Amikor Audrey Loving (nahát, már megint egy beszédes név) látta és tapasztalta, hogy az exférj új párja mennyi időt tölt az ő lányával, amikor amaz az apjánál van, akkor nem rendezett féltékenységi jelenetet. Inkább ezzel az elegáns Facebook-poszttal söpörte le a „gonosz mostoha” előítéleteket az asztalról:

Ez áll a posztban:

„Ő a lányom apjának a barátnője. A legcukibb ember a világon! Nagyon hálás vagyok neki, mert amikor a lányom meglátogatja az apját, ő enni ad neki, vigyáz rá, ajándékokat vásárol neki és úgy bánik vele, mint a sajátjával. Miért van az, hogy minden anya gyűlölettel és féltékenyen beszél „a másik nőről”? Senki sem mondta, hogy könnyű olyan gyerek anyjának lenni, aki valójában nem is a tiéd. Amikor valaki megpróbálja, ne lökd el magadtól? Nekik aztán semmi szükségük nincs a drámára, úgyhogy egyszerűen elpályáznak, neked meg tényleg be kell majd érned egy gonosz mostohával. Igen, ők is léteznek! Mindenütt látom őket! Egy gyereknek igenis lehet két anyukája, mert ez azt jelenti, hogy többen szeretik őt és ez engem boldoggá tesz! Sosem fogok kívülállóként bánni az exem párjával; hálás vagyok érte. Ideje, hogy minden nőtársam felnőjön és arra fókuszáljon, hogy jó anya legyen belőlük. A szeretet erősebb a gyűlöletnél!”

Ti ismertek különleges történetet édes- és mostohaszülők kapcsolatáról? Osszátok meg velünk őket kommentben. :)