Gondoljunk a környezetre is
Élő fa: A karácsonyfa ugyanolyan mezőgazdasági termékké vált, mint például a búza. Többnyire ültetvényeken termesztik (kisebb hányaduk erdőritkításból származik), és a kivágott fák helyett újakat telepítenek. Ha mégsem tetszik a gondolat, hogy az élő fa az ünnepek után a szemétre kerül, az alábbi lehetőségek közül választhatunk.

Földlabdás vagy cserepes fa: Csak akkor vegyünk ilyet, ha nem bánjuk, hogy mindössze 3–5 napig van karácsonyfánk (így 24-e előtt nem érdemes bevinnünk
a lakásba). Ennél tovább ugyanis a gyökeres fák nem
bírják a melegben. Vannak olyan kertészetek, ahol visszaváltják őket az ünnepek után, de az egyik
legnagyobb kertészeti áruházlánc adatai szerint még náluk is tönkremegy a visszavitt fák 20–30 százaléka. A vásárlóknál még rosszabb az arány: 50 százalékuknál nem éli túl az ünnepet a földlabdás fenyő. Másik ellenérv, hogy nagy földlabdával kell kiszedni a földből a fenyőt ahhoz, hogy legyen esélye a túlélésre, ez viszont bizonyos területeken talajerózióhoz vezethet. (Ebben a kérdésben más véleménnyel is találkozhatunk: vannak szakemberek, akik szerint nem ártunk a természetnek, ha ültetett erdőkben termesztett fenyőkből állítunk karácsonyfát.)

Műfa: Anyaga és előállítása miatt a legkevésbé környezetbarát megoldás. Nem is olcsó, és hiába tervezzük évekre a beruházást, a tapasztalatok szerint a több
darabból összerakható fák elemei könnyen eltűnnek,
és akár 1-2 év múlva ott állhatunk újra fa nélkül.

Stilizált fa: Ha a zöld gondolkodás kedvéért képesek vagyunk lemondani a zöld karácsonyfáról, akkor válasszuk ezt a leginkább környezetbarát megoldást. Levágott gallyakat, vesszőket (akár az őszi bokor- és sövénymetszésnél félretehetünk ilyeneket) formázzunk fenyőfa alakúra, és díszítsük őket termésekkel (például fenyőtobozokkal, dióval). A gyorsan növő tujáról levágott ágak is sokáig zöldellnek a lakásban. Ügyesebb kezűek textilből vagy fafűrészlapból is barkácsolhatnak karácsonyfaformát.

A lapozás után megtudhatod, milyen fenyőfajta mire jó.

1. Lucfenyő: Ha igazi fenyőillatra vágyunk, akkor vegyük ezt a vöröses ágú, világos zöld tűlevelű fajtát, amely ráadásul az egyik legolcsóbb is. Sajnos az illatot csak 6–10 napig élvezhetjük bosszúság nélkül, ekkor ugyanis a hosszúkás alakú fa potyogtatni kezdi vékony, szúrós tűleveleit.

2. Feketefenyő: Szintén olcsóbb fajta, amelynek vöröses ágain hosszú, ritkás tűlevelek nőnek. Az utóbbiakkal még 2-3 hét után sem találkozhatunk a szőnyegen. Mivel a fa törzse szabályos henger alakú, könnyű a talpba illeszteni, a művelethez viszont feltétlenül húzzunk kesztyűt, különben összegyantázzuk a kezünket.

3. Erdeifenyő: Érdekessége, hogy 3–7 centi hosszú, szürkés-kékeszöld levelei csavarodottak. Törzse vörösesbarna. Enyhe, kellemes illatot áraszt.

4. Szerb luc: Kis lakások ideális karácsonyfája ez a karcsú fenyő. Ágai felfelé hajlanak, a levelek zöldek, fonákjukon ezüstös csíkkal.

5. Duglász fenyő: Az enyhe citrusillatot árasztó fa előnye, hogy világoszöld, puha tűlevelei nem szúrnak. Hátránya viszont, hogy hajlékony ágait nehéz díszíteni.

6. Jegenyefenyő: Göcsörtös, kissé felfelé mutató ágain egyesével állnak a világos, puha tűlevelek. Többet kell mászkálnunk érte, ha ilyet szeretnénk, mert viszonylag ritkán kapható.

7. Ezüstfenyő: Rajzolni is nehéz szebbet: szabályos alakú fa sűrű, vízszintes, rendezett ágakkal. A levelek viszont – amelyek az ezüst és a kékeszöld legkülönbözőbb árnyalataiban játszhatnak – úgy szúrnak, hogy díszítéskor még a kesztyű sem véd meg tőlük. A lakásban január második hetéig bírják ezek a levelek, utána a padlón kötnek ki. Csak a szemet kényezteti, illata ugyanis nincs.

8. Normann: Ezüstös törzse kissé vastag, ezért bele kell faragni a talpba – ezenkívül viszont csak előnye van. Sötétzöld tűlevelei puhák és nem hullanak, az ágak vízszintesen nőnek, a szabályos alakú fa nem gyantás. Cserébe ezért kell a legmélyebben nyúlni a pénztárcánkba.

Fotó: Batár Zsolt, Europress/Getty Images