A megkerülhetetlen dán filmrendező elkápráztatta a világot, amikor a Dogville-ben bebizonyította, hogy díszletek nélkül is lehet tökéletes illúziót teremteni a mozivásznon. Színészei (élükön Nicole Kidmannel) aharmincas években, a Sziklás-hegység egy falujában játszódó történetet keltettek életre üres fal előtt, üres színpadon, ahova csak aházak alaprajza volt felrajzolva. A színpadi változatban is üres a tér, a helyszín azonban egy pesti bérház. Ide is gengszterek elől menekülő lány érkezik, akit a házbeliek önfeláldozóan elbújtatnak… majd saját jóságuktól meghatódva durván kihasználnak és megaláznak. Triert, mint annyi filmjében, a megváltó-bosszúálló nőalak érdekelte, Anger Zsolt rendezőt inkább a házbeliek. Kisvállalkozó, kisnyugdíjas, kismama… csupa kis hétköznapi ember, aki normálisan szeretne reagálni a gyenge idegen érkezésére, de képtelen rá. Filmesen gyors képváltások, ajelenetek közt rockzene, brutális valóság és költői látványötletek hozzák létre az előadást, aminek alig van köze afilmeredetihez. Ezért jó: kegyetlenül mutatja meg amát, a nézőt. A filmből színház lett. www.barka.hu

Szerző: Sas Sándor, FOTÓk: Garamvári Gábor, Gordon Eszter, Almasy. J. csaba, Makofka Sándor

A cikk az Éva 2010. februári számában jelent meg. Minden jog fenntratva.