Tiszta a levegő? Mi a helyzet odafent?
A polc tetején közelebbről látszanak a zászlók a falamon. Ha anyuékkal külföldre megyünk, mindig veszünk egy lobogót, amit itthon kitűzök a többi közé. Van szlovák, horvát, olasz, vatikáni és izraeli! A vatikáni a kedvencem. Sok kicsi színes tibeti imazászlót is kitettünk, pedig Tibetben még nem jártam. Amikor apáék nélkülem utaznak valahová, akkor porceláncsengettyűket hoznak. Egy üvegtetejű dobozban tartom a gyűjteményem.

Itt a talajszinten mi a legkedvesebb játékod?
A távirányítós daru, ami nemcsak gurulni tud, hanem forog is és felemelhetem vele a legóelemeket. Van egy műanyag önjáró óriáspókom, Krisztián, vele terelgetjük a padlón a plüss sünimet. Tigrivel és Gepivel alszom, és ha akarom, rétté változik a szobám: a szőnyeg nagy zöld puzzle-darabokból áll, és akár egy sárkányt is kirakhatok belőle.

A könyveket is gyűjtöd? Jó nagy könyvtárad van!
Gyűjtöm a sorozatokat, például a Siccet és Bartos Erika könyveit, Geronimo Silton kalandjait, de megvan Az emberi test is. Angol iskolába járok, de kaptam pár francia és szlovák nyelvű mesekönyvet, azokat anya olvassa föl. Szeretem a könyveket, ám szerintem zenét hallgatni ugyanolyan jó. Musicalmániás vagyok, Az operaház fantomját négyszer, a József és a szélesvásznú álomkabátot kétszer láttam.

Játszol valamilyen hangszeren?
A harmadik születésnapomra hegedűt kértem, a negyedikre trombitát, az ötödikre dobot, de a dobot nem kaptam meg. Van egy zongoránk, néha leülök elé és gyakorolok. Tanítás után mindennap úszni járok a Komjádi uszodába – a Jövő SC-ben Kata néni az edzőm –, néha futóversenyen is indulok, nyáron pedig a Balatonon vitorlázom.

Szöveg: Rojkó Annamária, fotó: Kosina Anett. Megjelent az Éva magazin 2012. augusztusi számában.

Nézd meg a képeket galériában is!