A tejesdoboz fala háromféle anyagból van összepréselve. Amikor a szemétbe gyűrjük, háromszoros a pazarlás: mintha egypapírdobozt, egy nejlonzacskót és egy gombóc alufóliát dobnánk ki egyszerre. Akkor miért hívják tetrapaknak? – kérdezhetnénk, hiszen a „tetra” négyet jelent. Nos, amikor először megjelent apiacon – Svédországban, az ötvenes évek elején –, a réteges italcsomagolás egy négyszög alapú piramis alakját öltötte. Atetraéder formájú tejesdoboz a Tetra Pak nevet kapta, és így nevezték el a gyártó céget is. Képzelhetni, hogy a tetraéder alakzat erre a célra nem éppenpraktikus. Az első tejesdobozok modern kinézetűek voltak, de használni nem volt könnyű őket. Hegyüket ollóval kellett lecsippenteni, és aztán úgy ügyeskedni, hogy a tej inkább a pohárba kerüljön, ne mellé. A piramisforma mellett mégis az szólt, hogy kisebb a felülete, mint a szögletes dobozoké, vagyis csomagolóanyagot takarít meg. Idővel megjelent a ma is ismert, szögletes forma, és atetrapak hódító útra indult. A hatvanas évek elején érte el aSzovjetuniót, a hetvenes évek óta pedig a termelés világszerte tízmilliárdos nagyságrendű. A tetrapak típusú csomagolások (a találmányt azóta több gyártó átvette, de az ilyen csomagolásokat a nemzetközi köznyelv egységesen tetrapaknak hívja) tehát háromféle anyagból állnak. A doboz falát kartonpapír adja, amit egy réteg alumíniumfóliával bélelnek, és kívül-belül műanyaggal vonnak be. Az ötlet praktikus, hiszen így mindegyik anyag jó tulajdonsága érvényesül. A doboznak jó a formatartása és könnyű, viszont a felszíne vízhatlan, és a benne lévő folyadékot éppúgy elzárja a levegőtől, mint egy konzervdoboz. Az a gond vele, hogy újrahasznosítani elég bajos – ha nem is lehetetlen. A dobozokat erre alkalmas gépsorokon foszlatják, majd bontják elemekre. A nálunk begyűjtött csomagolásokat Ausztriában hasznosítják újra. A folyamat energiaigényes, és avégén csak a papírt nyerik vissza – a műanyag és az alumínium feldolgozatlan vegyes hulladék marad. A hazai rendszer azért is működik nehézkesen, mert minden önkormányzat maga dönti el, hogy melyik konténerbe kéri a tetrapakot. Budapesten a papírral együtt gyűjtik, és kézi válogatás után szállítják Ausztriába. De vannak olyan települések is, ahol a műanyag konténerbe kell dobni. Alakosság nagy része tájékozatlan, gyakran kidobja a tejesdobozt. A helyzet más országokban is hasonló: a tetrapakot mindenhol kis arányban hasznosítják újra. A tetrapak csomagolás annyira elterjedt, hogy nehéz elkerülni. Üveges tejet Magyarországon már egy évtizede nem lehet kapni. (A gyümölcsléről ne is beszéljünk.) Minden problematikussága ellenére a tetrapaknak vannak előnyei az üveggel szemben. Gyártása kevesebb energiát igényel, és a súlya is kisebb – aminek a szállításnál van jelentősége. Üvegpalackot csak akkor érdemes használni, ha tényleg visszaváltják és a közelben töltik újra.Jobb lenne, ha a tetrapak csomagolásból minél kevesebb fogyna, hiszen egyszer használatos termék, aminek az újrahasznosítása sem tökéletesen megoldott. Sok piacon lehet kapni kimért tejet. Persze gyümölcslét is készíthetünk otthon, és akkor nem kell adobozos. Ha mégis a horgunkra akad egy-egy réteges doboz, legalább dobjuk a megfelelő helyre. Vidéken is sokszor fel van tüntetve a hulladékgyűjtőkön, s ha mégsem, kérdezzük meg aszomszédokat – és ha ők sem tudják, akkor az önkormányzatot.

Szöveg: Olchváry Dorottya, fotó: Tetrapakk, forrás: www. climatechangecorp.com