– Ennyi szakmával és tapasztalattal a hátad mögött, mi az, amit első helyre sorolsz a hivatásaid közül? Hogyan mutatkoznál be?

– Korábban sokszor hivatásos mesélőként emlegettem magam, amikor még én meséltem a verseken és novellákon, tehát a szépirodalmon keresztül. Aztán később az újságírás és a televíziózás során mások történeteit meséltem el. Ahogy elkezdtem mélyinterjúkkal, majd coachinggal foglalkozni, akkor úgy éreztem, hogy már hivatásos hallgatóvá is váltam. Az idők során rájöttem, hogy a hallgatás legalább annyira értékes, mint a mesélés, ha nem értékesebb. Jelenleg talán az a legjobb kifejezés, hogy hivatásos beszélgető vagyok, mert abban mindkét oldal benne van.

– Mely terület van jelenleg leginkább fókuszban az életedben?

– Jelenleg a műsorvezetésen van a legnagyobb fókusz, mert azzal már régóta, több mint tíz éve foglalkozom. A coaching egy új irány, amely másfél éve kapcsolódott be az életembe. Még építgetem és szeretném, ha a jövőben nagyobb teret és szerepet kapna.

– Hogyan kezdtél el a coachinggal foglalkozni?

– A Miskolci Egyetemen végeztem egy posztgraduális coach képzést, amely a korábbi diplomáimra épült. Már a képzés alatt folyamatosan ügyfelekkel dolgoztam, gyakoroltam, tehát ma már azt mondhatom, hogy másfél éves coaching tapasztalat van a hátam mögött. Ezt egy nagyon masszív önismereti utazás előzte meg és egészíti ki a mai napig.

– A coaching kapcsán is többféle területet érintesz: a karrier- és business coaching mellett a női önismeret is a szakterületedhez tartozik.

– Igen, alapvetően én a karrier- és a vezetői coachingot érzem leginkább magaménak, ez volt a terv. A női önismeret pedig „csak úgy” megtalált, mert egyre több női ügyfél jött hozzám és rendre előkerült, hogyan tudnak nőként érvényesülni úgy, hogy nem válnak férfiassá. De ugyancsak megtalált a szerETET Női Tábor is. Itt az a koncepció, hogy a hétvégi táborok során 8-10 nővel elvonulunk egy csodálatos badacsonyi vendégházba, akik Gyulasi Gina szakács kolléganőmmel főznek, olasz ételeket készítenek közösen, a köztes időkben pedig önismereti beszélgetéseken és foglalkozásokon vesznek részt velem. 2023-ban három tábort tartottunk, és azt láttuk, hogy a főzés és az önismeret „elmélyülése” nagyon jól működik együtt. Azok a témák, amelyekről velem beszélgettek, sokszor a főzés közben is felmerültek, és az egész folyamatnak volt egy gyógyító hatása.

– Mondhatjuk, hogy belegyúrták a tésztába a gondjaikat?

– Nem pont. Gina azt tanítja, hogy a főzés nem boxmeccs, ne az ételbe tegyük a negatív érzéseinket, hiszen azok fogják megenni, akiket szeretünk. Inkább egyfajta meditációként tekint rá, amikor egy dologra koncentrálunk. Érdekes volt egyébként látni, hogy a három tábor során mindig más témák kerültek terítékre – szó szerint, hiszen attól függően alakítottam az önismereti programokat, hogy a résztvevőket mi foglalkoztatta, hol volt elakadásuk, és nem kész tréning tervvel érkeztem. Ettől nekem is végtelenül izgalmas volt az egész. Nyilván egy hétvége alatt az ember nem lesz szakács, és nem tud olyan mélyre menni az önismeret terén sem, de ha néhány magot elültetünk, ami aztán kicsírázik, akár főzés, akár tudatosság terén, akkor már megérte.

– Nőként nagyon nehéz megfelelni és megtalálni magunkat a sok szerep között. Feleség, anya, dolgozó nő: szerinted hogyan lehet egyensúlyt teremteni?

– Abban nem tudok segíteni, hogy hogyan legyen valaki jobb anya, jobb feleség vagy jobb munkavállaló. Én abban tudok segíteni, hogy az illető önmagához közelebb kerüljön, rájöjjön, hogy kicsoda, és ne veszítse ezt el a hétköznapok forgatagában. Ez minden alapja: ha az egyén rendben van a saját lelkével, akkor a szerepek is szinte automatikusan működni fognak. Ha folyton csak a szerepekre, a vele járó feladatokra és elvárásokra koncentrálunk, akkor könnyen elveszíthetjük önmagunkat.

– Sok mindent elértél, szakmai díjakat is nyertél, de ha visszanézel, mi az, amit a kezdő vállalkozó nők számára tanácsolnál?

– Az én mesterem mindig azt szokta mondani, hogy tapasztalni kell, a tapasztalást nem lehet megúszni. Ebben szerintem minden benne van. Csinálni kell: lehet, hogy hibázni fogsz, de abból is tanulsz majd. Szerintem a kudarc nem a siker ellentéte, hanem annak elkerülhetetlen építőköve. Merni kell, próbálni, mert a kanapén ülve nem lehet egy életet leélni. Szóval én azt tudom mondani, hogy mindenki legyen bátor, és úgy cselekedjen, ahogy a szíve diktálja.

– Ez az ünnepi időszakban talán még nehezebb, hiszen ez egy különösen stresszes időszak, hogy minden könnyedén menjen és játszmamentes legyen. Jól tudom, hogy már a coach szakdolgozatodban is az emberi játszmákkal foglalkoztál?

– Igen, a tranzakcióanalízisről szólt. Ez egy pszichológiai elmélet és terápiás módszer, amelyet az 1950-es években Eric Berne fejlesztett ki: két főműve az Emberi játszmák és a Sorskönyv. A coachom és mesterem, Komán Csilla is a tranzakcióanalízis mentén dolgozik, és Magyarországon a téma kiemelt szakértőjének számít. Láttam, hogy ő milyen eredményeket tudott elérni ennek eszközeivel, és hogyan segít az embereknek rálátni azokra a játszmákra, amiket öntudatlanul játszanak. Ha pedig ezeket felismerjük, akár alakítani is tudjuk őket, vagy ki is léphetünk belőlük! Korábban többféle terápiás módszert is kipróbáltam, de azt tapasztalom, hogy ez a leghatékonyabb.

– Az ünnepi időszakkal kapcsolatban is megfogalmaztál pár tippet, ami könnyebbé teheti a karácsonyt. Melyik az, amelyet mindenképpen kiemelnél közülük?

– Szerintem a segítségkérés az egyik legfontosabb, mert az emberek sokszor azt gondolják, hogy ők majd mindent megoldanak, és nem kérnek segítséget. De ha megfordítjuk, az is fontos, hogy tudjunk nemet mondani, akár a segítségkérésre is. Semmi sem kötelező. Nem kötelező elmenni egy családi rendezvényre, vagy az összes süteményt megkóstolni, vagy mindenkinek ajándékot venni. Nem kötelező mindenkit megpuszilni vagy megölelni, és nem kell ezt tanítani a gyerekeinknek sem.

– Tehát a lényeg, hogy tisztában legyünk önmagunkkal, és azzal, hogy mit szeretnénk.

– Igen, az a legfontosabb, hogy ismerjük magunkat, és tudjuk, hogy mi a jó nekünk, és így meg tudjuk tanítani a környezetünknek is, hogyan viszonyuljanak hozzánk és bánjanak velünk. Ne várjuk, hogy a másik kitalálja, mit szeretnénk, mondjuk el.

– Ha már karácsony, nem sokkal később itt a szilveszter és az évvége. Milyen újévi jótanácsot fogalmaznál meg végszóként?

Kíváncsi vagy rá, hogyan lehetnek játszmamentesek az ünnepek? Olvasd végig Brigitta 10 tippjét a galériánkban!