Azt mondják, a mozi dolga táplálni álmainkat: ez a film kiváló alapanyag álmodozáshoz azoknak, akik szép, szenvedélyes, szerelemmel és lírával teli világban szeretnének élni, méghozzá olyanban, melyben a férfiak még biztosan előre köszönnek a nőknek. A 19. század elején egy pénztelen, csupa ábránd fiatalember – történetesen John Keats, a szegény és szenvedő költő, Byron és Shelley barátja – belehabarodik egy ifjú lányba. A lány családja persze ellenzi aszerelmet, ami csak azért is virágba szökken – és ez nem csak afféle szóvirág. Ez a film tele van virággal, réttel, lepkékkel, göcsörtös gyökerű vén fákkal és gyönyörű pázsittal: Jane Campion legjobb rendezései többnyire erős nőkről szólnak, ez viszont egy gyönge (különös, álmodozó) férfiról mesél meg a tájról, amely körülveszi őt és szerelmét. Festőhöz illő műgonddal komponál meg minden képet, beállítást, színt és jelmezt; a film maga is legalább annyira gátlástalanul romantikus, mint hősei. Azért izgulni is lehet értük – még ha a szomorú véget előre sejtheti is mindenki, aki emlékszik a középiskolai irodalomleckékre.

Bemutató: 2010. december 23.

Szerző: Sas Sándor

Ez a cikk először a 2011. évi januári számban jelent meg. Minden jog fenntartva.