Divat vagy hormonok? Egyre több harmincas nő hagyja ott a férjét vagy partnerét egy másik nőért
Ez a cikk eredetileg az amerikai instyle.com oldalon jelent meg angol nyelven.
Tavaly tavasszal, a napéjegyenlőség előestéjén, egy partin megpendítettem egy nőnek, hogy szerintem van köztünk valami kémia. Fiús lány volt, hullámos sellőhajjal – mérnök, gördeszkás, punkgitáros. Egyikünk se tudta elhinni, mi történik velünk, amikor beült a taximba és másnap felhívta a munkahelyét, és beteget jelentett, tavaszi szellőt varázsolva a hálószobámba. Ez az éjszaka nem különbözött sokban a korábbi spontán éjszakáktól, amelyeket férfiak társaságában töltöttem, de 37 évesen ez volt az első esetem egy nővel.
Egész életemben kizárólag férfiakkal jártam, csak férfiakba voltam szerelmes. De amikor elmondtam a családomnak és a barátaimnak, hogy egy nővel járok, senki sem döbbent meg – ami valamilyen okból bosszantott. „Hát ezért nem állapodott meg eddig” – feltételeztem, hogy ilyeneket mondogatnak egymásnak. Mivel szabadelvű környezetben nőttem fel LMBTQ emberekkel körülvéve, muszáj volt tisztáznom, hogy ez nem egy coming out. Egyszerűen ez a helyzet.
Vagy mégis?
Bár egy pillanatig sem aggódtam az új kapcsolat miatt, valahol mégis szerettem volna nevet adni ennek a hirtelen váltásnak. Megdöbbentően sok szakirodalmat találtam a neten, és jó néhány kutatóval, orvossal és pszichológussal beszéltem. Mindegyikük más teóriával állt elő, de egy dologban egyetértettek: a középkorúság küszöbén a szexuális rugalmasság (szaknyelven fluiditás) egyáltalán nem olyan szokatlan a nők körében.
A clevelandi kórház nőgyógyász professzora, Dr. Sheryl Kingsberg például arról számolt be nekem, hogy egy sor hetero nőt látott már, akik váratlanul a saját nemükhöz kezdtek vonzódni. „A saját praxisomban is enyhén emelkedett az ilyen a harmincas éveikben járó nőknek a száma” – mondta Kingsberg. Ezek a nők sokáig boldogan éltek a férfi partnereik mellett, némelyikük házasságban élt, sőt, gyerekeik is születtek. És egyszer csak elérkezett a fordulópont, valamikor a 30-as vagy 40-es éveikben.
Kingsberg szerint nehéz szétválasztani ezt a jelenséget attól, ahogy egyre növekszik LMBTQ+ kultúra elfogadottsága, de a nők egy részénél biológiai szempontok is felmerülnek. „Lehet, hogy hormonális, lehet, hogy neuroendokrin eredetű – a lényeg, hogy örökletes ez a hormonalapú változás az agy kémiájában. Az biztos, hogy változásról beszélhetünk.”
Egy pszichológus, Dr. Lisa Diamond, az University of Utah professzora, aki az egyik legismertebb kutató a nők szexuális fluiditása területén azt mondja, hogy eseti jelenségről van szó. Szerinte vannak nők, akik bizonyos körülmények között megkívánhatnak más nőket a szexuális orientációjuktól függetlenül.
– mondja Diamond. – Ha csak egy, a saját neméhez tartozó egyénhez vonzódott, és úgy érzi, hogy a vonzalma kifejezetten ennek a személynek szól, akkor talán inkább fluiditásról van szó. Az ‘elfojtott leszbikusságról’ szóló elméleteknek megvan az a veszélye, hogy a korábbi férfiakkal folytatott kapcsolatokat ‘hamisnak’ vagy ‘színleltnek’ állítják be. Pedig teljes mértékben lehetséges, hogy az adott nő kielégítő kapcsolatban élt férfiakkal, és most új és hasonlóan kielégítő kapcsolatokat él át nőkkel.”
Hozzám hasonló nők is beszámoltak nekem a tapasztalataikról. Egy szexterapeuta, a 48 éves, New Jerseyben praktizáló Dr. Christine Hyde például 11 éve élt nyitott házasságban, amikor átesett ugyanazon a szexuális fordulaton, amelyen azelőtt már jó néhány páciensét átsegítette. Éppen a második gyerekkel volt terhes, és azon kapta magát, hogy jobban szeretné, ha barátnője, Michelle lenne mellette a szülőszobában, mint ha a férje. „Pedig egész jól mentek a dolgok, nem akartam én válni.” Mégis nem egész két évvel később Hyde elvált a férjétől és összeházasodott Michelle-lel. És ezután is majdnem három évig tartott, amíg eljutott odáig, hogy leszbikusként definiálja magát. „Egyszerűen átkapcsolt bennem valami. Életem legjobb szexuális élményei közül néhány férfiakhoz kapcsolódott. De most már egyáltalán nem érdekelnek.”
Ez nagyon is ismerős nekem. Én is úgy voltam vele, hogy világéletemben erősen vonzódtam férfiakhoz, majd egyszercsak elvesztettem az érdeklődésemet irántuk. Néhány hónapja éltem kapcsolatban a barátnőmmel, amikor azon kaptam magam, hogy még a legszexibb férfi is, aki mondjuk szemben ült a vonaton, legfeljebb esztétikailag érdekelt. A rugalmasság gondolata nem zavart, de hogy tartós legyen a változás, az igen – képes leszek életem végéig szexuálisan vonzódni és romantikus érzelmeket táplálni nők iránt?
Azt talán nem választhatjuk meg, hogy kihez vonzódunk és kibe vagyunk szerelmesek, de azt többnyire igen, hogy engedünk-e a csábításnak. A transz mozgalmak korában az emberi jogok kérdése folyik a csapból is. Azon tűnődőm, hogy az enyémhez hasonló történetek hozzájárulhatnak-e a skatulyák lerombolásához.
Én is nehezen birkózom meg a gondolattal, hogy megengedjem a szerelemnek és a vonzalomnak, hogy tényleg ne ismerjen határokat. 37 éves koromra biztos voltam benne, hogy mindent tudok magamról. A szexualitásomban beállt fordulat végső soron izgatottá tett: alig várom, hogy lássam, milyen meglepetéseket tartogat még a jövő.