Jean Piaget svájci pszichológus azzal a fejlődéslélektani elméletével szerzett magának hírnevet, amely szerint ahogyan érnek a gyerekek, úgy fejlődik ki a morális, erkölcsi értékrendjük is. Ahhoz, hogy az elméletét bizonyítsa, a pszichológus egy kísérlet során történeteket mesélt kisgyerekeknek. Az egyik történet két szereplőről szólt: az egyikük ártatlanul kinyitott egy ajtót és véletlenül összetört tizenöt poharat, a másikuk azonban el akart csenni néhány sütit, amíg az édesanyja nem figyelt és közben összetört egy poharat. Arra a kérdésre, hogy melyikük volt a rosszabb, a kísérletben résztvevő gyerekek az elsőre voksoltak, méghozzá azért, mert ő több poharat tört össze. Piaget ebből azt a következtetést vonta le, hogy a gyerekek nem veszik figyelembe a szándékot, csak az eredményt, ha valaki rosszat cselekszik.

Minden(ki) jó, ha jó a vége?

Ez a nézet hosszú éveken át fontos elmélete volt a fejlődéslélektannak, de a legfrissebb kutatások azt bizonyítják, hogy a gyerekeket igenis érdekli az indíték, csak nem mindegy, hogyan mesélik el nekik az adott történetet. Gyerekek és felnőttek részvételével végzett kutatások kimutatták, hogy a szándék megítélése megváltozhat attól függően, hogy mi lesz a cselekedet végkifejlete, vagyis másképp ítéljük meg a történteket, ha jó a véget érnek és másként, ha rosszat. Márpedig, ha valaminek rossz vége lesz, hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy az elkövető akarta így.

Andy és a béka

Egy másik kutatás során 3 és 5 év közötti gyerekeknek olyan történeteket meséltek, amelyek közül az egyiknek jó vége lett, a másiknak rossz.

A cikk folytatásáért látogass el a famiily.hu oldalra!

Előbb-utóbb minden szülő belekeveredik olyan helyzetbe, amikor meg kell kérnie a gyerekét: falazzon neki. Mit tanul meg ilyenkor a gyerek? Azt, hogy a csalás normális vagy azt, hogy az élet néha bonyolult?