Laura 25 évesen úgy döntött, hogy Indiába költözik a barátjával. Viszonylag gyorsan találtak munkát mindketten, összecsomagolták az életüket és kiköltöztek Bangalore-ba. Laura az ott töltött első néhány nap után rájött, fogalma sem volt róla, mire vállalkozott. Egyelőre fél évre terveznek, de ki tudja mit hoz az élet...

Sokan kérdezték tőlem az elmúlt hónapokban, megbántam-e, hogy kijöttem? Visszacsinálnám-e? Nem értem, miért kérdezik, mert mindazok ellenére, hogy sokszor voltak és vannak nehéz pillanatok, az, hogy ide kijöttem, a lehető legjobb dolog volt, ami velem történhetett. Azon túl, hogy fantasztikus emberekkel találkozom, egzotikus helyekre jutok el és érdekes ételeket kóstolok, van még egy pozitívuma az ittlétnek: megtanultam jobban értékelni azt, amim van. Mindig is tudtam, hogy szerencsés vagyok, de egy ideje azt is tudom, mennyire. Pár hónap egy fejlődő országban és az összes eddigi tapasztalatod hirtelen nagyon relatív lesz, más megvilágításba kerül, mert rájössz, hogy mik az igazán fontos dolgok.

Indiában a szabad párválasztás még mindig csak utópia, egy olyan álom, ami nagyon kevés kiváltságos embernél valósul meg. A házasságokat még mindig a szülők szervezik, sokszor a gyerek beleegyezését sem kérve egyszerűen hozzáadják ahhoz, aki szerintük a legmegfelelőbb a számára. Az indiai nők közel felét gyerekkorában férjhez adják, mielőtt betöltötte volna a tizennyolcadik életévét. A kislányok az esküvő után a férjük családjához költöznek, gyakran egy idegen városba, egy idegen családba, ahol nincs senkijük és ahol egy számukra idegen férfivel kell leélni az életüket. A nők nagy része éppen emiatt marad ki az iskolából, mert kislányként férjhez adják őket és azután már csak a háziasszonyi szerep az, ami a társadalom szemében egy nőnek osztályrészül juthat. Ez persze nem minden esetben van így, de a vidéki, elmaradott régiókban abszolút jellemző.

--pagebreak--

A mobiltelefon az ördögtől való
Biharban, egy észak-indiai államban, ahol mellesleg közel hetven százalék a gyerekként férjhez adott nők aránya, éppen a minap hozták meg azt a törvényt, amely megtiltja a hajadon nőknek a mobiltelefon használatát, mert szerintük a készülék az oka a szerelem alapú házasságoknak, valamint a házasságok felbomlásának, ami pedig bomlasztja a társadalom erkölcsét. A férjezett nőknek annyi engedményt adtak, hogy ők használhatják ugyan a mobilt, de csak házon belül és legalább egy hozzátartozó jelenlétében. Aki megszegi a törvényt, az komoly pénzbüntetésre számíthat.

A törvényt egy nem hivatalos törvényhozó szerv szavazta meg, afféle vének tanácsa, melyet a közösség idősebb férfi tagjai alkotnak. A vének tanácsának mély történelmi gyökerei vannak, és a falvakban illetve az elmaradott régiókban az emberek vakon követik útmutatásaikat. Ráadásul politikai szerepük is jelentős, mert választások idején a politikusok gyakran rajtuk keresztül tudják csak aktivizálni a szavazókat. A tanács egyik tagja azt nyilatkozta a New York Times újságírójának, hogy a törvényre azért volt szükség, mert az utóbbi hónapokban hat nő is elszökött otthonról elhagyva férjét, ez pedig annak köszönhető, hogy a nők a mobil segítségével könnyen tudtak kommunikálni másokkal és megszervezni a szökést a szeretőjükkel. A tanács ugyanezen az ülésen megtiltotta a nőknek a közterületen való fürdést; ezentúl sem a kanálisban, sem a kutaknál nem szabad fürdeniük.

--pagebreak--

Gyorsan férjhez adni
Egy másik államban, UttarPradesh-ben található faluban júliusban hozták meg azt a törvényt, amely megtiltja a szerelemházasságokat, illetve kitiltja a faluból azokat, akik ily módon házasodnak össze. Ugyanitt arról is döntöttek, hogy a negyven év alatti nők nem tehetik be a lábukat a piacra, valamint a nők az utcán nem használhatják a mobiltelefonjukat.

Októberben egy Haryana állambeli kis faluban egy kislányt brutálisan megerőszakoltak. Az eset után a lány öngyilkosságot követett el, felgyújtotta magát. A hivatalos statisztikák szerint Indiában a felnőtt nők ötven százalékát érte gyerekkorában szexuális zaklatás. Az esetek nagy része nem kerül a hatóságok elé, tehát a valódi arány ennél magasabb, ezt biztosra vehetjük. A fent említett térségben is jellemző nagy arányú szexuális bűnözésre az ottani vének tanácsa szerint az a megoldás, ha leszállítják a házasság alsó korhatárát tizenhat évre. A tanács egyik tagja erről így nyilatkozott: „ez az egész azért történik, mert a televízió és a mozi megfertőzte az ifjúságot. A lányoknak tizenhat éves korukban már házasnak kéne lenniük, ott lenne nekik a férjük, hogy kielégítse a szexuális vágyaikat, így nem kóborolnának másfelé”. Az erőszak tehát a lányok hibája, akik az utcán mászkálva kéretik magukat, ne is csodálkozzanak, ha megerőszakolják őket, ugyebár. Ilyen világ van itt, Indiában és nagyon sok más, ehhez hasonló fejlődő országban.
Sorolhatnám még az újságokban nap mint nap olvasható rémhíreket, nem fogom. Minden nap hálát adok az égnek, hogy Magyarországra születtem. Otthon mindenem megvan, amire csak szükségem lehet egy egészséges, biztonságos és boldog élethez, és amiről a világon élő nők nagyon nagy része csak álmodozik. Én választom meg a páromat, azzal járok, akivel akarok, ahhoz megyek hozzá, akihez akarok. Tanulhatok, dolgozhatok, szavazhatok, elmondhatom a véleményem. Úgy öltözködöm, azt mondom és csinálom, ahogy és amit akarok. Úgy élek, ahogy nekem tetszik. Sok millió nő nem olyen szerencsés, mint én vagyok, és ők vannak többségben, nem is akármekkorában.

Fotók: Fülöp Tamás