Nehéz hűség, könnyű hűtlenség

Borítókép: Nehéz hűség, könnyű hűtlenség
Egyesek nem tudnak mit csinálni jó dolgukban, miközben Afrikában éheznek – legyinthetnénk az itt következő jelenségre. De vegyük egy percre komolyan! Már elérhetők olyan weboldalak, amelyek házasságban élőknek is lehetőséget kínálnak félrelépésre, találkára, erotikus kalandra. Kik élnek a kínálattal? Hogyan csinálják? És miért?

„Rövid az élet, lépj félre!” – hirdeti nyitólapján a házasságban élő, ugyancsak házasokkal félrelépni vágyók online társkeresője, az ashleymadison.com. A magát a „világ első diszkrét randiszolgálatának” nevező weboldal szerint „a monogámia egyet jelent a monotonitással”. Két és fél millióan gondolkodnak ugyanígy, ennyi tagot számlál ugyanis az oldal. Ez az a hely, ahol a már „foglaltak” romantikázhatnak, és becsülettel vállalhatják amúgy nagyon kevéssé becsületes félrelépésüket.
Mindez talán úgy hangzik, mint valami beteges szolgáltatás, amit a sorozatosan félrelépő férjek szűk célcsoportjára pozicionáltak. Ám mi sem esik távolabb a valóságtól. Nőknek és férfiaknak egyaránt hatalmas üzlet „biztonságos affért” árulni. Az oldalra feltöltött profilok ezreit böngészve egyértelműen körvonalazható a helyzet. Az érdeklődők zöme harmincas, egyetemet végzett, diákkora óta nem váltott partnert. A foglalkozások tekintetében sincs szabály: ügyvédtől építési vállalkozón át filmrendezőig minden szakma képviselteti magát.

Félrelépés üzleti alapon
Ahány eset, annyi történet, de egyvalami mégis közös bennük: a szereplők rettegnek a lebukástól. Ez az úgynevezett „biztonságos félrelépés” józanul számol a kockázattal. Egyrészt az internetre nem kötelező saját névvel, címmel, telefonszámmal, hiteles fotóval bejelentkezni. Másrészt a létrejött találkára is számos mentséget lehet találni. „Ha valaki meglát, amint együtt ebédelek egy nővel, mindig mondhatom, hogy egy ügyféllel tárgyalok – állítja Adam, 38 éves, háromgyerekes ügyvéd. – Mivel az alkalmi partnerem is házas, mindkettőnknek van mit féltenünk, ezért jóval kisebb a lebukás veszélye. De éppen a tabu az, amitől annyira pezsdítő az egész. Az ember tisztában van vele, hogy amit tesz, az rossz, de annyira lebilincselő, hogy egyszerűen nincs megállás.”
Adam egyáltalán nem zavartatja magát, nyíltan együtt ebédel férjes asszonyokkal – valahogy úgy, ahogy egyedülállók vacsorázgatnak abban a reményben, hogy az est az ágyban végződik. „Az az igazi, ha a nő férjnél van – teszi hozzá. – Az ilyenek nem akarnak többet, mint én, ők is csak egy-két órát szánnak rám, aztán rohannak vissza az irodába. Úgyhogy rögtön rátérnek a szexre. Tökéletes!”
Házasságon kívüli kapcsolatot kezdeményezni nevetségesen egyszerű: a tagok összeállítják a profiljukat, majd – ha akarnak – feltesznek egy jól sikerült fényképet a weboldalra.
A kanadai Ashley Madison ügynökséget – melynek címében a két női nevet véletlenszerűen választották ki az utónévkönyv „gyakori női nevek” fejezetéből – egy pár évvel ezelőtti közvélemény-kutatás hatására hozták létre: kiderült ugyanis, hogy a társkereső oldalak látogatóinak 33 százaléka már házasságban él. A profil létrehozása és a fotó felhelyezése nem kerül pénzbe, de aki más profiljára is kíváncsi, avagy egyenesen „kacsingatni” akar, annak csomagtól függően (átszámítva) 10–50 000 forintot át kell utalnia. A fizetős szolgáltatás azonnali üzenetváltást tesz lehetővé, s így ki lehet kerülni a kockázatos e-mail küldést. Ha az érintett minden kapcsolatát az oldal keretein belül tartja, nem kell félnie, hogy élete párja kompromittáló adatokra bukkanhat.

Hogy is zajlik?
Ha kicsit mélyebbre ássuk magunkat az oldalba, kiderül, hogy meglehetősen sok delikvens folytat/folytatott egynél több viszonyt. „Több nővel van dolgom, mint a szingli barátaimnak” – mondja büszkén Tony, 36 éves reklámfőnök, aki huszonévesen házasodott meg, és tavaly pont négy liezont tartott fenn. Hetente kétszer együtt ebédel éppen aktuális szeretőjével, aztán átugranak egy közeli hotelba, majd visszamegy dolgozni, a munkaidő végén elcsípi a negyedhatos vonatot, és hatra már otthon is van a feleségénél. „Együtt aludni túl bonyolult lenne – vonogatja a vállát. – Az asszony elkezdene kutakodni, hogy miért nem megyek haza éjszakára, mi dolgom van, és főleg hogy melyik hotelban alszom. Az ebédidő sokkal egyszerűbb, nem kell annyit stresszelni.”
A félrelépésért meg kell fizetni. Anyagilag legalábbis. „Ha le vagy égve, meg se próbáld – tanácsolja Tony. – A legtöbb nőt luxusétterembe viszem.” A randi lényegére pedig csakis ötcsillagos hotelben kerít sort. Kedvence mindjárt a munkahelye mellett van. „És ha az ember a bruttó átlagfizetést leperkálja egy éjszakáért, amikor két óra múlva kijelentkezik, aligha szól a portás, hogy hohó, uram, magának még jár itt huszonkét óra.”
A biztonság ígéretén kívül van még egy nagy vonzereje ennek a webfélrelépésnek: az érdeklődők előtt határtalan lehetőségek tárulnak fel. Laura, 35 éves ápolónő bosszúból ment rá az oldalra, amikor rájött, hogy férje megcsalja. „Az első héten már 250 férj tett ajánlatot, hogy legyek a szeretője. Ez több volt mint hízelgő. Ráadásul még izgalmas is. Biztonságosnak tűnt, mert ők is házasságban éltek, volt vesztenivalójuk.” Laura bevallja, hogy egymás után két jelentkezőt is kipróbált, a szex észveszejtően jó volt velük, és egyszerűen függővé vált. „A félrelépésben izgalmasan keveredik a vágy, a szexuális feszültség, a félelem és az a tudat, hogy az ember tilosban jár. Valóban függést okoz.”
„Sokkal többen vannak benne, mint a kívülálló gondolná” – mondja Karen, egy bolthálózat 38 éves tulajdonosa. – Volt már dolgom ügyvéddel, orvossal, de még nős házassági tanácsadóval is.” Kuncogva teszi hozzá, hogy ha egy nő ezeket az oldalakat böngészi, Alaszkában érezheti magát: minden ujjára húsz pasi jut. „Akadnak jóképűek, de legalább a fele elhízott, festett, öntelt, hiú alak. Láttam olyan képet, amelyen az alany a sérvet kockáztatva próbálja behúzni a sörhasát.”

De miért?
Érdekes válaszok érkeznek arra a kérdésre, hogy csalás helyett miért nem válnak el. A szolgáltatást igénybe vevő férfiak leggyakrabban a következő kifogásokat hozzák fel: „A feleségem alig kívánja a szexet,” „A feleségem egyáltalán nem kívánja szexet,” „Teljesen passzív, hagyja, hogy egyedül csináljam.” Csupa átlátszó ürügy. Ha tényleg a házassággal van baj, miért nem próbálnak segíteni rajta?
Adamnak, a már idézett jóképű ügyvédnek is vannak érvei a válás ellen: „A pénz, az anyagi biztonság”, „a gyerekek”. „a ház”, a „kutyák”. Azt már igazán csak mellesleg veti oda: „Szeretem a feleségem, nem akarom megbántani.”
A nők indítékai csak egy kicsit mások: „A férjem unalmas”, „Unalmas az ágyban”, „Nem tud kielégíteni.” Ugye nem is kell mondani, hogy ez is csupa átlátszó ürügy? A gyönyör nem az egyik fél munkájának gyümölcse, hanem a közös erőfeszítésé, vagyis az ilyen helyzeteket is nyilvánvalóan meg kellene oldani.
Házassági tanácsadók szerint a férfiak félrelépésére a leggyakoribb ok a kapcsolat érzelmi kiürülése, és csak eztán jön a szexuális kielégületlenség. „A férfiak elismerésre vágynak – mondja egy megkérdezett tanácsadó. – Tanulmányok bizonyítékai szerint a hűtlenkedésben csupán kis százalékukat vezérli az a szempont, hogy a másik nő vonzóbb. A férfinak azt kell éreznie, hogy ki tudja elégíteni a feleségét.”
A siker vágya hajtja persze a hűtlen asszonyokat is. Beth, 34 éves PR-szakember, akinek egy rövid, két hónapos flörtje után már két éve tart a komoly viszonya, így önti ki a szívét. „Amikor 12 évi házasság után először randiztam idegen férfival, újra olyan vonzó és kívánatos nőnek éreztem magam, mint amikor még szingli voltam.” Beth ezen a tisztességesnek nemigen nevezhető módon tudja elviselni sikertelen házasságát. „Túl fiatalon mentem férjhez, a férjem zsarnok természet, uralkodni akar rajtam. Folyton becsmérli, amit mondok, csinálok. Így legalább kiegyenlítem a számlát.”
De persze nem mindenki kap erőre a házasságtöréstől. „Be kell vallanom, eleinte olyan volt, mint a drog – meséli Susan, 38 éves szerkesztő. – Eddig három pasival feküdtem le, és valóban hihetetlenül izgalmas volt... persze leginkább azért, mert féltem, a lebukástól. Először felkavart az élmény, úgy éreztem, mintha hirtelen visszarepültem volna a hajdani fénykoromba. De most bűntudatom van, és szégyellem az egészet. Nem vagyok benne biztos, hogy folytatom.”

Megéri?
Boldogan éltek, míg meg nem haltak – olvassuk a menyegzővel végződő meséket. De még a komoly írások is többnyire a csapodár férjek miatt válságba került nők lelki problémáira keresnek gyógyírt. Arról kevesebb szó esik, hogy a hűség a nőknek – vagy a nők egy részének – sem veleszületett képessége, hanem megoldandó feladata. Elcsábulni mindenkinek – a négy fal között élő háziasszonynak is – könnyű. Néha egy kis felelőtlen flört, pár vidám óra – kinek árt?
Nos, elsősorban annak, aki belekábul a kalandba, hisz attól kezdve állandó hazudozásra kényszerül, ami nemcsak erkölcsileg visszás, hanem rettentő kényelmetlen is (örökké kifogásokat keresni, készenlétben állni, egy véletlen elszólástól halálra rémülni). Másodsorban a házastársnak, hiszen bolondot járatnak vele. Harmadsorban – és főleg – magának a házasságnak. Az a feszültség, amelytől egy kapcsolat érdekes maradhat, ócska kis viszonyokban perzselődik el, az az energia, amely a közös élethez kellene, szétaprózódik csip-csup ügyekre.
Az Éva hűségpárti. Így gondoljuk becsületesnek. És kényelmesnek is.


„Az az igazi, ha a nő férjnél van. Az ilyenek nem akarnak többet, mint én, ők is csak egy-két órát szánnak rám, aztán rohannak vissza az irodába. Úgyhogy rögtön rátérnek a szexre. Tökéletes!”

„A félrelépésben izgalmasan keveredik a vágy, a szexuális feszültség, a félelem és az a tudat, hogy az ember tilosban jár. Valóban függést okoz.”

Szöveg: Daniss-Bodó Eszter, fotó: ©riccardo tinelli/trunk archive, europress
Mgjelent a 2009. évi májusi számban. Minden jog fenntartva.