10 mondat, amit semmiképp ne mondj egy kamasznak, mert mást jelent neki, mint neked

Borítókép: 10 mondat, amit semmiképp ne mondj egy kamasznak, mert mást jelent neki, mint neked Forrás: Getty Images
Nem egyszerű időszak egy szülő életében, amikor a gyermekénél beköszönt a kamaszkor. Olyan mintha a korábbi szülő-gyerek egység ilyenkor megbomlani látszana és valahogy egyik sem érti a másikat. Mintha más jelentéstartalommal bírnának egyes mondatok, így még ha a jóakarás is vezérli a szülőt, a kamasz szándékos piszkálást érzékel egyes kérések mögött. Lássuk mit érez a tini a a számára utált mondataink hallatán.

Pubertáskor. Kamaszkor. Tinédzserkor. 10-12 éves és 16-18 éves korig terjedő életszakasz, mely során a nemi hormonok működésbe lendülnek, kialakulnak a másodlagos nemi jellegek és ezekkel párhuzamosan jelentős pszichés változások következnek be. A fiatal elkezdi formálni saját véleményét, ízlését, a legtöbb gyerek ekkor próbálgatja önállóságát- hangzik a hivatalos rövid megfogalmazás erről az életszakaszról, mely se a szülőnek, se a gyereknek nem egyszerű időszak. A testi fejlődés és változás mellett -ami iszonyú energiát kíván meg a testtől- a hormonok robbanásszerű működése egy ellentmondásos érzésekkel tűzdelt időszakot indít be. Erik H.Erikson német Pulitzer- díjas fejlődéspszichológus szerint, egyéni személyiségfejlődésünk születésünktől halálunkig tart, ám a pubertáskor egy jelentős állomása ennek a fejlődésnek, mely bizony fejlődési krízissel jár. Ellentmondásos érzések, elszakadási, leválási igény a szülőről, egyéni hang megtalálása, önállósodásra való törekvés, még nem felnőtt, már nem gyerek állapot. Érzelmileg felkavaró időszak, mely nem mentes a vitáktól, heves kérdésfeltevésektől, az útkeresés lázadó elemeitől, a krízisektől.

Kisgyerek kis gond, nagy gyerek.....

Nem véletlenül mondják a kamaszkort elhagyó szülők, hogy valahogy átvészelték ezt az időszakot.Törekedtek arra, hogy kivárjanak, ne reagáljanak és intették magukat higgadtságra és rengetegszer figyeltek arra, hogy hogyan fogalmaznak. Mert hiába a segítő szándék vagy a jóakarás, van, hogy az ember pusztán csak kimond valamit, ami ebben az érzelmileg felfokozott életszakaszban másképp hangzik egy tininek, mint ahogy mi azt gondoljuk. Egy egyszerű kérés mögött lehet az önállóságuk csorbítását érzékelik vagy személyes választásuk, ízlésük elleni kritika megfogalmazását vélik felfedezni. Érzékeny időszak ez.

Jöjjön most az a TOP 10 mondat, ami mást mond egy kamasznak és mást a szülőnek.

1. Biztos, hogy ebben a szoknyában/nadrágban/cipőben akarsz iskolába menni?

Amit a kamasz gondol: Persze, mert mindent jobban tudsz és még azt se hagyod, hogy én döntsem el mit vegyek fel.

Amit a szülő gondol: 2 fok van kint, az a cipő vékony lesz.

2. Van házid holnapra/kész vagy már a házikkal?

Amit a kamasz gondol: Nem vagyok már gyerek, hogy folyton kérdezgess!

Amit a szülő gondol: Csak azér kérdezem, hogy minden rendben legyen a suliban.

3. Hiszek neked, de...

Amit a kamasz gondol: Nem hiszel nekem.

Amit a szülő gondol: Szeretném átlátni az egész helyzetet.

4. Légy itthon a megbeszélt időben, ok?

Amit a kamasz gondol: Nem bízol bennem.

Amit a szülő gondol: Aggódom érted, ha késel.

5. Amikor annyi idős voltam, mint te...

Amit a kamasz gondol: Hegyibeszéd.

Amit a szülő gondol: Lehet elgondolkodtat az én példám, még ha rosszul is jöttem ki belőle anno.

6. Nem értelek.

Amit a kamasz gondol: Nem akarsz megérteni!

Amit a szülő gondol: Nem értelek.

7. Nem érdekel ki csinálta ezt a kupit, pakolj össze a szobádban.

Amit a kamasz gondol: Nem dirigálhatsz nekem, nem vagyok már gyerek.

Amit a szülő gondol: Vállald a következményeket a tetteid után, nem vagy már gyerek.

8. Én a helyedben....

Amit a kamasz gondol: Nem kell megmondani nekem, hogy hogyan csináljam.

Amit a szülő gondol: Látom, hogy elbizonytalanodtál, csak segíteni szeretnék.

9. A hajad már megint a szemedbe lóg.

Amit a kamasz gondol: Nem vagyok már gyerek.

Amit a szülő gondol: El fog romlani a szemed.

10. Egyél még egy kicsit.

Amit a kamasz gondol: Nem hiszed el, hogy el tudom önállóan dönteni, hogy nekem mennyi ennivalóra van szükségem.

Amit a szülő gondol: Aggódom az egészségedért, mert olyan keveset eszel.

A fentieket olvasva érdemes elgondolkodni, azon, hogy ha felnőttként nekünk egy másik felnőtt feltenné ezeket a kérdéseket, akkor hogyan reagálnánk rájuk? Mit éreznénk, felnőttként kezelnek? Majd időzzünk el azon, hogy a részben már felnőttesen viselkedő kamaszunk is hasonlóan érezheti magát egyik-másik élethelyzetben. Ha pedig őszinteségre és bizalomra szeretnéd építeni változatlanul a kapcsolatunkat vele, akkor lehet egy pár megjegyzést el is hagyhatnánk vagy megpróbálhatnánk másképp feltenni őket. Valójában mi is túl vagyunk már a kamaszkoron és a szennyest is ki tudjuk vinni a fürdőben, eszünk annyit, amennyi az egészségünk megtartásához szükséges, tudjuk halkan is hallgatni a zenét...folytassam még?