A bébiszitterrel csalt meg a férjem - míg a szomszéd szobában aludt a gyerekünk
Mivel olyan munkahelyem van, ahol a jelenlegi helyzetben is be lehet járni, így abban állapodtunk meg a párommal és a főnökömmel is, hogy heti két napot fogok bent dolgozni. Ez pont az az időmennyiség, amiben szerintem a kisfiunk is nélkülözni tud engem, nem viseli meg annyira a hiányom, de én is azt érezhetem tőle, hogy újra élhetem a felnőtt emberek mindennapjait abban a heti két napban.
Bevallom, hogy nagyon izgultam, amikor belevágtunk a bébiszitter keresésbe, hiszen nagyon nem mindegy hogy kire bízza rá az ember a csemetéjét, de megnyugtatott a tény, hogy a férjem otthonról dolgozik, így bármilyen gubanc van, Ő be tud segíteni a hölgynek, akit találunk.
Rákeresve, egy kedves és aranyos lány mosolygott vissza rám a képeiről, aki azonnal bizalmat ébresztett bennem és a férjemnek megmutatva a képeit, Ő is azonnal úgy gondolta, hogy nagyon szimpatikus, rendes lánynak tűnik, így megkerestük.
Kata az első személyes találkozásnál is mind a hármunknak nagyon szimpatikus volt és Olivérrel, a kisfiunkkal is azonnal megtalálta a közös hangot. A gyermekem pár perc után mosolyogva hurcolta az összes autóját Kata ölébe, amit jó jelnek vettem, hiszen csak azoknak mutogatja a járgányait, akiket a bizalmába fogad.
Este még a férjem is megjegyezte elalvás előtt, hogy mennyire kedves lány ez a Kata, nagyon szerencsések vagyunk, hogy nem egy idős, vaskalapos öreget fogtunk ki. Persze jót nevettem a megjegyzésén, mert a hideg rázott volna engem is egy olyan bébiszittertől, aki még a rendszerváltás előtti idők nevelési elvei alapján szerette volna a kisfiunkat gondozni, így hihetetlenül megnyugtató volt, hogy egy fiatal, életvidám, mosolygós lányra bukkantunk.
Kata el is kezdett hozzánk járni, heti két alkalommal. Eleinte volt bennem egy feszültség, hogy otthon hagyom a fiamat egész napra és mindent legalább háromszor elmagyaráztam, hogy mit hogyan szeret, mikor fekszik és amennyiben baj van hívjanak azonnal, de a férjem mindig megnyugtatott, hogy ha nagy baj lenne, Ő ott lesz a másik szobában.
Így pár hét elteltével már nyugodtan léptem ki reggelente az ajtón és teljes értékű emberként értem haza - főleg, hogy a munkámban viszonylag gyorsan fel tudtam venni a fonalat és sikereket kezdtem elérni –, így édesanyaként és feleségként is sokkal jobban éreztem magamat a bőrömben.
Úgy éreztem, hogy minden sínen van és Kata segítsége nélkül ez biztosan nem ment volna, szóval egy áldásként tekintettem a lányra.
Egy pár hónap telt talán el, amikor egyik nap este a hálószobában lefekvéshez készülődve az ágyban megtaláltam a hajcsatot, amit már többször is láttam Kata hajában. Még gondoltam is magamban, hogy jó nagy hancúrozás lehetett itt, Oli biztos megint elbújt a paplanjaink alatt, ahogy szokott, Katának pedig meg kellett keresnie.
Sosem találkoztam már délutánonként Katával, mivel neki már azelőtt el kellett indulnia haza, mire én hazaértem a munkából, ezért a férjemet kértem meg, hogy adja majd neki oda a következő alkalommal a csatot. Egy pillanatra feltűnt, hogy a férjem mintha zavarba jött volna és elvörösödött volna a kiegészítő láttán, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget.
A hajcsatos eset után pár héttel aztán rosszul lettem a munkahelyemen. Kapart a torkom és úgy éreztem, hogy hőemelkedésem van, így miután jeleztem a főnökömnek, hogy nem érzem jól magamat és jobb lesz, ha inkább otthon lábadozok, elindultam haza.
Alig vártam, hogy otthon ledőljek az ágyunkba és egy forró teával gyógyulgassak. Szerencsére Oli még éppen a délutáni alvását tölti, így lesz időm pihenni a keléséig és míg megörülne, hogy a szokásostól eltérően hamarabb hazaért Anyuci.
Így amikor hazaértem egy gyors köszönés után, amit akkor már alig tudtam kimondani, annyira kapart a torkom, azonnal a hálónk felé vettem az irányt, hogy az irodai öltözetem helyett egy kényelmes melegítőbe bújjak,
Az ágyunkban ugyanis Kata lovagolt éppen a férjemen és annyira élvezték egymás társaságát, hogy észre sem vették, hogy ledöbbenve állok az ajtóban.
A férjem pillantott fel először, és amikor észrevette, hogy ott vagyok rémülettől vegyes döbbenet ült ki az arcára. Kata pedig valószínűleg érzékelhette, hogy a pár perccel ezelőtt még vad csődőrt alakító férjemet kibillentette valami a ritmusból, így szintén felpillantott és tátva maradt a szája.
Fogalmam sincs, honnan volt bennem annyi önuralom ahhoz, hogy ne kaparjam ki a lány vagy éppen a férjem szemét abban a pillanatban, de minden erőmet összegyűjtve ennyit mondtam:
Szedjétek össze magatokat és azonnal húzzatok innen!
Persze mind a ketten hebegtek-habogtak, ahogy próbálták magukra kapkodni a szobában szétszórt holmijukat. De egyikőjük magyarázata sem érdekelt különösebben, csak arra tudtam koncentrálni, hogy a fiam a másik szobában alszik és meg kell őriznem a nyugalmamat, nem omolhatok össze.
Dühtől fojtott hangon tájékoztattam őket, hogy a gyönyörű családi életünket a saját ágyunkban dúlták éppen szét az imént, miközben egy kisgyerek alszik a szomszéd helyiségben, akit én szültem minekután ebben az ágyban fogant!
Katának még elmondtam, hogy soha többet nem fogja tudni ezt megcsinálni egy családdal sem, mert gondoskodni fogok róla, hogy halljanak a környékünkön az anyukák arról, hogy milyen jó „szakember”, bár az iméntieket látva, lehet, hogy átképezhetné magát, mert úgy tűnik inkább a felnőtt férfiakra igényeire, mintsem a gyerekekére szeret fókuszálni!
A férjemnek fogalmam sem volt mit mondjak. Egy világ dőlt össze bennem. És amikor végre befejezték a védőbeszédeiket és bezáródott mögöttük az ajtó erőtlenül rogytam össze a fal mellett.