Borítókép: Pokorny Lia az elengedés-lavina után: "Nincs az életemnek olyan területe, ahol nem tanulhatom meg, hogy az elengedés mennyire fájdalmas, de nemes munka" Forrás: Jaksa Tímea

Pokorny Lia az elengedés-lavina után: "Nincs az életemnek olyan területe, ahol nem tanulhatom meg, hogy az elengedés mennyire fájdalmas, de nemes munka"

Az élet senkit nem kímél. Néha a tenyerén hordoz minket, néha pedig jól megtapos. Viszont minden esetben egy dolog biztos: hogy megy tovább. Pokorny Lia egy nehéz időszak után vett egy nagy levegőt és úgy döntött, folytatja LIAison-estjét. Bár nem tagadja, nem volt könnyű döntés. Hogy van most? Hogyan tovább? Mire számíthatnak tőle a nézők? Erről beszélgetett vele az ÉvaMagazin.hu főszerkesztője, Zubor Rozi.

A legőszintébben kérdezem: hogy vagy?

Sok mindenre megtanított az élet az elmúlt két évben. A legsúlyosabb része nyilván január elsején kezdődött. Ez az időszak egy elengedés-lavina volt számomra, ami az életem minden területén új tudást hozott, így egy elképesztő érési folyamatnak érzékelem. A fiamat is most kell igazán elengednem, hiszen kirepül a családi fészekből, ezért azt mondhatom, hogy valóban

nincs az életemnek olyan területe, ahol nem tanulhatom meg azt, hogy az elengedés egyrészt mennyire fájdalmas, másrészt viszont nagyon nemes munka.

Minden, amit ebben a folyamatban sikerül tisztáznom, megértenem, elfogadnom, és a felismerés, hogy képes vagyok továbbmenni, az engem gazdagít.

Tavaly év szeptemberétől új LIAison-esttel léptél fel, ám az Újév Babicsek Bernát harmonikaművész váratlan és tragikus halálával még egy nagy változást hozott az előadásba, Kéméndi Tamás személyében. Hogyan találkoztatok, és miért pont rá esett a „választás”?

Ahogyan említettem, egy rendkívül nehéz időszak áll mögöttem. Azt nem mondom, hogy teljes egészében túl vagyok rajta, de az idő mindig újabb és újabb módon tanítja meg, hogy a gyógyulás egy folyamat, aminek különböző szakaszai vannak. Volt egy harmonikás, akire nagyon vártam, akivel folytatni szerettem volna az előadásokat. De február 5-én kiderült, hogy mégsem tudja vállalni, emiatt összeomlottam. Még az is megkérdőjeleződött bennem, hogy tovább kell-e csinálnom a LIAisont. De február 6-án elmentem a Turay Ida Színházba egy kedves kolléganőmmel Bernát búcsúztatójára. Kéméndi Tamás Györfi Annával játszott, aki nagy szeretettel beszélt róla. Sőt az is kiderült, hogy Tamás éppen most szeretne Budapesten is dolgozni. Úgyhogy leültem vele is beszélgetni és láttam, mennyire megnyerő és valóban elképesztően tiszta ember. Első látásra és beszélgetésre azt éreztem, hogy vele tényleg el tudom képzelni a közös munkát, mert árad belőle a tiszta energia és erő. És nem mellesleg valami egészen elképesztő virtuóz. Úgy bánik a harmonikával, hogy csak ámulok és bámulok.

Forrás: Horváth Judit

Ám úgy tudom, hogy nem teljesen Bernát nélkül folytatódik az előadás, hiszen hallható lesz majd benne egy dal, amit még ő szerzett, te pedig most szöveget írtál hozzá.

A LIAison próbái alatt Botos Éva, az este játékmestere azt mondta Bernátnak, hogy jó lenne, ha lenne egy szólója. Bernát pedig írt egy zenét, és amikor le szerettük volna adni az Artisjusnak, kértük, hogy adjon neki címet. Nem sokkal előtte tudta meg, hogy engem Auréliának hívnak és ezt a címet adta a dalnak, mert elképesztően fontos volt számára a LIAison. A halála után mindenképpen szerettem volna, hogy benne legyen ez a dal. Éva ötlete volt, hogy írjunk hozzá szöveget. El is készült egy csodálatos verzió. De én azt éreztem, hogy hihetetlenül nehéz elmondani és átadni azt, amit én tudok Bernátról és amennyire én ismerem őt. Aztán addig magyaráztam, hogy miről szóljon, hogy végül én írtam meg – bár soha az életemben nem írtam dalszöveget, most végül mégis kigurult belőlem. Csodálatos, hogy a Bernát Aurélia című dalára megírtam a Bernát című szöveget.

Az előadás során „megmutatkozik” a vágy ezernyi árnyalata, például a reménytelen szerelem, a tiltott szerelem, az ábrándos szerelem, a bosszúszomjas szerelem, az érzéki szerelem, a bűnös szerelem. Melyikkel a legnehezebb azonosulnod?

Valóban sokféle szerelmet énekelek, játszok el ezen az esten. Melyik a legnehezebb? Az a helyzet, hogy most a lehető legnehezebb a Bernát dalát elénekelni, mert annyira közeli még a fájdalom. De hogy milyen szerelemmel azonosulok? Mivel mindegyik csodálatos karakter, színésznőként nagyon szeretem mindegyiket eljátszani. Van benne jópár, amit átéltem jómagam is. Ahogyan az estemen elmondom, „Van olyan szerelem, amit átéltem, hogy a fene vinné el. Amit átéltem, hála az istennek.” Ma már érdekes visszatekinteni azokra a pillanatokra az életemben, amikor valóban mélységesen hittem abban, hogy „na Ő az”. De az biztos, hogy most már tényleg csak nagy szeretettel gondolok vissza az akkori önmagamra.

Vannak egyébként az előadásban olyan dalok, amelyek azért fájdalmasak, mert olyasmit már tényleg soha nem élhetek át. Ezt nem a negativitás mondatja velem, de egy 50 éves házasságot már nem biztos, hogy meg fogok élni ebben az életben. Bár ki tudja. (nevet)

Aztán van benne olyan női karakter, aki tényleg távol áll tőlem. Egy hűvös és kicsit számító és gyakorlatilag gátlások nélkül élő, létező női alak. Számomra teljesen idegen, de pont ezért lubickolok benne, mert jól esik egy ilyen karakterben is megfürdeni.

Kiknek ajánlod mindenképp a LIAison-t?

Mindenkinek, aki volt már szerelmes és szeretne még az lenni. Aki éppen most szerelmes. Aki volt szerelmes, de már nem szeretne többé az lenni. Aki nem volt szerelmes és nem is akar. Aki nem volt szerelmes és szeretne az lenni. Gyakorlatilag mindenkinek, mert nem tudunk kibújni a szerelem érzése elől, akárhogy is próbálunk menekülni. Ha másért nem, mert ha nincs, vágyunk rá. Hatalmas erővel él bennünk a hiány, és gyakorlatilag ez a hiány folyamatosan szimatol és keres, ahogy egy pici nyomot, morzsát talál, rögtön azt érzi, végre itt van. Meg kell tapasztalnunk, hogy tudunk eljutni odáig igazán, hogy megállapodjunk abban, hogy enélkül az érzés nélkül nehéz létezni. És ugyanakkor mégis mindenáron nem kell akarni. Elsősorban magunkat kéne annyira megszeretni, hogy megértsük azt, hogy nem egy másik fogja pótolni a bennünk lévő hiányt. Meg kell várni azt a társat, akivel békével, nyugodtan és elvárások nélkül lehet létezni.

Hol találkozhatnak még veled a nézők mostanság? Akár színpadon, akár esetleg más platformokon?

Természetesen a LIAison előadásokon, de a Centrál Színházban, illetve a Rózsavölgyi Szalonban is közreműködök két előadásban. Készülök még egy másik produkcióval is, ám arról majd egy kicsit később beszélek.

Most már talán mondhatjuk, hogy visszafordíthatatlanul itt a tavasz, a jobb idő. Amikor nem színpadon vagy, akkor mit csinálsz a szabadidődben, hogyan töltődsz?

Legszívesebben a természetbe megyek ki, nekem az az igazi feltöltődés. Most megint nagyon kevés időm volt pihenni, úgyhogy alig várom azokat a lehetőségeket, amikor ezt megtehetem. Egyrészt most voltam a Tisza-tónál biciklizni, emellett nagyon szeretem a magas hegyeket is. A Tátrába is készülünk hamarosan és nagyon kíváncsi vagyok, mert augusztusban életemben először a Dolomitokban is túrázom. Ott is minél magasabb hegyekre szeretnék felmászni.