A passzív házról készült képeket a cikk alján, a galériában tekintheted meg.

Kis építkezési kronológia
Gyuri, a családfő rutinosan, nagy élvezettel adja elő a házépítés kalandokkal, vargabetűkkel tarkított történetét. Mitől is passzív ez a ház? Attól, hogy rendkívül kevés energiát használ el, a fűtést nem gáz, villany, szén vagy fa felhasználásával oldják meg (kémény sincs a házon!), hanem a falak közt termelődő hulladék hővel, nekünk, kívülállóknak bonyolultnak tűnő rendszereken keresztül, amelyeknek mindennapos kezelése azonban pofonegyszerű. Az elhatározástól a megvalósulásig eltelt időt az öttagú család lakókocsiban, kölcsönházban vészelte át, mert a lakóhely kiválasztását a legfontosabb szempont, a gyerekek majdani iskolájának helye szabta meg.

--pagebreak--

Az iskola mint alap
Az iskolát nem intézzük el ilyen röviden, mert Réka, a három fiú mamája lelkes szószólója az ügynek. A család és az iskola életfelfogása sok ponton egyezik. Például a házban sincs tévé, a számítógép- és internethasználat 12 éves kor előtt nem ajánlott, s bár a szülők munkájához ez utóbbi két eszköz elengedhetetlen. A gyerekek zenélnek, sportolnak, fára másznak, bóklásznak a ház mögött magasodó erdőben. A természet szeretete, tisztelete a vérükben van. Úgy mennek az erdőbe, hogy mindig visznek magukkal szemétszedő zacskót.

KATT A KÉPRE A GALÉRIA MEGTEKINTÉSÉHEZ!

--pagebreak--

Ökokonyha
Hamar eltelik a délelőtt, s hipp-hopp! isteni finom ebéd kerül az asztalra: gőzben főtt ropogós karfiol, szájban elolvadó krumplipüré, vegyes saláta, pilisi forrásvíz. Kivételesen rántott csirkemell is sül, de nem a konyhában, hanem a teraszon, hogy az olajszag kint maradjon. Ha lehet, az ételek alapanyagát a faluban szerzik be a háziak: megbízható minőség, minden garantáltan bió. A főzés során keletkezett konyhai hulladék a komposztálóba kerül, a krumpli héját elviszi Annus néni a nyulainak. Van a faluban szelektív hulladékgyűjtő sziget, oda kerülnek az üveg- és műanyag palackok, a fém, a papírszemét, az óhatatlanul összegyűlő nejlont pedig valaki elszállítja a méhbe. Az öttagú család kukába kerülő heti szemete belefér egy sima nejlonzacskóba.

És még mi minden!
A biológiai szennyvíztisztítóban külön erre rendszeresített baktériumok tanyáznak, amelyek megeszik a vécékből, a mosógépből és a konyhai lefolyóból érkező szennyet. A fennmaradó víz a növényeket öntözi, a mosdóvíz egy másik körön keresztül megtisztul, s csírátlanítva visszajut a vécétartályba és a mosógépbe. Nem meglepő adat: a felhasznált vízmennyiség a szokásosnak a töredéke. A konyhában úgynevezett molybiztos zsákokban lógnak egymás mellett a különféle magvak, gabonák, s a házi sütésű kenyérhez, de a palacsintához is frissen őrölt liszt dukál.

Hát a külvilág?
Hogyan illeszkedik a falu szokásaihoz, életébe ez a természettudatos életmód? – kérdezem kissé provokatívan. – Egyrészt a falusi ember nem ellensége önmagának, másrészt az iskola miatt sok hasonló gondolkodású ember költözött ide, tehát jótékonyan hatnak egymásra – jön a gyors válasz. A szülők alig-alig járnak Pestre, „előző életükben” bőségesen éltek a nagyváros kínálta kulturális és egyéb lehetőségekkel. Különben is, annyi izgalom van itt nap mint nap a faluban, annyi újdonságot rejt a természet, hogy nem vágynak a fővárosba. A gyerekek viszont fordítva, mint ahogy szokásos, Budapestre járnak a nagyihoz, s számukra a trolizás, metrózás a nagy élmény, akár a városi gyerekeknek a tyúk meg a malac falun.
www.feszekrakok.hu

Szöveg: Betlen Katalin, fotó: Darabos György