Ha jobban belegondolsz, akkor biztosan te is ismersz olyan embert, akiről tudod, hogy messze többet iszik, mint szabadna. És ilyen családtagod is tutira van, remélhetőleg minél távolabbi, annál jobb neked. Azok, akik valóban ennek a szenvedélynek a rabjai - ritka kivételektől eltekintve – szisztematikusan tönkreteszik nemcsak magukat, de a családjukat és a közvetlen környezetüket is. Még akkor is, ha nem lesznek agresszívek a piától, egyszerűen csak csendben lefekszenek és elalszanak, akkor is mérgezik a családjukat.

A gyerekek mindent látnak

Marcsiéknál az édesapja volt alkoholista, és sajnos ő a rosszabbik fajtából származott, mert ha ivott, agresszív lett. Vagy az anyukát, vagy a gyerekeket verte el ilyenkor. Gyakorlatilag az egész család rettegett tőle, ha ivott, józanon viszont kenyérre lehetett kenni.

„Baromi szegények voltunk, pont apám alkoholizmusa miatt. Rendszeresek voltak a veszekedések, a balhék, sokszor anyu összepakolt, és útnak indultunk a szomszéd faluba éjszaka a nagybátyámékhoz. Ilyenkor mi gyerekek könyörögtünk az anyánknak, hogy ne jöjjünk vissza soha többé, de néhány nap elteltével anyu hazaköltözött, hol azért, mert apu megígérte, hogy megváltozik, hol azért, mert nem akart más nyakán élni, hol azért, mert féltette az otthonunkat, hogy apu teljesen lelakja.”

Marcsiék négyen voltak testvérek, és mindnyájan féltek, amíg az apjuk élt. Féltették az anyukájukat, és ők maguk is rettegtek, mert sosem tudták mire számíthatnak.

„Nem is a verés volt a legrosszabb, hanem az állandó bizonytalanság, meg a cirkusz. A mai napig megvan anyunál még egy ajtó, amit apu szétrúgott. Szándékosan tartottuk meg, hogy emlékezzünk. Emlékezzünk, hogy milyen jó, hogy most már nyugalomban élhetünk. A rombolás összes nyomát eltüntettük egyébként..."

Zoliéknál az anyukája ivott sokat, bár erről náluk nem volt divat beszélni. Úgy csináltak, mintha az anyuka csak „fáradt” lenne, az apukája ilyenkor csöndre intette az izgága kisfiút, és lábujjhegyen közlekedtek a lakásban.

„Baromi sokáig elhittem, hogy anyu beteg, anyu fáradt. Nagyon hiányzott, mert ilyenkor nem foglalkozott velem, apu meg egészen másként viselkedett ilyenkor, mint egyébként. Máskor a magasba dobott és játszottunk, ilyenkor, ha anyu fáradt volt, akkor csendben kellett lennem. Olyan 12-13 évesen jöttem rá, hogy az anyám alkoholista.