A lányom megköszönte, hogy nem posztoltam róla, és ez többet ér nekem ezer lájknál

Borítókép: A lányom megköszönte, hogy nem posztoltam róla, és ez többet ér nekem ezer lájknál Forrás: Andrea Piacquadio / Pexels
Ismerek valakit, akinek már akkor Facebook-profilja volt, amikor portréfotóként még csak egy magzati ultrahangképet lehetett feltenni róla. Ez az egyik véglet. A másik pedig az, amikor soha semmit nem posztolunk a gyerekünkről – történeteket sem! A pedofilügyek újra és újra elgondolkodtatnak erről a témáról.

A címben szereplő mondatot Évi barátnőm mesélte. Egy ismerős család fotóit nézegették a Facebookon, amelyek között „cikik” is voltak – olyan kisgyerekkori képek, amiket egy kamasz már nehezményez. Ekkor hangzott el a kisebbik lánya szájából az ominózus mondat. Tegyük hozzá: a „nem posztolás” esetükben nem azt jelenti, hogy soha. Hanem azt, hogy:

  • nagyon ritkán,
  • mindenki részéről vállalható képet,
  • előzetes egyeztetés alapján.

Mint a Gyereklélek magazin 2019/6-os számában Gyurkó Szilvia kifejtette: ma már minden gyerek digitális, ami azt jelenti, hogy az offline személyisége mellett van egy olyan, másik személyisége, ami az internetes profilok és más nyilvánosan elérhető adatok alapján áll össze. Légy felelős szülő, és vigyázz rá, hogy csak olyan tartalmat ossz meg a gyerekedről, amit ő is látott, és amihez beleegyezését adta. Igen, ez azt is jelenti, hogy ha a gyerek nem olyan nagy még, hogy valódi hozzájárulást tudjon adni, akkor nem posztolhatsz róla nyilvánosan.

„A gyerekedről csak olyanokkal ossz meg tartalmakat, akik ténylegesen ismerik őt (személyesen és jól, mert mondjuk családtagok vagy közeli barátok). Semmilyen körülmények között ne posztolj olyan tartalmat, ami a gyereket kiszolgáltatott vagy sérülékeny helyzetben mutatja be (meztelenül, félmeztelenül, sírva, szomorúan, dühösen stb.)”

Mint Évi meséli, két évig ő nem is volt fent a Facebookon. Aztán a karantén elején mégis regisztrált újra, mert idősotthonban lévő nagymamájáról így láthatott fotókat. Azt mondja, minden fenntartása ellenére euforikus érzés volt a visszatérés, mert ismét gördülékenyebben tudott kommunikálni sok ismerősével, és azt is nagyon tanulságosnak tartja, hogyan képeződik le a Facebookon a hazai közhangulat.

Ugyanakkor Évi szigorúan moderálja magát. „Időnként átnézem a posztjaimat, és elgondolkodom azon, hogy valóban fontosak-e, hasznosak-e. Ha nem, akkor letörlöm őket.”

"Azt is elengedtem - de ez munka volt -, hogy a közösségi médiában próbáljam megmutatni, milyen jó anya vagyok. Nem attól vagyok jó anya, hogy én viszem a legnagyobb kalandparkba a gyerekeimet, és nem is attól, ha ezt mindenkinek megmutatom."

Tavaly az egyik angol közvélemény-kutató cég 863, 8 és 15 év közötti gyerek bevonásával végzett felmérést a témában, és azt találták, hogy a gyerekek fele azt szeretné, hogy a szüleinek korlátozzák vagy tiltsák meg a róluk való posztolást (s minél idősebbek voltak a gyerekek, annál nagyobb arányban értettek ezzel egyet).

Egyszóval Évi önreflexiót gyakorol, a kiskamasz gyerekeire azonban nem bízza rá, hogy ugyanezt megteszik-e. „A lányaim 13 és 11 évesek, és már van okostelefonjuk. Megbeszéljük, mire kell figyelni az online térben, és figyelemmel követem, mit csinálnak ott. Észnél kell lennem, mert a nagylányom például nagy instagramos – olyannyira, hogy a kedvenc énekesének létre is hozott egy rajongói oldalt, négyezer követővel! Ami a TikTokot illeti, miután hallottam, hogy egyes országokban már betiltották, mert a gyerekekre nézve veszélyesnek találták, némi mérlegelés után meghoztam azt a döntést, hogy nem engedem a lányoknak, hogy rajta legyenek. Le kellett törölniük. Két napig sírtunk, de túlvagyunk rajta.”

Mint Gyurkó Szilvia írta az említett cikkben: „Bár Magyarországon erre vonatkozó, nagy nyilvánosságot kapó precedensek még nem voltak, de francia jogi szaklapokban egyre több elemzést lehet olvasni arról, hogy a gyerekek élnek annak lehetőségével, hogy bepereljék szüleiket amiatt, mert posztjaikkal évekkel korábban megsértették a magánélethez és biztonsághoz való jogukat. Pénzbüntetésekről (45 ezer euró) és kártérítési perekről egyre gyakrabban olvasni, de súlyos esetben (pl. Franciaországban), akár börtönbüntetést is kiszabhat a bíróság.”

Pár hasznos tipp, hogyan fogd vissza magad: