Elvis teljes kontroll alatt tartotta a feleségét – a Priscilla című filmről
Kontroll
1958 őszén, az akkor már világhírű korszakalkotó zseni, Elvis Presley katonaként állomásozott Nyugat-Németországban, Priscilla Beaulieu pedig 1959-ben érkezett az országba anyjával és a légierőnél szolgáló mostohaapjával együtt. Priscillára a férfi egy bulin figyelt fel, ahova egyik barátja hívta direkt el neki (!), randizni kezdtek, és végül az eleinte berzenkedő Beaulieu-szülők is elfogadták a furcsa, mai szemmel nézve határozottan bizarr kapcsolatot, ami egyébként Priscilla visszaemlékezése szerint 1967-es házasságukig szigorúan plátói volt. Született egy lányuk, Lisa-Marie, majd hat év hullámvölgyekkel tarkított frigy után végül 1973-ban váltak el, tehát kevesebb időt éltek együtt törvényes keretek között, mint előtte.
Az 1985-ös Elvis és én című memoárból készült Coppola-rendezés átértelmezi a Hatalmas Szerelem narratíváját: ez nem az a film lesz, ami hízelgő képet fest a Királyról, még akkor sem, ha Priscilla interjúkban egyébként nem múló szerelemmel emlékezik meg volt férjéről (többé nem is házasodott meg). A nyitókép rögtön hangsúlyozza, mennyire Elvis teremtette lény az, akit Priscilla Presley személyében megismert a világ. A gondos manikűr és körömlakk, az éjfekete haj és szemfesték, a drága ruhák mind olyan látványos kellékek, melyeket az énekes aggatott az addig bájosnak és természetesnek ható kislányra, aki a Király barátnőjeként többé nem lehetett önmaga. Elvis botcsinálta Higgins professzorként nemcsak az imázsát alakította ki leendő feleségének, de élete szinte minden területén kontroll alatt tartotta, követve a hatalmaskodás tipikus koreográfiáját. Már az állandó bébizés is nagy kihívás a nézőnek (nekem végig súlyosan borzolta az idegeimet), ezenkívül felügyelte a lány külsejét, mozgásterét, viselkedését, emellett rászoktatta a pörgető és nyugtató pirulákra, figyelmen kívül hagyta az igényeit, korlátozta a szexuális vágyát, elvárta, hogy legyen kedves, odaadó és mindent elnéző, hízelegjen, és úgy általában csak akkor beszéljen, ha kérdezik (bár az emlékezetes székodavágós jelenet szerint még akkor sem).
Felsorolni is nehéz, mi mindent követett el a Király egy rajongó, tapasztalatlan fiatallal szemben, és bár a film iparkodik, hogy az Eufóriából ismert Jacob Elordi megvillantsa Elvis szimpatikus oldalát is, a pozitívumok eltörpülnek a terrorizálás állandó gesztusai mellett.
Hiába azonban minden autonómia ellen irányuló fenyegetés és megalázás, a Pygmalion története nem Higgins győzelmével végződik, ahogy itt sem. Az anyává váló, mind idősebb és öntudatosabb Priscilla végül nem kér a kontrollból, a sok félrelépésből, jelen nem létből, aszexualitásból és üres csillogásból, és csendes mosollyal kilép Graceland hamis falai közül.
This is the men’s world
A Priscilla világát férfiak uralják, női karakter a főhősön kívül ritkán tűnik fel a vásznon, Priscilla anyján kívül azok is leginkább Elvis környezetéből kerülnek ki: a személyzet tagjai, vagy lazán felskiccelt gazdag asszonyok, feleségek. Gracelanden tombol a tesztoszteron: lövöldöznek, szivaroznak, autókáznak, férfias vircsafttal mulatoznak, egy emlékezetes jelenetben ruhákat válogatni is egy csapat bagózó férfi kíséri el Priscillát, mintha Elvis képtelen lett volna létezni hím-hátországa nélkül.
A film a németországi szekvenciát leszámítva nem bővelkedik külső jelenetekben, a tér mindinkább leszűkül, ahogy Priscilla egyre veszíti el önmagát és a szabadságát. Elvist a turnékra csak néhány snitt erejéig kísérjük el, egyébként Grancelanden, ebben a luxusbörtönben dolgozik a kamera, a házaspár sajátos világára, sokszor csak egyetlen hálószobai ágyra fókuszál – ahol filmnézésen és popcornzabáláson kívül amúgy nem sok minden történik.
A film legnagyobb erénye a Priscillát alakító Cailee Spaeny, aki a szerepért elnyerte a Velencei Filmfesztivál szobrát. Simán elhisszük neki a tizennégy éves rajongót, ahogy a huszonnégy éves anyát is, a szerelmes kislányt éppúgy, mint a beidomított és megalázott sztárfeleséget. A legnagyobb hátrány pedig a sokszor középszerű megvalósítás: a Priscilla korrekt módon elkészített, magas szintű iparosmunka, de semmi több. Rég volt már az Elveszett jelentés.