Állandó időzavarban élek, ezért sokszor csak berohanok a hipermarketbe, és megveszem, ami kell. És azt is, ami nem… Egyik hétvégén kimentem a piacra. El is felejtettem, hogy micsoda hangulata van! Egy néni kiválogatja nekem a legszebb tojásait, igazi termelői mézet kapok, kóstolóval. Aparadicsomnak paradicsomíze van, a szőlő sem felpumpált művalami, hanem szőlő. De nincs mindig időm piacra járni.

Régebben sokszor zacskóstul raktam be a zöldséget, gyümölcsöt a hűtőbe. Rosszul tettem, mert bepállik, frissességét – ha volt neki − pillanatok alatt elveszti. Egy idő után megszabadultam a műanyag borítástól. Amit kidobunk, az fölösleges. Logikus gondolat – le is tesztelem ennek mentén a boltokat. És magamat. Vászontáskámmal avállamon belevetettem magam egyhipermarket sűrűjébe.

Az első állomás a zöldség- és gyümölcspult. Egyszerűnek tűnik felmarkolni a fóliába csomagolt, képtelenül piros almákat, mivel azonban eltökélt szándékom, hogy megoldom zacskó nélkül, válogatni kezdem a kevésbé tökéletes, de legalább természetes zamatú darabokat. Csak úgy dobáljam a kosárba, minden rendszer nélkül? Miért ne? A mérlegre így is felférnek. Ha gyerek is van velem, úgyis akocsiban ül, és nemes feladatot kap: őlehetazalmavigyázó. A kimért alma egyébként olcsóbb.
Ugyanez érvényes a burgonyára, a banánra is.

A következő megálló a pék: szeletelt, nejlonozott kenyér néz rám a polcról, mellette pedig szép, duzzadt cipó, amit papírzacskóba tehetek. Persze hogy az utóbbit választom. Az előrecsomagolt felvágottak helyett a csemegepulthoz fordulok. Az ár kedvezőbb, ha magunk választjuk meg ahúsárut és a sajtot. Ha mogyoróra vágyom, nem az előrecsomagoltat választom, hanem azt, amit szintén nekem kell kimérnem, kiválogatnom.
Kávét és teát kedvenc belvárosi üzleteimből vásárolok. Akiválasztott kávéfajtát a szemem előtt darálják le és teszik kis papírzacskóba. Teából eldönthetem, hogy feketét, zöldet, fehéret, vöröset, gyógyváltozatot kérek-e. Sőt azt is, hogy 50 vagy 100 grammra van-e szükségem. Csomagolása biztosítja, hogy friss maradjon, és nincs filterezés. Amivel készülni kell: szűrőzokni. Ez nem fémből, hanem vászonból készült, így nem ad kellemetlen utóízt.

Mosószert, öblítőt, tisztítószert nem hipermarketben veszek. Rászoktam a mosódióra. Természetes, kis vászonszütyőben kell a ruhák közé helyezni, és jobb, mint a hiper-szuper mosógél. De most nem is a hatóanyagokról akarok beszélni, csak a csomagolásról. A bioboltokban kapható öko tisztítószerek egy szimpla, áttetsző flakonban vannak. Nem ékesíti őket millió színű reklámmatrica és címke, a lehető legpuritánabb ruhába öltöztetik őket, így kímélve akörnyezetet. És a mosogatószer nem marja szét a kezem, atisztítószer sem veszélyes az egészségre. 1literökomosószer-koncentrátum (!) ára 570 Ft.

Szöveg: Nikodém Vanda, fotó: red dot, jágfai eszter, az adat forrása: plasticker.de
Ez a cikk a 2011. évi májusi számban jelent meg, Minden hog fenntartva.