A törvényi háttér

2009. Március 17.

Magyarországon a szülőknek egyelőre törvényben (az 1993. évi LXXIX. számú közoktatási törvényben) biztosított joga a szabad iskolaválasztás. Eszerint nem vagy kénytelen a körzetileg illetékes iskolába járatni a gyerekedet – szabadon választhatsz állami, egyházi és alapítványi iskolák közül.

A gyerek tankötelessé válik, ha elérte az iskolához szükséges fejlettséget (iskolaérettség), legkorábban abban a naptári évben, amelyben a hatodik, legkésőbb abban, amelyben a nyolcadik életévét betölti.
A Magyar Köztársaság alkotmányos kötelezettsége, hogy gyereknek ingyenesen biztosítsa a kötelező általános iskolát.
A felvétel kérdésében az iskolaigazgató dönt az óvoda megítélése alapján vagy – ha a gyerek nem járt óvodába, illetve ha a szülő nem ért egyet az óvoda nyilatkozatával – a nevelési tanácsadó véleményét figyelembe véve. Amennyiben az iskola fogad sajátos nevelési igényű tanulókat, az ő esetükben a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság álláspontjára kell hagyatkoznia.
A tankötelezettség kezdetén minden gyereket általános iskolába kell beíratni.
A meghirdetett időpontban, általában április vége felé, meg kell jelenned a kijelölt körzeti iskolában (ők erről idejében értesíteni fognak), és vagy be kell íratnod a gyerekedet, vagy be kell jelentened, hogy hová fogod beíratni, illetve írattad be.

AZ ISKOLAÉRETTSÉG MUTATÓI:
● Tudjon legalább 15–20 percig egy dologra figyelni, tevékenységekben elmerülni.
● Fogadja el a felnőtt irányítását, azt, hogy a dolgok olykor nem az ő kedve, elképzelései szerint történnek.
● Ne legyen beszédhibás, de legalábbis minden hangot tisztán ejtsen.
● Jó, ha érdeklődik már az írásbeliség iránt, kérdez az iskoláról.
● Nem csak a mozgásos játékok kötik le a figyelmét, szereti, ha olvasnak neki, szívesen nézeget könyveket, érdeklődik a világ dolgai iránt, összefüggésekre kérdez, lehet társasjátékozni vele, szívesen rajzolgat, írogat, büszke rá, hogy már pár betűt ismer.
● Nem igényli már a délutáni alvást.
● Az óvodában jól együttműködik a társaival, a pedagógussal, részt vesz a mindennapi óvodai tevékenységekben. Ha nem szereti is, de legalább elfogadja és elvégzi a „kötelező jellegű” feladatokat az óvodában.