Ez a cikk az Éva magazin egy korábbi számában jelent meg.

Hol kezdődik az önállóság?

Talán ott, hogy a babádnak nyolc hónapos kora körül, ami a szeparációs szorongás időszaka, mennyire tudod megadni azt a biztonságot, amire szüksége van. Ha megerősödik benne az a bizonyosság, hogy ott vagy neki, amikor szüksége van rád, akkor utána az egészséges szabadságvágyat és a fokozatos eltávolodást is meg meri élni.

A dackorszakban igencsak önállóak szeretnének lenni a gyerekek.

Nagyon fontos, hogy már az első önálló próbálkozásai során is biztasd és bátorítsd a gyerekedet – annak ellenére, hogy sokkal könnyebb megcsinálni helyette a dolgokat: bekötni a cipőjét, elé rakni az ételt. Az a jó, ha a viselkedésed azt üzeni: „Azt szeretném, hogy erős és önálló kisgyerek legyél.” A dackorszak az egó kiteljesítéséről szól, és ezt érdemes hagynod.

Igen ám, de milyen mértékig? Nem fog túlságosan a fejemre nőni a gyerek a nagy szabadságban?

Hát igen, ez egy szép „játék”, egy folyamatos egyensúlyozás aközött, hogy megpróbálod a lehető legnagyobb szabadságot biztosítani a gyerekednek és kijelölöd a legfontosabb korlátokat. Így adod meg neki a fejlődés lehetőségét. Ez nem könnyű. Tulajdonképpen az egók harca. Hadd idézzem egy jógaoktató ismerősömet, aki nagyon szépen fogalmazta ezt meg: az egó akkor tud szépen kiteljesedni, ha egy nála erősebb egó segíti ebben. És még valami: az egónak meg kell erősödnie ahhoz, hogy felnőttként jó értelemben alázatos tudj maradni. Ha hisztizik a gyereked, te is bedühödsz és befeszülsz? Vagy felnőtt tudsz maradni, meg tudod őrizni a nyugalmadat, és segíted a kicsit kijönni a helyzetből? Mindez elsőre talán túl elvontnak tűnik a témánkhoz képest, de az ilyen szabadságnak a kifejlődése nagyon is összefügg azzal, hogy a gyerek mennyire fog bízni magában, mennyire mer kezdeményező lenni, és végső soron mennyire lesz önálló.

Hol illik tartania egy gyerek önállóságának az egyes életkorokban?

Háromévesen étkezés után el tudja vinni a tányérkáját a konyhapultig. Reggel hagyod, hogy ő mossa meg a fogát. (Este megmosod te, hogy valóban tiszta is legyen.) Igénye van arra, hogy önállóan egyen (engedd neki, akkor is, ha nem az etikett szerint fogja a villát és minden tiszta morzsa lesz). Szeretné maga felvenni a cipőjét. Kacsaláb? Nem baj, ne szólj rá, induljatok el úgy! Majd szól, ha kényelmetlen. Piros pólót választ a rózsaszín szoknyához? Rá se ránts! Légy rá büszke! Eljátszik egyedül. Ha ehhez még egyedül el is tud aludni, az igazán remek! Hatévesen beköti a cipőjét, önállóan öltözik-vetkőzik. Elmegy a közelben lakó barátjához, akivel gyakran játszik együtt, és olykor ott is alszik. Képes egyedül elaludni. Ha talpraesettebb típus, akár egy fagyit is mer kérni egymaga. Iskolásként be mer menni egy új közegbe, oda mer menni idegenekhez és kommunikál velük. Kilenc-tízéves korában egy néhány napos ottalvós táborba is el mer menni.

És ha én nem merem elengedni?

Akkor ez a történet már rólad szól. Sok szülőnek érdemes lenne egy kicsit edzenie magát és nagyobb teret engednie a gyerekeinek. Úgy látom, manapság nagyon nehezen engedjük el a gyerekeinket és a legvégső mértékig kiszolgáljuk őket, a fiatalok pedig csak az egyetemen döbbennek rá arra, hogy nem képesek önálló életvitelre.

Az inspiráció mindig jól jön: