Már 11 éveseket is érinthet az alkohol- és drogfogyasztás! – Hogyan és mikor beszéljünk róla?
Idén márciusban tabudöntögető online beszélgetésnek lehettem részese, melynek moderátora Al Ghaoui Hesna volt, aki a Budapest School (BPS) pedagógusaival, pszichológusaival – Major Ritával, Békési Eszterrel, Kéri Julival és Klajkó Dórával- többek között arra kereste a választ, mikor és hogyan érdemes olyan kényes kérdésekről beszélgetni gyermekünkkel, mint az alkohol- és drogfogyasztás és egyéb függőségek. Hogy a téma mennyire összetett azt az is bizonyította, hogy a rendelkezésre álló másfél óra sem volt elég, hogy teljesen a végére érjünk a kérdéseknek.
A legtöbb szülő, ha nem is szívesen beszél róla, de tisztában van vele, hogy kamasz gyereke jó eséllyel kipróbálja az alkoholt és talán más tudatmódosító szereket is. A szülők félelme jogos, hiszen a legális és illegális szerek egyáltalán nem veszélytelenek és bár a legtöbb az e korosztály számára elérhető szer egyszeri használat még nem alakít ki függőséget, vannak olyan szintetikus drogok, amelyek már egy alkalom után is maradandó egészségügyi károsodást okoznak.
Statisztikák szerint a 14–16 éves magyar gyerekek 45 százaléka alkalmanként, 25 százaléka rendszeresen iszik alkoholt és nem ritka, hogy akár már 11 évesen kipróbálják. De hogyan is hibáztathatnánk őket ezért, amikor az alkoholfogyasztás életünk része, a kultúránk egyik alapeleme? Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb adatai szerint Magyarországon évente 12,3 liter alkohol fogy fejenként, ami lássuk be, nem kis mennyiség. Alkoholt veszünk elő, amikor ünnepelünk, ha szomorúak vagy feszültek vagyunk és akkor is, ha úgy érezzük, igazán „megérdemeljük” egy-egy pohárkával. Ráadásul valahogy az alkoholfogyasztással szemben hajlamosabbak vagyunk elnézőbbek lenni, mint a drogokkal szemben, napi egy-két korsó sör talán kevésbé kirívó, de pont ezért veszélyesebb, hiszen könnyebb észrevétlenül belecsúszni a függőségbe.
A gyerekek szivacsként szívják magukba azokat a szokásokat, amelyeket a szüleiktől látnak. Ha a gyermeked azt látja, hogy odafigyelsz magadra, az egészségedre, és ennek részeként felelősen fogyasztasz alkoholt, az az ő későbbi szokásaira is hatással lesz. Érdemes tehát szülőként elgondolkodni a saját hozzáállásodon és a családi mintán az alkohollal és egyéb szerekkel kapcsolatban. Ha szenvedélybeteg van a családban, óriási lépés, amelyet egy szülő a gyerekéért tehet, ha beismeri, hogy neki vagy az érintett családtagnak problémája van, és segítséget kér.
Ha egy szülő nem vállalja a felelősséget, hogy döntéseket hozzon és fél korlátokat és keretet kijelölni, az a gyerekben félelmet kelt és bizonytalanná teszi számára az egész világot. Persze a totális kontroll sem megoldás, mert bizalom nélkül nem működhet a dolog. És ez nem csupán az alkohol- vagy drogfogyasztásra vonatkoztatható aranyszabály.
Mikor kezdjünk el beszélgetni ezekről a kényes témákról a gyerekkel? Semmiképpen sem akkor, amikor még egyértelműen túl kicsi hozzá. Egy óvodáskorú gyermek még nem feltétlenül áll készen rá, hogy az alkohol vagy a drogok hatásairól beszélgessen. De remekül előkészítheted a terepet a későbbi, nagy beszélgetéseknek. Például azzal, ha hagyod, hogy megtapasztalja saját kompetenciáját és hogy a „tét nélküli” kérdésekben önállóan dönthessen. Vagy beszélgethettek arról, hogy szabad nemet mondani, ha neki valami kellemetlen.
Felnőttek is gyakran mennek bele csoportnyomás hatására olyan szituációkba, amelyeket aztán később megbánnak. Mert szociális lényként a közösséghez tartozás lételemünk és előfordul, hogy bármit megtennénk, csak hogy bekerüljünk egy csoportba és aztán bent is maradjunk. Miért is lenne ez másként a gyerekeknél? Nem csak nekik, nekünk felnőtteknek is meg kell tanulnunk nemet mondani a velünk szemben támasztott elvárásoknak és nyomásnak.
„Most, amikor szociálisan teljesen elszigetelődtünk egymástól, még inkább felértékelődhet a gyerekekben a közösségi élmény, az alkohol- vagy drogfogyasztás csapattá kovácsoló cinkossága. Éppen ezért a szülőknek és nekünk, pedagógusoknak is feladatunk, hogy az alkohol és a drogok helyett értelmes és izgalmas célokat kínáljunk nekik és a lehető legőszintébben beszélgessünk velük.
Iskoláskorban már bátran és nyíltan lehet beszélgetni a gyerekekkel az alkoholról és a drogokról. Jó jel, ha kérdeznek és ilyenkor fontos, hogy hitelesen reagáljunk és valóban őszintén válaszoljunk neki. Elmondhatjuk, hogy mi soha életünkben nem próbáltuk ki a drogot, annak semmilyen változatát, mert undorodunk tőle vagy mert túlságosan félünk a káros hatásaitól, de ez csak a mi véleményünk. A hitelességhez szükség van objektív nézőpontra is, olyan emberek tapasztalataira, akik kipróbálták. Segíthet az is, ha mesélünk arról, hogy a mi szüleink hogyan kezelték a kilengéseinket – vagy ha nincs ilyen, akkor az, ha visszaemlékszünk arra, hogy milyen volt kamasznak lenni, és milyen volt először találkozni az alkohollal.
Ha gyermeked kicsi korától kezdve azt szokja meg, kérdezhet és te hiteles, őszinte válaszokat adsz neki, emellett mindig megbízol benne, akkor ez visszafelé is működni fog: irányodba is kialakul az ő részéről egy mély bizalom, ami később, kamaszkorban majd nagyon jól fog jönni. Bár ez a lázadás és az önállóság kialakításának időszaka, úgy tudod a legjobban segíteni a gyerekedet, ha megpróbálod a lehető legjobban elfogadni és kifejezni a szereteted irányába, illetve érzékeltetni, hogy tiszteled, mint önálló embert. Ha egy gyerek szeretve és elfogadva érzi magát, kisebb eséllyel fog szerekhez nyúlni azért, hogy ideiglenesen javítsa az önértékelését. A stabil önértékelés kialakulásának pedig az egyik legfontosabb alapja az elfogadó, biztonságos és szeretetteli szülő–gyerek kapcsolat.
„Érdekes módon a gyerekek egymáson is észreveszik, ha egy társukkal valami baj van. Azt látják, hogy az illetőnek megváltozott a viselkedése, elhagyja az addig szeretett tevékenységeket, szokásokat és inkább választja az egyedüllétet, mint a közösségi élményt. Társaságban pedig csak akkor tud másokhoz kapcsolódni, ha már eleget ivott vagy elszívott egy füves cigit.”
A prevenciónak fontos része a közösségépítés, a kortárs csoportoknak ugyanis jelentős megelőző szerepe van. Mint ahogy annak is, ha a jelenlegihez hasonló nehéz élethelyzetekben megkeressük a pozitívumokat. Ha úgy fogjuk fel a járványt és az azzal kapcsolatos korlátozásokat, hogy ez is egy tanulási folyamat, egy megtapasztalás és a megoldásra fókuszálunk. Sokat segíthet a gyerekeknek is, ha a család közös szokásokat épít ki, például a családtagok elkezdenek együtt sportolni, van napirend, sok beszélgetés és egymásra figyelés. Nem csak az alkohol- és drogfogyasztással kapcsolatban kell szülőként a teljes transzparenciára, őszinteségre törekedni, hanem minden más témában is, hiszen így maradhatunk csak hitelesek gyermekeink szemében és így válhatunk a bizalom biztos forrásává.