Már több éve dolgozom kisbabás és várandós anyákkal és apákkal, jómagam is megéltem három várandósságot, szülést és gyerekágyat. De csak az elmúlt időszakban, mikor több nőt végigkísérhettem a várandósságában, segítettem az útjukat a szülés körül, majd a gyermekágy nehézségei között, ismertem fel a legnagyobb veszélyt, ami a mai, főleg első gyermekes édesanyákat (olykor apákat is) fenyegeti.

A mai anyák, úgy látom, hogy sokkal tudatosabban készülnek a gyermek érkezésére, vagy önmagában a várandósság alatt egy tudatosabb jelenléttel vannak, mint korábban – tisztelet a kivételnek. Rengeteg mindent elolvasnak, belépnek tematikus Facebook csoportokba, tanfolyamokon vesznek részt, vagy éppen járnak perinatális szaktanácsadóhoz, pszichológushoz, dúlához, és mindezt teszik azzal az olthatatlan vággyal, hogy gyermekük számára a legjobb lehetőségeket biztosítsák, letegyék saját problémásabb mintáikat, vagy épp megszilárdítsák azt, ami jó.

Ezek az anyák és apák rengeteg információt gyűjtenek össze, és azt gondolom, hogy sokkal közelebb állnak ahhoz, hogy megértsék milyen is egy baba működése, mik a szükségletei, mint amennyire erre lehetőség volt a korábbi évtizedekben. De!

Amit igazán veszélyesnek érzek, hogy kialakul egy olyan idealizált anya és apa kép, aminek utána foggal-körömmel próbálnak megfelelni. Kialakul egy olyan kép, hogy mi a legjobb a babának, hogyan kell a babát a lehető legjobban nevelni, szélsőségesebb esetekben akár olyan mondatok is elhangozhatnak, “hogy hogyan kell a babával úgy bánni, hogy egészen biztosan egészséges pszichéje legyen, biztonságos kötődése és felhőtlen boldog baba legyen.” És ezzel van a gond.

Nincs recept az anyaságra. Nincs olyan általános recept, ami minden egyes babára igaz lenne. Vannak olyan elvek, amik fantasztikusak, amikről beszélni kell, mert évekig, sőt évtizedekig szóba se kerültek a gyereknevelés kapcsán. Ilyen például az igény szerinti szoptatás, az együttalvás, a hordozás és még sorolhatnánk. A probléma ott kezdődik amikor az egyes eszközök és elvek használatát összekeverjük a valódi válaszkész neveléssel. Válaszkész tehát az, amikor a gyermek valós szükségleteire reagálok, ami olykor nincs összhangban a fent felsoroltakkal vagy más, mostanában erősen hangsúlyozott, alapvetően jó eszközzel.

Vannak babák akik például nem szeretnek hordozódni. Vannak olyanok, akiknek emésztőrendszerük sajátos működése miatt nem lehetséges az igény szerinti szoptatás, amennyiben ez alatt azt értjük, hogy a baba éhségjelzésnek tűnő jeleire mindig engedjük táplálkozni. Vannak babák, akiknek anatómiai eltérésük nem feltűnő, ugyanakkor meghiúsítják egy általunk fontosnak tartott eszköz használatát. És ilyenkor látom azt, hogy a jól felkészült, tudatos anya nem érti, hogy mit ront el. A hónapok alatt, míg készült az anyaságra, megszilárdult benne a kép, hogy ezt hogyan kellene csinálni, és egyszer csak ott áll, hogy nem megy. Az a tapasztalatom, hogy ilyenkor a falig elmennek ezek az édesanyák, az összes, adott téma szakértőjével konzultálnak, segítséget kérnek, és nagyon nehéz elengedniük az elvet, ami a fejükben gyermekük boldog és egészséges életét garantálná, amire készültek.

A cikk folytatásáért kattints ide!

Nézd meg, mik a leendő apukák legnagyobb félelmei a baba megszületése előtt!