Emlékszem, hogy mikor az első kislányom sürgősségi császármetszéssel jött világra, nemcsak azon izgultam, hogy a nagy hasi műtét után hogyan és mikor fogok felépülni, hanem hogy képes leszek-e szoptatni. Mert nem vagyok egy ősanya típus, de a terhességem első percétől kezdve tudtam, hogy szeretnék szoptatni – csakhogy császármetszés után általában nehezebben, később indulnak be a tejtermelődésért felelős hormonális folyamatok. Ennek legfőbb oka, hogy császármetszéskor általában nincs lehetőség aranyórára, testkontaktusra a babával, mellre helyezésre közvetlenül a szülés után. De mint megtapasztaltam, a küzdősebb kezdés ellenére lehetséges szoptatni császár után is: végül mindhárom gyerekem hasi úton jött világra, és mindhármukat 1 éves korukig tápláltam anyatejjel.

Nekem mázlim volt, mert az első szülésem után a kórházban nagyon támogató csecsemős nővérekkel találkoztam, akiknek a mai napig hálás vagyok. Segítettek, milyen pozícióban, hogyan tartsam a babámat (és a mellemet), segítettek a mellszívásnál, segítettek azzal, hogy biztattak, és bizony az is óriási segítség volt, hogy nem traktáltak mindenféle tévhittel, elavult információval. Később világossá vált ugyanis, hogy a szoptatás nagyon sok édesanyánál azért csúszik félre, mert a környezetében össze-vissza kapja a „jó tanácsokat”, rosszabb esetben becsmérlő megjegyzéseket. Éppen az érzékeny gyermekágyas időszakban, amikor egyébként is kialvatlanok és sok mindenben bizonytalanok vagyunk, ezért könnyű összezavarodni. És nem csak az első, hanem többedik gyereknél is!

Az alábbi galériában összegyűjtöttem néhány hasznos információt a témában, hogy a szoptatás ne a stresszről és aggódásról szóljon, hanem a táplálásról és a kötődésről: