Itt lenne az ideje tiszta vizet önteni a pohárba: hisztizni a gyerekek szoktak. Mikor, sírva, kiabálva, a földhöz vágva tudatják nemtetszésüket a világgal, mert másképp nem tudják. Nem képesek megfogalmazni, mit akarnak, mi bántja őket. Amennyiben pedig mégis, akkor olyan reményvesztettek, hogy azt hiszik, ez az egyetlen lehetőségük elérni azt, amit szeretnének. Szörnyen sértő, mikor egy érett, felnőtt nőre azt mondják, „hisztizik”, csak mert őszintén kimondja az érzéseit egy érzelmi cunamit zúdít a partnerére.

De mindegy is, beszéljünk hát a te nyelveden, ha másképp nem megy:

Amíg a szemedbe mondom azt, ami fáj, amit hiányolok, amire vágyok. Légy hálás azért, amikor ha feldúltan is, de elárasztalak a szavak tengerével, betakarlak a fullasztó lelki hullámaimmal és nem tehetsz egyebet, mint kétségbeesetten, kapálózva próbálsz a felszínen maradni. Tudom, mennyire utálod, mikor szívem tornádója felkap, jól összeráz majd leejt a magasból. Elhiszem, hogy téged ez fáraszt, felemészt, talán a napodat is elrontja vagy kicsit odavág az önbizalmadnak, mivel úgy érzed, elégedetlen és boldogtalan vagyok. Ám ez a kisebbik rossz.

Az írás ezzel még nem ért véget, a folytatást ide kattintva olvashatod!

Galériánkból pedig megtudhatod, mik azok a kapcsolatgyilkos dolgok, amiket veszekedés közben érdemes elkerülnöd!