Húszas éveimben esküvőkre jártam, aharmincasokban baba��nézőbe, negyvenesen válásokat látok.
– Valóban, a válás mindennapos lett életünkben. Hazánkban évente több mint 23 ezer válás zajlik – s aránya egyre maga�sabb, mivel közben folyamatosan csökken a népesség- és házasság�kötési szám. Egy modell szerint a 100 főre jutó teljes válási arányszám 2009-ben 46 volt: 100 házasságból átlag 46 – majdnem minden második! – végződött válással, pedig 2000-ben még csak 38.
És vajon igaz-e, amit a fodrászom mondott? Tényleg hamarabb lépnek ki az emberek a második hivatalos kapcsolatukból?
– A válásoknak a felek előző családi állapota szerinti megosz�lása a kétezres évek közepe óta nagyjából változatlan. 76szá�za�lékban mindkét fél először válik (előtte hajadon vagy nőtlen volt), 8,5 százalékban a férfi, 7,6 százalékban a nő, újabb 7,6százalékban pedig már mindkét fél elvált, esetleg többször is. Nem igaz tehát, hogy a második házasság nagyobb arány�ban bomlik fel, mint az első.

Idősebbek is elkezdhetik
Vannak-e visszaeső válók? Átlagosan hány�szor vá�lik amagyar?
– Az előzőekből látszik, hogy a válások több mint 92százaléká�ban valamelyik vagy mindkét fél először válik. A maradék 8szá�za��lék tekinthető több�szörös válónak, mert mindkét fél leg�a�lább másodszor válik. 2009-ben a csúcsot 2házaspár állította be: aférj harmadszor, a feleség ötödször vált. Ezek persze kivé�teles esetek.
A bírói termekben fel sem merül, de érdekes szempont, hogy az elhidegülést mennyiben befolyásolja az életkor vagy ahá�zas�ság tartama.
– 2009-ben a 20–24 évesek körében volt a legmagasabb a válási arány. Ennek fő oka alighanem abban keresendő, hogy az ilyen házasságok szinte az iskolapadban köttetnek. Új tendencia, hogy a régi házasságok is könnyebben bedőlnek, 50–60 éves emberek is gyakran válnak. Az ijesztő általánosítás: „minden második házasság válással végződik” tehát nem arra utal, hogy a frissen kötött házasságok egyre tiszavirág-életűbbek, ha�nem arra, hogy minden életkorban nő (vagy stagnál) a válási arány. A 2009-es válások 26 százaléka több mint 20 év, további 15százaléka 15–19 év házasság után következett be.

Okok és okozatok
A statisztika nem regisztrálja a válást kiváltó okot, pedig az is érdekes.
– Egy bíró ismerősöm szerint a leggyakoribb válóokok (az esetek gyakorisága szerint): hűtlenség, tettlegesség (különösen, ha kiskorú gyermek jelenlétében történik), a házastárs (tartós, gyó�gyít�hatatlan) betegsége, szabadságvesztésre ítélés, külön�élés, a gyermek érdeke.
A gyermek érdeke? Olykor nyilván jobban jár a kiskorú aválás�sal, de többnyire megsínyli.
– A válás legnagyobb vesztese a gyermek, de a felnőtteknek is évekig tart kiheverni a súlyos érzelmi és anyagi problé�mákat. AKopint-Tárki Háztartás Monitor szerint a 2000-es évek közepén a magyar népesség 10 százaléka élt mélyszegénység�ben (a szegénységi határ 50 százalékán). A gyermekét egyedül nevelők között 28 százalék a mélyszegénységben élők ará�nya – tehát annak az esélye, hogy mélyszegénnyé válik vala�ki, majdnem háromszor akkora az elvált gyerekes szülők esetében, mint átlagosan!
A közhiedelem a férfihajléktalanságot vezeti vissza a válásra, pedig talán a nő jár rosszabbul. Van erre adat?
– A gyermeket az esetek többségében az anyának ítélik, az apa tartásdíjat fizet. A tartásdíj behajtása azonban (ha a volt férj munkanélkülivé válik, vagy ha új asszonya sokallja a pénzt) na�gyon nehézkes. Hazánkban magas a fekete jövedelmek aránya, s abból nem lehet levonni tartásdíjat. A gyermekes házaspárok jövedelmének 80 százaléka munkajövedelem, az elvált gyere�kes nőké 58 százalék – azaz annyira kiszolgáltatottak, hogy bevételük több mint 40 százaléka nem tőlük függ! A válás ál�ta�lában a nőt terheli meg jobban, hiszen jövedelme erősen csökken, pluszmunkát a gyereknevelés megnövekedett terhei miatt nemigen tud vállalni, és minden elintéznivaló is rá hárul. Az elvált feleség a munkaerőpiacon is rossz helyzetbe kerül. Nemzetközi tapasztalat, hogy a nőket alapból sújtó diszk�ri�minatív jövedelmi egyenlőtlenségek, és az a tény, hogy agyermek�nevelés aránytalanul magas mértékben az elvált anyákra marad, erősen növeli az elvált nők – és így az elvált csalá�dokban felnövő gyermekek – szegénységét.

Mit hoz a jövő?
Magyarországon a válás jogilag egyszerűen lebonyolítható, ám a felek közötti közös megegyezés hiánya sok bajt okoz.
– Nálunk a legnagyobb vita a gyermekelhelyezés, a láthatás és a vagyoni megosztás körül alakul ki. A bírói gyakorlat szerint mintegy 90 százalékban az anyagiakon zajlik a vita. Afejlett országokban gyakori a házassági vagyonjogi szerződés, de nálunk csak a házasulók 2-3 százaléka köt ilyet, pedig móring�levél, hitbér formájában még a 20. század elején is gyakori volt. A közvélekedés szerint a szerződést kötők körében gya�koribb a válás. Ez azonban nonszensz, ilyen alacsony aránynál nincs értelme a két csoport összehasonlításának. Vagyonjogi szerződést egyébként a házasság alatt is lehet kötni, és akö�zösen szerzett javakról is lehet rendelkezni. (Atémáról bő�vebben lásd az Éva 2011. februári számának jogi rovatát, illet�ve az evamagazin.hu oldalt.)
Sokszor halljuk, hogy a házasság intézménye válságban van. Mit gondol erről a közgazdaságtanban járatos statisztikus?
– A házasság egyelőre még egyeduralkodó Európában és az USA-ban. A polgári házasság a korai kapitalizmus jelensége, s a családi vagyont és annak öröklését volt hivatott védeni. Anagy�ipari társadalmakban a család gazdasági szerepe akö�zös termelésről a fogyasztásra szűkült, így felszínre kerültek afe�lek különböző értékrendjéből adódó konfliktusok. Aközös gaz�dál�kodás összetartó ereje már a múlté. Ha ma egy kapcsolat komoly érzelmi válságba kerül, az az esetek nagy részében válás��hoz vezet.
Mit hozhat a jövő? Nyitott kapcsolatot? Kommunát? Házasság nélküli együttélést?
– Régi korokban a házasság még általánosságban felbonthatat�lan életszövetségnek számított. Az állam és az egyház szét�választása után, 1894-ben olyan törvényt hoztak Magyar�országon, mely a házasság engedélyét állami monopóliumnak nyilvánította. Egy 20. század végi új irányzat, a viselkedés-gazdaságtan jeles képviselője, Richard H. Thaler azonban immár a „házasság teljes privatizációját” javasolja. Eszerint meg�szűnne az állam monopoljoga is, s bizonyos közösségeken belül – azok szabályai, feltételei szerint – jönne létre két ember szerződése. Thaler példája szerint ez a közösség akár egy olyan könnyűbúvár-szövetség is lehet, amely kimondja, hogy csak búvárok léphetnek egymással frigyre. Mindenki abban a közösségben kötné meg tehát együttélési szerződését, amelynek értékrendjét elfogadja, és valamennyi ilyen szerződés egyenértékű lenne.

Sugár András statisztikussal Horváth Kata beszélgetett. Fotó: Europress. Ez a cikk a 2011. évi októberi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.