Diplomás, jól kereső nő vagyok. férfifronton azonban valami nem stimmel velem. az szokott történni (így most is): nagyon beleszeretek valakibe, majd 2-3 hónap alatt lassan elvesztem érdeklődésemet a szex iránt, a férfi pedig elkezd irányítani. A mostani párom például nem enged el sehová, megmondja, hogy mit és hogyan főzzek. Mintha nem a szerelme, hanem a gyereke volnék. Mit tehetek? Petra

Kedves Petra! Az aszimmetrikus helyzeteket mindig ketten hozzák létre. Az egyik fél elvesz, a másik hagyja. Az egyik ad, a másik elfogad. Azt írod, ismétlődik a helyzet, mintha egy jellegzetes automatizmus térne vissza újra és újra a választásaidban, kapcsolataidban. Ha ezt felismerted és képes vagy áttekinteni, már meg is tetted az első lépést.
Gyakran előfordul, hogy „a lányok az apjuk után”, „a fiúk az anyjuk után” választanak. Az apa ismerős, megszokott vonásai, (akár rossz) szokásai vonzóvá tehetnek egy férfit. Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy tudatosan cigarettaszagú figurát keres magának a nő. Valahol az érzékelési és tudatossági küszöb alatt hatnak azok az ingerek, gesztusok, amelyek otthonosak, és ezáltal biztonságérzetet keltenek. Hiszen ahhoz, hogy milyen egy igazi férfi, legtöbbször apánk nyújtja a példát, ez pici korunktól belénk ivódik, és később igen erősen hat ránk ismerősségével, sőt nyitott kapukat dönget és befogadást talál akkor is, ha a tudatunk azt mondja: ne!
Látjuk, tapasztaljuk akár éveken át, hogy túlzottan domináns apánk uralja, sanyargatja, elnyomja anyánkat. Miközben egy hagyományos, szélsőségesen konzervatív felfogás jegyében eltartja és biztonságot nyújt neki, el is bizonytalanítja, kritikáival, korlátozásaival rombolja az önbizalmát, gátolja abban, hogy önérzetes, magabiztos nőként megvalósítsa önmagát, és például elfogadja vagy önállóan elutasítsa más férfi dicséretét, közeledését.
De ez csak egy példa a sok közül. Nem tudhatom, te mit láttál, tapasztaltál otthon. Milyen volt édesanyád helyzete a családban? Volt-e beleszólása a döntésekbe, mennyire élhette meg a nőiességét? Sikeres volt-e az élete valamely területén? Inkább csak a munkájában? Vagy anyaként, nőként is?
Ha ezeken a kérdéseken elgondolkodsz, talán közelebb kerülsz önmagad megértéséhez.
Barátod „irányítása”, amire panaszkodsz, inkább korlátozásnak tűnik. De nem is az elnevezés a fontos, hanem inkább azzal a folyamattal kell foglalkozni, amely két felnőtt ember vonzalmával, örömteli szexualitásával, érzelmeivel kezdődik, aztán átfordul egy domináns apa és egy alárendelődő kislány játszmájává. Ilyesmit csak úgy lehet játszani, ha mindkét fél részt vesz benne. Lehet-e csodálkozni, hogy háttérbe szorul, nemkívánatossá válik a szexualitás, ha egyszer a párkapcsolatodban szülő-gyerek szerep szerint zajlik az élet?

NEKED IS VAN KÉRDÉSED,
VÉLEMÉNYED? ÍRD MEG NEKÜNK!
e-mail: [email protected],
levélcím: Marquard Media Magyarország Kft.,
Éva magazin, 1033 Bp., Hajógyári-sziget 213.NEKED IS VAN

Szöveg: Klettner Anikó klinikai szakpszichológus, szexuálpszichológus, az Állami Egészségügyi Központ Urológiai Osztályának pszichológusa, Illusztráció: László Zsuzsi, fotó: Batár Zsolt, Smink: Zentai Flóra

Ez a cikk a 2010. májusi számban jelent meg. Minden jog fenntartva.