Kezdjük azzal, hogy mi nem a terápia. A terápia nem egy furcsa, ördögtől való dolog. Emberek milliói járnak pszichológushoz. A súlyos, öngyilkossági gondolatokkal küzdőktől kezdve azokig, akik csak morcosnak érzik magukat olykor-olykor. Igazából csak elmész és arról beszélgetsz egy erre szakosodott szakemberrel, amiről csak akarsz, zárt ajtók között. Ez nem is olyan rossz ugye? A férfiak mégis valamiért sokkal nehezebben szánják rá magukat, hogy segítségért forduljanak. Íme 4 kifogás, hogy miért nem!

1. Semmi baj nincs velem!

Persze, hogy nincs. Ettől függetlenül előfordulhat, hogy az ember depressziós, bipoláris zavarokkal küzd, szorong, vagy csak szimplán minden összejött. Nem baj, ha segítséget kérsz! Nem túlélni kell a dolgokat, hanem egy jobb világot teremteni magadnak. Nem ugyanaz.

2. Túl elfoglalt vagyok.

Amikor azt mondod, hogy nincs elég időd, akkor igazából arra gondolsz, hogy minden más fontosabb, mint a mentális egészséged?

3. Ha pszichológushoz megyek, az azt jelenti, hogy gyenge vagyok.

Nem 1952-ben élünk! Ha könyvelőhöz fordulsz, hogy segítsen az adóbevallásodnál, akkor gyenge vagy? Ha egy szerelő csinálja meg az autódat gyenge vagy? Tudtad, hogy a legtöbb öngyilkos ember csendes típus? Nem kell magadba zárnod a gondolataid.

4. A családomra kell fordítanom az időt, nem magamra!

Vajon a családod egy folyamatosan ideges, magába zárkózott apukát szeretne maga mellett, vagy inkább egy kiegyensúlyozott, boldog férfit?!

Hidd el, semmi gond nincs azzal, ha segítségért fordulsz.