A sajátos nevelési igényű (SNI) és a beilleszkedési, tanulási és magatartási nehézségekkel (BTMN) küzdő gyermekek, ha a szakvéleményükben szerepel javaslat erre vonatkozóan, akkor automatikusan kapnak egy további óvodai évet az iskolakezdés előtt, ám mindenki másnak, ahol a gyermek akár a szülő kérésére, akár a szülő és az óvodapedagógus javaslatára maradna, kérvényeznie kellett az extra óvodai évet. Ligetfalvi Tímeával, az Egyensúlyház Fejlesztőközpont fejlesztő gyógypedagógusával beszélgettünk többek között arról, hogy a mostani beiskolázási folyamat miatt milyen problémákkal kell megküzdeniük a korán iskolába érkező gyermekeknek, illetve az őket tanító pedagógusoknak.

– Milyen a szakma véleménye a mai beiskolázási szabályokról?

– Elhibázott döntés eredménye, amit talán szégyellenek visszavonni. Az a tapasztalat, hogy mindenkinek olyan plusz feladatokat ad, aminek nincs valódi jelentősége, csupán időigényes és stresszt jelentő papírozás. Nagyon éretlen gyerekek érkeznek az iskolába emiatt a szabály miatt, ők azok, akik nagyon nagy hátránnyal indulnak. Nagyon sok logopédiai problémát is az iskolában kell kezelni. Ebben persze a szakemberhiány is benne van, de sok más is.

– Át tudnánk tekinteni, hogy milyen jelei vannak, ha szükséges lehet, hogy maradjon még egy évet az óvodában a gyermek?

– Ilyen például az, hogy nem vesz részt bizonyos óvodai foglalkozáson a gyermek, mondjuk verstanuláson, énektanuláson. Csetlik-botlik, rossz az egyensúlya. Nem köti le a figyelmét semmi hosszabb ideig. Rosszul fogja a ceruzát. Zavarja az érintés, bizonyos anyagokat inkább kerül – ez szenzorosságot mutat, ami idegrendszeri éretlenségre utal. Nem szeret társasjátékozni, sőt társaságban játszani. Nem köti le a meseolvasás. Nem érdeklődik a betűk és a számok iránt. Nem tud szabályokat betartani, nehezen kapcsolódik a társaihoz. Ezek azok a jelek, amelyeket a szülők is észrevehetnek, de az óvónők is, hiszen ők pontosan látják, hogy az átlag gyermekpopulációból, ki vagy kik azok, akik látványosan eltérnek a társaikhoz képest. De érdemes az „elbújó” gyerekekre is nagyon odafigyelni, az idézőjelben „jó” gyerekekre, akik nem nagyon vonódnak be, de nem is zavarnak senkit, éppen ezért kevesebb figyelemben van részük. Viszont ennek ellenkezője tehát, ha egy gyermek magatartási problémával küzd, ugyancsak figyelemfelkeltő.

Ha szülőknek tartok tájékoztató előadást a témában, akkor végig szoktunk menni az összes olyan jelen, amelyek figyelemfelkeltőek iskolaérettség vagy -éretlenség szempontjából. Olyan alapvető dolgok ezek, amik ott vannak a szemünk előtt, de ha nem tudunk róluk, akkor nem tudjuk, hogy mi mindenre kell figyelni. Ideális esetben maguk a szülők gyermekük kicsi korától kezdve tudják, hogyan segíthetnek abban, hogy a fejlődés ne maradjon el az életkorhoz képest.

– Mi az, ami a leginkább jellemző a mai gyerekekre?

– Tapasztalatom szerint a legnagyobb gond manapság a gyermekek érzelmi problémáival, pszichés állapotával van. Nagyon fontos, hogy legyenek szabályok és keretek a gyermekek életében, amelyek igazodást, biztonságot adnak számukra. Következetes erkölcsi mintákra van szükségük. Lehetnek olyan dolgaik, amelyekben dönthetnek, de meg kell tanulniuk, hogy van, amiben a felnőtt dönt. Az állandó napi szokások is fontosak, olyan rituálék, amelyekre mindig számíthat (olvasás, állandó lefekvési időpont, fontos a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, étkezés körüli szokások, ünnepek). Ezek mind fejlesztő hatásúak számukra. A megfelelő mennyiségű szabadban eltöltött mozgás is fontos lenne. Ez nem feltétlenül adott mindenkinek. Pedig olyan lényeges területek fejlődnek általa, mint az egyensúly, a testséma, téri tájékozódás, a finommotorika, a szem-kéz koordináció, az elemi mozgások és a dominancia. Ezek mind nélkülözhetetlenek egy iskolás gyermek számára. A szülő nem feltétlenül helyez figyelmet arra, hogy elegendő kreatív játékhelyzetet biztosítson a gyermeke számára, de a közös szabadidő eltöltése sem biztos, hogy megfelelő módon történik. A szülő elfoglalt és egyszerűen nem elérhető érzelmileg a gyermek számára, nem tud bizalommal odafordulni hozzá. Kell, hogy tudjon a gyermek hibázni és újrakezdeni valamit, a szülő ebben támogassa, illetve legyen ott és legyen képes minőségi figyelemmel odafordulni a gyermek felé. A gyerekeknek óriási szükségük van a figyelemre és arra, hogy meghallgassák őket. Nagyon sok sajnos a serdülőkori depresszió, kicsiknél kialakulnak a figyelemzavarok, magatartási problémák, tikkelések. Ezt okozza a külvilág is persze, de a szülőknek hatalmas felelősségük van abban, hogy a gyerekek milyen állapotban kerülnek iskolába. S fontos tudni, hogy ez nem pénzről és fejlesztésekről szól, hanem az otthon kapott figyelemről, együtt töltött időről, beszélgetésekről. Itt persze az átlagos fejlődésű gyerekekről beszélek, akiknek nincs idegrendszeri problémájuk, és nem születtek sérülten.

– Az átlagos fejlődésű gyermekek között is vannak olyanok, akiknek szükségük lenne egy további óvodai évre?

– Abszolút. Én azt látom, hogy általában a gyerekek nagyon elhanyagolt állapotban vannak, nincs ott a biztos szülői háttér, nem látnak rá arra, hogy mi a probléma, nincs tudatosság a szülői jelenlétben. Nagyon sok időt töltenek például a mai gyerekek képernyő előtt, ami teljes mértékben a szülőn múlik. Nem a szabadban vannak, nem ülnek le társasjátékot játszani, hanem mobilon játszanak. Ebből a szempontból óriási probléma van a világban. Azért is jó az a plusz egy év az óvodában, mert a szülőt ott még meg lehet segíteni, és a szülő persze nem akar rosszat a gyermekének. A neveléshez kapcsolódó edukáció nagyon fontos lenne, szülői iskolákat kellene létrehozni, hogy már a várandósság idején képet kapjon arról a leendő szülőpár, hogy hogyan lehet tudatos szülővé válni. Valójában az átlagos fejlődésű gyermekek esetén alapvető dolgok segítenének azon, hogy kellően éretten tudjanak iskolába menni.

– Tehát azt mondod, hogy a világban érzékelhető tendenciák és folyamatok hatása olyan mértékben meghatározza a gyermekek fejlődését, hogy nagyon nagy fokú szülői tudatosság kell ahhoz, hogy a gyermekek fejlődési üteme normális mederben folyjon?

– Igen, azt gondolom, hogy látniuk kell a szülőknek, hogy milyen korban élnek és fejlődnek a gyermekeik. Sajnos az a tapasztalatom, hogy sok szülő nem gondol ebbe bele, persze nem azért, mert nem szeretik a gyermekeiket. Valójában próbálkoznak, de nem biztos, hogy mindennel tisztában vannak, pláne nem azzal, hogy mennyire alapvető dolgokon múlik a gyermek első 6-7 évének normális fejlődési üteme. Sajnos ez már nem természetes, és ha látható, hogy valakik ennek tudatában vannak, azt nagyon jó érzés megtapasztalni, mert az a szülő nagyon jót tesz a gyermekével. Egyszerűen az emeli a szülő gyermek kapcsolatot, ha időt töltenek együtt, ha a szülő rá figyel, játszik vele, elviszi kirándulni. A mintát mi adjuk, ők leképezik azt, amilyenek mi vagyunk. Ezt is fontos lenne tudni. Akinek nem tudunk figyelmet adni, azok közül kerülnek ki vélhetően a boldogtalan gyerekek és felnőttek. A lelki egyensúlyhoz nem sok minden kell, ami kell, azt viszont nem lehet megspórolni. Azok a gyerekek, akik tudnak a szüleikkel beszélgetni, akiket meghallgatnak, és akikre figyelnek, egészen másként fejlődnek, sokkal kiegyensúlyozottabbak – ez pontosan látható.

– Arról mi a tapasztalatod, hogy vajon hozzájut minden gyermek a segítséghez, ha mégis iskolaéretten kerül iskolába, s nincs papírja, csak egyszerűen nincs jól?

– Arról tudok mesélni, ahol én dolgozom. Minden első osztályos gyermeket felmérek ősszel, s ha azt látom, hogy van probléma (papírtól függetlenül), behívom a szülőket, akiknek elmondom, hogy mit tapasztalok és azt is, hogy ők miben tudnak segíteni otthon. Véleményem szerint ez közös feladatunk. Ezt követően kialakítunk egy programot, amiben megállapítjuk, hogy mi az, amit otthon lehet végezni, én pedig heti kétszer kiscsoportban foglalkozom velük az iskolában. Az első évben nem szoktam továbbküldeni senkit szakszolgálati vizsgálatra, csak abban az esetben, ha azt látom, hogy súlyos probléma felé közelít a gyermek. Egyéb esetekben azt várom, hogy beérjen a gyermek a fejlesztés, az otthoni közös idő, a gyakorlások és az idegrendszeri érés hatására.

Galériánkban 6 jelet mutatunk a gyerekrajzokon, ami arra utal, hogy valami nincs rendben!