Miért (nem) muszáj ajándékozni?

Ez a cikk az Éva egy korábbi számában jelent meg először. Vajon akkor is olyan stresszes lenne-e a karácsonyunk, ha nem ajándékoznánk? Lehetséges-e elfogadtatni a családdal, hogy senki senkinek se vásároljon? Kapjanak meglepetést a gyerekek, és kész? Legyen szabott összeghatár? Vagy akkor odaveszne a varázs? Kollégákat, barátokat kérdeztünk a témáról: Muszáj-e ajándékozni? Kollégákat, barátokat kérdeztünk. Tomsits Tímea / Éva és Gyereklélek magazin, főszerkesztő Sokféle variációt teszteltem. Huszonévesen lázadtam fel először a karácsonyi költekezés ellen, aminek prózai oka (is) volt: le voltam égve. Nekiálltam sókerámia koszorúkat készíteni. Egyrészt dög nehezek lettek, másrészt 24-én reggelre lettem kész (miután étlen-szomjan fonogattam a sómasszát vagy két napig). És egy-két koszorú a sütőben csak megrepedt! Olyan ideges voltam, mint vásárlástól még sosem. A következő évben átálltam pohárfestésre. Merő udvariasságból nyilván minden megajándékozott azt mondta, jaj, de szép. És eldugták a konyhaszekrény legsötétebb zugába. Ajándékozáselkerülő céllal töltöttem szentestét barátokkal vacsorázva (jó volt!), és vidéken hotelben (nem volt jó). Megvolt az a karácsony is, amikor határozottan kértem, hogy senki ne adjon és várjon semmilyen ajándékot – némely rokonok esetében utópisztikus próbálkozásnak bizonyult. Ott álltunk felemásan, és mindenki hülyén érezte magát. Miután megérkezett a lányom, beálltam a sorba, és igyekeztem szép szabványosan ünnepelni, hiszen neki fontos volt kapni, csomagot bontogatni. A gyerek felnőtt, tavaly Indiában (Keralában) ért a karácsony, gondoltam, ez érdekes lesz, mert ők ugye nem ünneplik. Dehogynem. Meg vannak veszve a karácsonyért, még télapóboltot is láttam. A házak előtt feldíszített fenyők álltak, 25-én hajnalig dübörögtek a Christmas Carol-teherautók, amik a kitartóan daloló helyieket fuvarozták. De az ajándékozásból kimaradtam, és nem hiányzott. Részemről jobban szeretem a karácsonyt nélküle. Ribánszky Ágota / az InStyle főszerkesztője Tudtam, mekkora gondot jelent minden évben a tágabb családnak a megfelelő ajándékok kiválasztása, és legtöbbször sajnos mellé is nyúltak. Ugyan mindenkit a legnagyobb jó szándék vezetett, mégis rengeteg kacatot kaptam az elmúlt évek karácsonyain. Ebből kiindulva reméltem, hogy mindenki örülni fog a kérésemnek: az én ajándékomra szánt pénzt inkább utalják át a Mopsz Fajtamentésnek, akiknek édes-drága Balu kutyánkat köszönhettük. Sajnos a család nem tudott mit kezdeni az ötlettel – még értelmezni sem tudták, vagy aki mégis, az nem vette komolyan, illetve elfelejtette. Egyedül a szüleimnél ment át az üzenet, aztán persze ők sem bírták ki, hogy ne vegyenek mellé &bdquo;kísérőnek” még valamit. Ha én megsértődöm ezen, azon megsértődik mindenki más is, úgyhogy végül lemondtam róla, hogy tovább erőltessem a dolgot. Hogy mégse kelljen felesleges tárgyakat cserélnünk egymással a fa előtt, abban maradtunk, hogy csak ehető-iható ajándékokat adunk egymásnak. Reiniger-Lami Klára, aki Lami Julinak, az Éva magazin szerzőjének a nővére Néhány éve úgy döntöttem, hogy ezentúl nem kérek ajándékot magamnak. A negyvenedik születésnapom volt az első ilyen alkalom. Rendeztem egy nagy összejövetelt, és a meghívóra ráírtam, hogy TÉNYLEG nem kérek ajándékot, hanem az erre szánt összeget egy olyan kislány számára szeretném összegyűjteni, akinek a történetével a Facebookon ismerkedtem meg. A pénz náluk lesz a legjobb helyen. Hihetetlenül jó érzés volt, hogy a barátok és rokonok milyen örömmel utaltak, és végül egy egészen komoly összeggel tudtam támogatni a mélyszegénységben élő családot. Az ajándékok egyáltalán nem hiányoztak, mindenki ott volt, együtt voltunk, és közösen segítettünk valakinek, aki igazán rászorult. Azóta mindig ezt csinálom, és mindig ennek a kislánynak gyűjtök. Nekem ő a szívügyem! Mindenkinek azt javaslom, találja meg a saját támogatottját. Nem kell rögtön az egész világot megmenteni, elég csak egy kicsi részletére odafigyelni, de ettől az egész világ jobb lesz. Ami a praktikus részét illeti, én mindig megadom a saját számlaszámom, és azt kérem, hogy aki adakozik, írja be a közleménybe a kislány nevét, így semmiképp sincs kavarodás. Eörsi Sarolta / szerkesztő, evamagazin.hu Tágabb családunkban már jó tizenéve letettünk a &bdquo;mindenki ajándékoz mindenkinek” elvről. Helyette bevezettük a húzást. Ez eleinte nagyon bejött, mert azt jelentette, hogy egyetlen embert húztam, így jó alaposan átgondolhattam, hogy mit ajándékozok. Egy idő után azonban kezdtek panaszkodni a rokonok, hogy mindig ugyanazt a személyt húzzák, és hogy ez milyen unalmas. Ekkor úgy döntöttünk, hogy háztartásonként húzunk. Tehát az anyukám, az élettársa és a macska képez egy &bdquo;entitást”, az unokatestvérem négytagú családja egy másikat és így tovább. Ez is működött néhány évig; de tavaly megint úgy döntöttünk, hogy változtatnunk kell. Most ott tartunk, hogy minden egyes családtag hoz egy random becsomagolt ajándékot, ezeket megszámozzuk és mindenki húz egy számot. A kisgyerekek helyett néhány önkéntes vállal egy-egy pluszajándékot, hogy ne a szülőknek kelljen még erről is gondoskodniuk. Aki nem elégedett az ajándékával, az cserélhet valaki mással. Tavaly elég jól sikerült, mindenki élvezte a játékot és közben besikeredett egy-egy többé-kevésbé személyre szóló ajándék is. Mojzes Nóra / szerkesztő, evamagazin.hu Pár éve megpróbáltam rávenni a családomat, hogy hagyjuk a szenteste materiális részét, a lényeg úgyis az, hogy együtt legyünk. Szinte elsodort a felháborodásuk: &bdquo;Kizárt! Mi ezzel (is) szeretnénk kifejezni a szeretetünket!” A következő évben már cselhez folyamodtam, arra kértem őket, hogy mindenki állítson össze egy listát a vágyott ajándékokról. Ebbe belementek, így már nem veszünk meg felesleges dolgokat. Egy év múlva furosiki módszerrel csomagoltam az ajándékaimat – ami nagyon tetszett nekik. A furosiki egy négyzet alakú kendő, a japánok hagyományosan ebbe csomagolnak évszázadok óta. Abszolút környezetbarát technika – miután a megajándékozott kicsomagolta a meglepetést, a kendőt összehajtogatva elteheti a szekrénybe újrafelhasználásig, amikor ő is továbbadhatja valakinek. Még egy karácsonnyal később már magam készítettem az ajándékokat, ennek hatására manapság a többiek is igyekeznek valami kis kézműves dolgot csempészni a csomagba. Vagyis ha apró lépésenként is, de sikerül a családot arrafelé terelnem, amerre eleve szerettem volna.