Próbáltunk beszélni az oktatóval, aki kedvesen, de határozottan elhárította a felelősséget. Mit tegyünk, vegyük ki a tanfolyamról?”Nagyon sokféle oka lehet annak, hogy egy gyerek bizonytalanul, kényelmetlenül érzi magát a vízben, vagy akár fél benne. Ezek igen kényes következményekkel járó helyzetek. Az is előfordulhat, hogy a többi gyerek vagy éppen az oktató az, aki ezt a félelmet kiváltja.
Én még nem találkoztam reménytelen esettel – szögezi le Pohl Anette, az egri Integra Agria Sportegyesület úszóedzője, aki valamikor tízszer nyert felnőtt magyar bajnokságot. – Sok gyerek fél a víztől a tanfolyam elején, és olykor több héten át sem oldódik benne a rettegés. Legtöbbször segít, ha az edző nemcsak a gyerekkel, de a szülővel is képes kölcsönös partneri viszonyt kiépíteni. Ez nem mindig olyan egyszerű. Gyakran kiderül, hogy a gyerek még nincs felkészülve arra, hogy megszokja a vizet, és ezt a szülőnek néha nehéz belátni. Olyan gyerek is akad, akinél 10–12 éves korára érik be a dolog.

Ma a gyerekek általában óvodás vagy kisiskolás korukban – 4 -7 évesen – kezdenek el úszni tanulni. Igaz, van babaúszás és mindenféle egyéb vizes foglalkozás, ami Pohl Anette szerint nem minden gyereknél válik be: sokszor a vízzel kapcsolatos gátlások éppen azért alakulnak ki, mert egészen kis korban valamilyen rossz tapasztalat érte őket. – Mindig megkérdezem a síró gyereket, hogy mitől fél pontosan, de általában nem tudja elmondani – magyarázza az edző. – Legtöbbször azt mondják, hogy belement az orrukba a víz, vagy vizet nyeltek, ami ugyebár elkerülhetetlen, mindenkivel rendszeresen előfordul. Azt gondolom tehát, hogy a félelem valahol mélyebben gyökerezik. Érdekes egyébként, hogy tapasztalatom szerint valamivel több fiúval fordul elő, hogy fél a víztől, mint lánnyal.

Az egyszerűbb vagy legalábbis könnyen feltérképezhető esetek közé tartozik, ha az úszni tanuló gyermek füle vagy szeme érzékeny a vízre, és egyszerűen a visszatérő megfázások és fülgyulladások késleltetik az eredményt. Ma már többféle segédeszköz (füldugó, különböző úszószemüvegek) létezik ennek kivédésére.

És mi a helyzet, ha mégis az edzővel van a baj? Természetesen még ma sem halt ki a mindenre elszánt „vadállat” típusa, aki a megfélemlítés, megszégyenítés eszközét látja a leghatékonyabbnak – mondanunk sem kell, hogy az ilyen eseteket szülőként nem kötelességünk eltűrni. Noha senki sem tökéletes, még az úszóedzők sem, a legtöbbször mégis az a probléma, hogy a szülő szigorúbb vagy enyhébb oktatót tart előnyösnek a gyereke számára, mint amilyen a gyerek alkatának, korának, tudásának megfelelne. Vagy – ahogy Pohl Anette állítja – a kelleténél talán korábban, vagy, akár anyagi okokból, rövidebb ideig szeretné lányát vagy fiát úszásra taníttatni. Sok gyereknél időbe telik, amíg el meri engedni az úszódeszkát. Van, aki még nem is tud úszni, és már menne a nagymedencébe, de van olyan is, aki már fél éve jár, biztonságosan úszik a sekély vízben, és mégsem meri megtenni ezt a lépést.

Szöveg: Beyle Henriett, Fotó: Red dot

A sírás nem mindig rossz. Nézd meg a galériánkat!