Néha, mikor a kutyánk rossz fát tesz a tűzre (például a kanapéra öklendezi vissza a vacsoráját, vagy szétharapja a gyerekek új kedvenc játékát), azzal dorgálom meg, hogy jól viselje magát, különben eladjuk. Persze nem gondolom komolyan, hiszen semmi pénzért nem válnék meg a csintalan szőrmóktól, de a férjem legutóbb megjegyezte, hogy törzskönyves uszkárként lassan többet ér, mint az autóm. Ilyen összehasonlítás nyilván csak egy férfinak jut eszébe, de ezért elgondolkodtatott.

Karamell 8 éve, féléves korában került a családunkba, teljesen véletlenül, mert az első tulajdonosa hirtelen Ausztráliába költözött, és nem tudta magával vinni, ezért Facebookon keresett új gazdit a kutyusának. A sok jelentkező közül ránk esett a választása, így esett meg, hogy jelképes összegért lett pedigrés pudlink. A mázlifaktor nélkül akkor minimum 200 ezer forintot kellett volna fizetnünk érte, manapság pedig 1000 eurónál, vagyis közel 400 ezer forintnál kezdődik a törzskönyves kölykök ára, de például egy óriás uszkár fawn színben – ami nagy álmom – ennek sokszorosa, 3-4000 euró is lehet. Szóval Karamellnek egyelőre nem lesz óriás testvére.

Nem a törzskönyv a drága

Persze a neten ennél jóval olcsóbban – 50-150 ezer forintért – is hirdetnek kutyakölyköket, bár törzskönyv nélkül. Ezt látva a laikus gazdijelöltekben joggal merülhet fel a kérdés, hogy miért kell ennyi pluszt fizetni egy darab papírért? A valóság azonban, hogy maga a törzskönyv, vagy hivatalos nevén származási lap mindössze 7000 forintba kerül kölykönként. „Gyakori tévhit, hogy a törzskönyv kiállítása a drága, de valójában nem a dokumentum kerül sokba, hanem mindaz, ami mögötte van" – világosít fel Pap Nana, kutyakozmetikus és a The Devil Wears Prada kennel tulajdonosa. A kutyatenyésztés ugyanis nem éppen olcsó mulatság, rengeteg költséggel jár, mire a kölykök eljutnak az új gazdájukhoz, családjukhoz.

„Legelőször is szükség van egy törzskönyves szuka kutyára, aki rendelkezik a megfelelő szűrésekkel. Már ez is nagy befektetés, főleg hogy a hazai tenyésztők is általában valamelyik kiváló, külföldi vérvonalból választanak, ahol a kölykök ára több ezer euró. Ráadásul másfél éves korukig nem lehetünk biztosak benne, hogy alkalmas lesz-e a tenyésztésre, és még a későbbiekben is derülhet ki olyan rendellenesség, ami miatt nem válhat belőle tenyészszuka. Jó esetben minden rendben van vele, és a kötelező tenyészszemlén, ami 10 ezer forintba kerül, megfelelő minősítést szerez" – magyarázza szakértőnk. A vizsgálatok sora ám nem ér véget ezzel. Minden tenyészkutyának rendelkeznie kell ugyanis a fajtára előírt egészségügyi szűrésekkel, hogy az örökletes betegségek (mint például a vakságot okozó PRA vagy a fájdalmas patellaficam) esélyét kizárják, vagy legalábbis minimálisra csökkentsék. Ezek 60-80 ezer forintba kerülnek.

A lány kutyus mellett természetesen szükség van egy kan „közreműködésére" is. A tenyésztőknek itt két lehetőségük van: vagy vásárolnak egy saját apakutyát, vagy más tenyésztő kanjával fedeztetik a szukát, utóbbi ára 800 eurótól 2500 euróig terjed általában. „Manapság a természetes fedeztetés ritkább, mert a tenyésztők nagyon óvják a szuka és kan kutyákat is, így az esetek többségében mesterséges beültetés zajlik, aminek persze plusz állatorvosi költsége van. Bármelyik utat is választjuk, előtte ajánlott elvégezni a kutyák között is gyakori nemi betegségek szűrését, illetve szukáknál a progeszteronszint mérését. És ha megfogantak a négylábú babák, szintén gyakrabban kell járni vizsgálatokra, majd a biztonság kedvéért a szülés is sokszor orvosi felügyelettel, segítséggel zajlik. Ezután számolni kell a kölykök féreghajtásával, kötelező oltásaival, a mikrochip beültetéssel és az ebútlevél kiváltásával is, amelyek szintén több tízezres költségeket jelentenek. Végül ne felejtsük el, hogy a tenyészkutyák, illetve kölykök táplálása is jelentős kiadás, ami mellett szükség lehet vitaminokra, tápszerre, és sok egyéb eszközre, például ellető ládára, fekhelyre, játékokra, infra lámpára, pórázokra, bilétákra" – fejezi be a felsorolást Pap Nana, egyben megcáfolva a másik gyakori tévhitet, miszerint a tenyésztők azért adják drágán a kutyákat, hogy minél több pénzt keressenek rajtuk.

Miért ne vásárolj szaporítótól?

A tenyésztők többségét nem a vagyonszerzés motiválja, sőt általában nem is ez a megélhetési forrásuk, hobbiból vagy mellékállásban foglalkoznak vele, mert szenvedélyesen szeretik az adott kutyafajtát. Velük ellentétben a szaporítókat, akik törzskönyv nélkül árulják a kutyákat, tényleg csak egyedül a pénz hajtja. „A felelős tenyésztők évente maximum 1 almot hoznak le a szukától, nehogy túlságosan leterheljék, és mindig a kutyák jóllétét, egészségét tartják szem előtt. A nálunk született babákat az első másodperctől kezdve óvjuk, féltjük, neveljük. Akár szakértőt is bevonva segítünk a döntésben, hogy az adott alomból vérmérséklet, idegrendszeri tulajdonságok alapján melyik pici tudna a legjobban beilleszkedni a családba. Mindent megteszünk, hogy igazi álomkutyát adjunk át a gazdiknak, aki akár 10-15 évig az életük része lehet. De az adás-vétel után sem engedjük el a kezüket, mert bármikor fordulhatnak hozzánk tanácsért vagy csak barátként."

Ezzel szemben a szaporítók minél alacsonyabb költségvetésből minél magasabb profitot szeretnének elérni, melynek érdekében kizsigerelik az anyakutyát, hiszen évente kétszer is fedeztetik, természetesen mindenféle egészségügyi szűrés nélkül. Mindeközben a táplálására sem fordítanak kellő figyelmet, ahogy a kölykök is olcsó, rossz minőségű tápot kapnak, ráadásul sokszor elmaradnak a kötelező oltások, féreghajtások és a mikrochip beültetése is. Legrosszabb esetben – amire sajnos hazánkban rengeteg példa van – borzasztó körülmények között, koszosan, ketrecekben tartják a tenyészállatokat, az érdeklődőknek nem mutatják meg őket, a kölyköket pedig kicsinosítva másik helyszínen adják át. A gazdi boldogsága gyakran csak rövid ideig tart, mivel a nem megfelelő tartás miatt a kiskutya már eleve betegen kerül hozzá, így rögtön tetemes állatorvosi számlákkal kezdődik a közös életük. Az sem ritka, hogy később szembesül vele, teljesen átverték, mert a vágyott fajtájú kutyára csak elsőre hasonlított a kölyök, valójában keveréket vásárolt a szaporítótól.

Hivatalos, FCI által elismert (Nemzetközi Kinológiai Szövetség) kennelből törzskönyves kutyát venni tehát nem egyszerűen úri módi, hanem ezzel tudjuk biztosítani, hogy egészséges, jó idegrendszerű, megfelelően szocializált tappancsos pajtás kerül a családunkba. A szaporítótól vásárolt kutya lehet, hogy elsőre sokkal olcsóbb, de a spórolás árát nagy eséllyel később többszörösen megfizetjük. (Sőt, egyre többször valódi törzskönyves kutyához hasonló áron adják a szaporítók a kutyáikat, hogy ne legyen gyanús a vásárlóknak az olcsó vételár.) Férjem hasonlatához visszakanyarodva: a túl olcsón hirdetett autók is mindig ráfizetősek. Nem beszélve az érzelmi veszteségről, ha a vágyott kölyöktől genetikai betegség vagy fertőzés miatt túl korán kell elbúcsúznunk. Ezenkívül abba is érdemes belegondolni, hogy aki szaporítótól vesz kiskutyát, az akaratlanul is támogatja az állatkínzó tevékenységét, hiszen amíg van kereslet, addig lesz kínálat.

B opció: vásárlás helyett örökbefogadás

Akkor mégis mit tehetünk, ha nagyon vágyunk egy bundás barátra, ám nem tudunk sok százezret szánni rá? Semmiképp se az apróhirdetős oldalakon nézelődjünk, ahol a korlátozások ellenére a mai napig rengeteg fajtatiszta jellegű (vagyis nem törzskönyves) ebet kínálnak, és az adott fajtához kapcsolódó Facebook-csoportban sem szerencsés „kiskutyát szeretnék" szöveggel posztolni, mert erre harapnak a szaporítók. Egyik jó barátnőm elkövette ezt a hibát, mikor golden retrievert szerettek volna negyedik gyerkőcként a családba, és sorra érkeztek a kéretlen üzenetek aranyosabbnál aranyosabb kutyafotókkal. Ám amikor rákérdezett az eladónál a kutya törzskönyvére, a szülők adataira, ment a sumákolás. Páran azzal hárítottak, hogy törzskönyvvel 50 ezer forinttal drágább lenne a kutya, és mikor visszaírt nekik, hogy nem gond, akkor fizet többet, nem jött többet válasz, hiszen a fentiekből is világos, hogy egy szaporító nem kaphat származási lapot a kölykökhöz.

Barátnőmék végül mindent mérlegelve menhelyről fogadtak örökbe egy tündéri keverék kutyust. Kompromisszumot kötöttek, mert végül nem golden retrievert választottak, és nem is kölyköt, de ugyanúgy szeretik, és a kutyus lelkes farokcsóválásából ítélve ő sem érzi éppenséggel rosszul magát. Ha pedig nagyon ragaszkodunk egy adott fajtához, de nem tehetjük meg, hogy tenyésztőtől vásárolunk (vagy a sok hontalan állat mellett egyszerűen nem is szeretnénk), érdeklődhetünk fajtamentő szervezeteknél is. A fontos, hogy észben tartsuk, hogy a kutyatartás sokévnyi felelősséggel jár, és bizony ez a felelősség nem akkor kezdődik, mikor hazahozzuk, hanem mikor kiválasztjuk négylábú társunkat.