Magyarországon évente 1,2 milliárd pillepalackból lesz hulladék. Ezeknek jóval kevesebb mint 10 százaléka kerül a megfelelő helyre, vagyis a hulladékgyűjtő szigetek műanyag konténereibe. A többit szétdobáljuk vagy a háztartási hulladék közé keverjük. A pillepalack a hulladéklerakóban sok helyet foglal, elégetve meg szennyezi a levegőt.
Mindezt megúsznánk, ha megcéloznánk a műanyagkonténer nyílását, és szigorúan csak oda dobnánk a palackokat. A jelenlegi begyűjtési arány szégyenletesen alacsony. De képzeljük csak el, hogy a magyar ember egyik napról a másikra megváltozik, és mindenki oda dobja a palackokat, ahova kell. Ebben az esetben tízszer annyi palack gyűlne össze a konténerekben. Érdekes kérdés, hogy a jelenlegi módszerek győznék-e az elszállítást és a feldolgozást.
A szállítóautók így is a műanyag hulladékért fordulnak legtöbbet, ezek a tartályok telnek meg a leghamarabb. A palackokat elszállítás után ledarálják, a darálékot megmossák és bálákba csomagolják.
A „feldolgozás” nálunk ezzel le is zárul: a többi lépésre már Kínában kerül sor. Az ottani gyárakban hosszú gépsorokon húzzák-nyújtják a műanyag szálakat, végül az egészet felhabosítják. A kész termék olyan, mint a vatta, és tömőanyagnak lehet használni. Továbbutaztatják Amerikába vagy Nyugat-Európába, ahol plüssállatokat, párnákat bélelnek vele. Másfajta feldolgozással termopulóver vagy akár pelenka készülhet az alapanyagból. Mindez azonban rengeteg energiafelhasználással jár. Az eldobható palackok megkerülik a földgolyót, míg végül valami egészen új alakot öltenek.
A másik megoldás az újratölthető palack lenne. Sajnos ezt egyre kevésbé forgalmazzák, aránya évről évre csökken. A gyártók magyarázata szerint ilyesmire nincs piaci igény. Az újratölthető műanyag palack a többszöri mosástól behomályosodik. A vevőket ez állítólag elriasztja, szívesebben választják a tökéletesen áttetsző (és tegyük hozzá: legtöbbször olcsóbb) eldobhatót. Valóban ennyire zavar minket, ha a palack felülete kissé kopottas? Egy három évvel ezelőtti felmérésben a megkérdezettek 36 százaléka állította, hogy szívesen vásárol visszaváltható terméket. Ez ugyan nem tükrözi a valóságos eladási arányokat, mégis azt mutatja, hogy a vásárlókban megvan a jó szándék. Ha lenne rá egyáltalán lehetőség, biztos gyakrabban választanánk az újratölthető csomagolást. 
Németországban 2003-ban új rendszerre tértek át. Betétdíjasok lettek az italcsomagolások. Azóta könnyen kezelhető automaták veszik be a palackot, és adják ki a pénzt. A polgárok idő teltével szoktak hozzá, hogy az automatákba dobálják a palackokat. Az új rendszerben az italcsomagolások több mint 90 százalékát visszanyerik. A váltás egyik előnye, hogy eltűnt a szemét, az utcákon keresve sem látni eldobott pillepalackot. A másik, hogy valamelyest megnőtt az újratölthető palackok piaci aránya. Nálunk is változás készül, a kötelező betétdíj bevezetését már régen fontolgatják. A részletek azonban egyelőre komoly fejtörést okoznak.

Szerző: Tarczy Dorottya, Fotó: profimedia.hu

Ez a cikk az Éva magazin 2008. februári számában jelent meg. Minden jog fenntartva.