14 évesen legyőzte a rákot, de azt mondták, soha nem lehet gyereke - 14 év múlva rájuk cáfolt
„Először azt hittem, csak egy sima influenza. Aztán teltek múltak a napok és egyre rosszabbul éreztem magam. 2005 decemberét írtuk akkor, mindez a téli szünetben történt” – kezd bele történetébe Nicole. „Emlékszem, karácsony napján már annyira erőtlen voltam, hogy az ajándékaimat sem tudtam kibontani. A szüleim már akkor gyanították, hogy valami komolyabb baj lehet a háttérben.
Az is kiderült, hogy több sorstársamhoz hasonlóan az én betegségem is nagy valószínűséggel annak a környezetszennyezésnek a következménye, ami az iskolánk területét is érintette. Ha emlékeztek a 2000-es években megfilmesített, így világhírűvé lett, Erin Brockovich-féle sztorira, nos hát az részben rólunk, rólam is szólt” – fűzi hozzá Nicole.
A Julia Roberts Oscar-díjjal jutalmazott alakításával bemutatott film alapja igaz történet. Az általa megformált Erin Brockovich, egy háromgyermekes egyedülálló anya, ügyvédjénél vállalt adminisztrátori állást, munkája során pedig egyszer csak olyan dokumentumokra bukkan, melyek azt bizonyítják, hogy a helyi áramszolgáltató évekig mérgező anyagokkal szennyezte egy Hinkley nevű kisváros vízforrásait, emberek tömegének okozva súlyos, gyógyíthatatlan betegségeket. Az amerikai nő aztán főnöke segítségével történelmi, 333 millió dolláros kártérítést csikart ki a Pacific Gas & Electric (PG&E) nevű nagyvállalattól. Az ítéletet 1996-ban mondták ki, a filmet 2000-ben mutatták be, a városka ezzel felkerült a világtérképre.
Nicole kemény kezelésen ment keresztül; csontvelő transzplantációra szorult, ami előtt az egész testére – így a méhére és a petefészkeire is kiterjedő - sugárkezelést kellett kapnia.
„Az orvosok közölték velem, hogy emiatt viszont soha nem lehet gyerekem, amiről, úgy emlékszem még egy beleegyező nyilatkozatot is alá kellett írnom, hogy elfogadom, a kezelés meddőséget okoz. Sokkoló volt ezt hallani kamaszként. Kislánykorom óta vágytam az anyaságra” – teszi hozzá.
Az ezt követő években próbáltam kiheverni a megpróbáltatásokat, aztán a betegségem sajnos kiújult. Újabb transzplantáció, sugárkezelés, műtétek sora várt rám. A húszas éveim közepe tájára sikerült legyűrni a rémséges kórt" – meséli Nicole.
"Az ember hall néha csodás történeteket, innen-onnan" - folytatja. "Ám az, ami velem, velünk történt, mindent felülmúl – számomra legalábbis. Tavaly ősszel a férjemmel elkaptuk a Covidot, szerencsére csak enyhe tüneteink voltak. Aztán egyszer csak a szívem nagyon gyorsan kezdett el verni, én pedig nagyon megijedtem. Tudtam, hogy a Covid okozhat komolyabb szövődményeket, akár enyhe lefolyás mellett is, ráadásul a korábbi kezeléseim is előidézhetnek mindenféle szív- és érrendszeri problémákat. Megijedtem, féltem, nehogy szívrohamot kapjak. Bementem itt nálunk a sürgősségire. Mindenféle rutinvizsgálatot elvégeztek, többek közt vért is vettek.
A szívem majd kiugrott a helyéről, szerencsére „csak” a földön túli örömömben! Ráadásul az orvos azt is közölte, hogy a baba már 14 hetes, s így mindenféle idegeskedés és komplikáció nélkül túl is vagyok a terhességem első, igazán rizikós trimeszterén! Alig hittem a fülemnek! Zokogtam, mint a záporeső, alig tudtam abbahagyni.
Így fogant meg a mi drága kisfiunk; aki 2020 őszén, a pandémia közepette látta meg a napvilágot. A Kaiden nevet kapta, melynek jelentése: harcos, küzdő. Az egészsége miatt azért még nem vagyunk teljesen nyugodtak, nagyon aggódom, hogy a korábbi kezeléseim nehogy bármilyen negatív hatással legyenek a kis szervezetére, a fejlődésére. Szeretnék majd genetikai tesztet és mindenféle vizsgálatot elvégeztetni rajta, hogy amennyire csak lehet, megbizonyosodjunk efelől” – fűzi hozzá Nicole.