor intellektusával igyekszik kivágni magát. Hosszú, bonyolult mondatokban, szakzsargonnal megtűzdelve kezd válaszolni. Túlrészletező, pontosságfetisiszta.

Ha nem tudja magát kivágni, akkor egy idő után támadásba lendül. Könnyedén beleköt mások értelmi képességeibe. „Sokkal egyszerűbb nekem megcsinálni ezt az egészet, semmint megtanítani neked, hogy miként kellene jól csinálni.” Okostojást így könnyedén láthatod munkájába és mások munkájába temetkezve gürcölni, éjszakába nyúlóan dolgozni – majd megkapod tőle, hogy az ügyetlenséged az ő életébe fog kerülni.

Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Okostojás igen hasznos kolléga, ha jóban vagy vele. Ennek pedig csak egy kulcsa van: ismerd el a teljesítményét! Hadd hallja néha azt, hogy okos, jól teljesít!

3. „Mókamiki” – akinél nincsenek meg a határok

„Figyu, ez nagyon király cucc! Nézd csak meg! Most meg nézd meg ezt a másikat – elég gáz, nem? Pöttyös a csíkossal? Haha!”

Miklós, a Mókamiki igazán könnyed jelenség, amikor belibben az irodába. Szabad, kreatív és játékos – ezek persze fontos képességek, ha van kedve dolgozni és fókuszálni arra, amit csinálni kéne. Könnyedsége átragad másokra: ledob egy-egy humorbombát, pár pikírt megjegyzést, és máris derül a társaság, de leginkább ő. Ezt akkor is kényelmesen eljátssza, ha éppen dolgoznunk kellene vagy valami mással foglalkozni – és nem vele. Mindenre van reakciója, élce – mindezzel mintha folyamatosan a határokat keresné: mi az, ami még ebben a helyzetben is elfogadható?

Ha megállítjuk ezt a folyamatos beszédcunamit, véget próbálunk vetni az anekdoták zuhatagának, akkor igazán leblokkol. Nem érti, hogy mi van. Ha elfogy körülötte a levegő, akkor átvált támadó üzemmódba. Hibáztat és beszól – mindenkinek és mindennek, ami él és mozog. Mint a beton: beléd köt és kemény. Nem ismeri el a saját felelősségét – beszélni sem hajlandó ennek létéről –, de képes azonnal a nyakadba varrni a teljes projekt veszteségességét. Pontosan tudja, mi az, ami fáj neked, és máris éles késként mártja beléd. Mintha csak a vita éltetné ezekben a percekben.

Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Nem jó vele haragban lenni, hiszen vidám élcei bármelyik pillanatban éles pengévé változhatnak. A jó viszony kulcsa pedig a közös humor és a kapcsolat kereteinek pontos tisztázása.

4. „Tevőember” – akinél a dolgok azonnal történnek

„Helló! Említettem neked azt az ügyfelet, aki a tízmilliós bizniszt hozná? Itt vagyok náluk, összeszerveztem reggelre egy megbeszélést. Itt tudsz lenni te is mondjuk húsz perc múlva?”

Timi, a Tevőember erőssége az, hogy cselekedeteken keresztül értelmezi a világot. Energikus, lelkes, folyton csinál valamit. Jön és megy. Ha nem adsz neki valamilyen feladatot, gyorsan talál magának célt, amiért bekapcsolhatja a gőzhengert. Pontosan ez az alapjellemzője teszi őt sokak számára nehéz emberré. Nincs részletes tervezés, nincs komoly előzetes átgondolás. Belevág, kockáztat, aztán majd meglátjuk, mi lesz. Te pedig azon kapod magad, hogy már várod, mikor fog a falba szaladni. De ő még onnét is visszapattan, és a vállát leporolva újra nekifut – hátha sikerül. Neked is a nyakadra jár. Nyomulós, megfontolatlan.

Ha kellemetlenül alakulnak a dolgok, megpróbál gyorsan lepattintani, elhessegetni. „Nem ezért fizetünk mi téged? Nőj már fel és intézd el magadnak! Az ebédet ne adjam a szádba?” Ha sokáig feszíted nála a húrt, vagy olyan szerencsétlen vagy, hogy a sors veled kapcsolatban nem kedvez neki, gyorsan az általa generált színjátékban találhatod magad. Szálakat, embereket, információkat fog mozgatni. Izgalmassá teszi a világot maga körül, ami mintha folyton unalmasnak hatna. Manipulál és viszályt szít – de nem tudatosan. Egy munkahelyen ez akár új pletykákat, titkos megjegyzéseket jelenthet, elkavart e-maileket és téves meghívókat – ki tudja, milyen következményekkel. Épp ez a lényeg számára: mozduljon meg a világ, történjen már valami!

Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Adj neki kihívásokat! Legyenek ezek aprók vagy nagyok, de nyújtsanak élményt, mozgassák meg az adrenalinszintjét!

5. „Nebáncsvirág” – a túlzottan érzékeny

„Igazán csak azt szeretném, ami mindenkinek jó! Szívesen segítek a szervezésben is, akár meg is csinálom az egészet, ha az úgy nektek jobb érzés lenne.” Nebáncsvirág – nevezzük Hajninak – az érzések embere. Ő az, aki vagy vidám, vagy szomorú, vagy elhagyatott, vagy derűs. Lelkes kíváncsisággal tud hozzánk fordulni, kellemes melegséggel a hangjában, és alapvetően kedves, barátságos jelenség. Túlságosan is. És itt kezdhet ő problémássá válni számunkra. Akkor is a hogylétedről kérdez, ha tudja, hogy reggel fontos határidőd van. Akkor is felőled kezd érdeklődni, ha neked éppen eszed ágában sincs magadról vagy az érzéseidről beszélgetni vele. Könnyedén azon kapod magad, hogy már megint a privát szférádban jártok. Ha pedig ezt megmondod neki vagy csak finoman utalsz rá, hogy most mással szeretnél foglalkozni, akkor sebtében mentegetőzésbe vált – amit egyébként komolyan is gondol. Nagyon könnyen megbántódik, persze megvan a stratégiája ennek az elkerülésére: folyamatosan megpróbál örömet szerezni neked. Hajni egy dolgot nem tesz – pedig a legtöbben ezt várnátok tőle –, nem viselkedik határozott, önmagáért felelősséget vállaló felnőttként.

„Jó lesz, ha így csinálom? Hagyd csak, majd elintézem én helyetted!” A folyamatos kedveskedés persze kellemes lehet egy ideig, de aztán itt is elszakadhat nálad a cérna, és előbb-utóbb immúnissá válsz, ő pedig nem fogja érteni, hogy miért nem figyelsz rá. És itt vehet drámai fordulatot a helyzet. Nebáncsvirág ugyanis mindenáron a figyelmedet szeretné, így előbb-utóbb olyan dolgokat fog művelni, amivel újra magára vonzza. Elfelejtett meghívó, elrontott munkafolyamatok. Nebáncsvirág hibázni kezd, persze nem tudatosan. Ezért megrovásban részesül, ő pedig összetörik, és máris megérkezünk a drámai végkifejlethez. Túláradó érzéseihez ekkor már könnyek társulnak, áldozatunk szipog, és mi azt kérdezzük magunktól: „Tényleg mi üldöztük őt idáig?”

Mit tehetsz a drámai végkifejlet elkerülése érdekében? Nebáncsvirágot a személyes figyelmünk élteti. Ha ezt nem kapja meg, akkor könnyedén válik problémás kollégává. Több húron is lehet az ő szívén játszani, de elegendő, ha rendszeresen megpengetünk egyet-egyet: így folyamatosan éreztethetjük vele személyes fontosságát.

Te vagy ő?
Nem meglepő, ha itt-ott esetleg magadra ismersz. Bár elcsépelt bölcsességnek tűnik, igaz: mindenki nehéz ember valaki más számára. Elég, ha nem hasonlítunk valakire, és alapvető erősségeink máris szokatlan tulajdonsággá, furcsa megközelítéssé válhatnak a szemében. A pontos utálja a későst, a precíz nem bírja a nagyvonalúan felületest, a gyors megőrül a lassútól, és fordítva. Pedig legyünk akár Okostojások vagy Tevőemberek, mind a kettőnk számára fontos a végeredmény. Csak az út más, amin el akarunk jutni oda. Az önismeret, magunk elfogadása, a különböző emberi működésmódok megértése és elfogadása vihet közelebb bennünket egymáshoz. Ez a fő kulcsa annak, hogy hatékony és élvezetes emberi és munkahelyi kapcsolatokat alakítsunk ki. Tudnunk kell: mindenki normális és mindenki bolond is egy kicsit – a saját szemüvegünkkel nézve. Ha nehéz emberekkel küzdesz, akkor az első lépés talán az, ha megpróbálsz nézőpontot váltani.